Lindsay Shonteff, angol
A hatvanas évek Angliájában a Hammer stúdió Technicolor csodáival nehéz lehetett felvenni a versenyt, talán ez volt az oka annak, hogy a minimális összegekből produkált független horrorok tömeges gyártása elkerülte a szigetországot. Tiszteletet érdemel az egyik szabályt erősítő kivétel, a DEVIL DOLL, amelynek kifejezetten jól áll, hogy low-budget.
A hipnotizőr/hasbeszélő fenomén Vorelli Londonban telt házak előtt lép fel Hugóval, a bábuval. Hugó nemcsak beszélni képes, de egészen a színpad széléig elmerészkedik, méghozzá úgy, hogy közben gazdája ülve marad. Kettejük viszonya az idők folyamán olyannyira megromlott, hogy két előadás között Vorelli kénytelen rács mögött tartani Hugót, és csak akkor engedi ki, amikor segítségével kíván elkövetni valamilyen gaztettet. Egy éjjel a bábu meglátogatja a Vorelli trükkjét leleplezni próbáló újságírót, és segítséget kér...
A szűkre keretezett monokróm képek, sokszor alsó szögből felvéve, különös hangulatot adnak a szürreális rémmesének, melynek transzatlantik megfelelője a LELKEK KARNEVÁLJA. Ezek a kis mozik színesben, Mgm-díszletek között feleannyira sem lennének olyan hátborzongatóak, mint így, lepukkant kis stúdiókban felvéve, speciális effektusok híján a fény/árnyék játékával teremtve meg atmoszférájukat. A DEVIL DOLL színészei mérföldekkel jobbak, mint ami ezen a szinten Amerikában megszokott volt (a gyönyörű Yvonne Romain a THE CURSE OF THE WEREWOLF Hammer-klasszikusból ismerős), de a főszereplő mégiscsak Hugó, kinek családfája egészen 1945-ig nyúlik vissza (a DEAD OF NIGHT brit horrorantológia briliáns hasbeszélő epizódja), és parásabb, mint az összes műanyag Chucky együttvéve. Színre lépését alacsony frekvenciájú zaj kíséri, amitől olyan érzése támad a nézőnek, mintha egy korai David Lynch rövidfilmet bámulna. Az experimentális filmes technikákat is alkalmazó végkifejlet a maga módján tökéletes.
Előfordulhat, hogy mások nem találják ennyire meggyőzőnek ezt a valóban kisléptékű ponyvafilmet. Egy komolynak tartott angol referenciakönyvben pocséknak van titulálva, az Usában pedig a Comedy Centrálon futó MST3K figurázta ki. Utóbbi kizárólag egy bizonyos kultúrkör cinizmus mögé bújtatott hülyeségét tanúsítja.