2015. május 31., vasárnap

VHS-archívum: InterVideo


A különböző állami vállalatok és magánzók tőkéjéből létrehozott InterVideo Film- és Videogyártó, Forgalmazó Kft.-t egy Londonból hazatelepült magyar ékszerész alapította 1988 nyarán. A vezérigazgatói székbe üzlettársát, a Los Angelesből visszatért Fenyő Jánost ültette. Fenyő nem sokkal később leválasztotta a Vico-t a cégcsoportról és önálló videoforgalmazásba kezdett. Az ügyvezető igazgató neve (Bartha Ferenc) egyezett a Magyar Nemzeti Bank akkori elnökével - a végkifejlet ismeretében ez felér egy bennfentes poénnal. A filmbeszerzést Havas Ágnes intézte, aki ma a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatója. Hamarosan szóba kerül Andy Vajna is.

Tipikus korai InterVideo kiadvány angol borítóra illesztett magyar szöveggel. A kazetta az átmásolt, feliratozott kópiát tartalmazta.


Szükségünk van az Ön pénzére.
Piacgazdaság Level 1:




Anno 1989

A város frekventált pontjain nyitott tágas, nyugatias életérzést kínáló InterVideo kölcsönzők polcain a Warner Bros./Rank/United Artist A-listás (James Bondok, Woody Allenek, Piszkos Harryk) és B-kategóriás (PIRANHA, PÉNTEK 13., Abel Ferrara's MS.45, WHITE OF THE EYE) katalóguscímei kínálgatták magukat. A  szórásba bekerültek brit Hammer horrorok,


és hongkongi Shaw Brothers kungfuk warneres változatai.


Jogdíjügyekről csak az ügyvédem jelenlétében nyilatkozom, de a másodgenerációs, gyenge minőségű kópiák szemtanújaként feltételezésem szerint a külföldön beszerzett egy darab gyári kazettáról készült, kompjúterrel lefeliratozott "mesterszalagot" sokszorosították annyi példányban, amennyire csak szükség volt. Erről a cég képviselője a Filmvilág 1990/2-es számában így nyilatkozott: "A kópiaszámot az igénynek megfelelően mozgatjuk, és szerencsére olyan kedvező szerződéseink vannak, hogy csak a ténylegesen legyártott kópiák után fizetünk jogdíjat. Hideg fejjel kiszámítjuk, hogy a Nam angyalai című remekművet, amelyben nem is töltenek, csak lőnek, harminc nap alatt harmincszor fogják kikölcsönözni, ezért százas nagyságrendben sokszorosíttatjuk. A végén hozzáteszi: Ezzel az üzletpolitikával igen magas nyereségünk van." Most már tudod, honnan tanulta ki a szakmát Vicós Jani.




1990 folyamán a forgalmazó összeállt az Andy Vajna féle Intercommal, és közösen megalapították VIDEA Kft.-t (a cég az InterVideo telephelyére volt bejegyezve). A VIDEA többek közt Vajna hollywoodi érdekeltségébe tartozó Carolco Pictures filmjeit hozta ki videón Magyarországon. Egy slasher-anomália: a Rosemary gyilkosa (aka. THE PROWLER) Carolco emblémás borítóval jelent meg és az InterVideo üzleteiben lehetett kölcsönözni.


A Warner utáni időszakban - nevezzük leszállóágnak - az InterVideo titkos fegyvere Nico Mastorakis és az Omega Entertainment volt.


Olvasd a a HALÁLSZIGET bejegyzést!

Omega Entertainment archívum:










Double Helix Films:



A borítón beharangozott további Double Felix Films címeket végül a Hungarovideo jelentette meg. Az InterVideo a jelek szerint 1992-ben szüntette be a filmkiadást. 

Goldfinger, he loves only gold... A rendszerváltás előtti politikai elittel igen jó viszonyt ápoló, a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett nagyfőnök mindeközben aranykereskedéssel gyarapította vagyonát, valamint egy magánbank főrészvényeseként közpénzen privatizált ezt-azt. A pénzintézet csődjét másfél év felfüggesztettel megúszta. Később kétszer is vád alá helyezték 1989-94 között elkövetett csempészés, adócsalás, közokirat-hamisítás és jogtalan devizagazdálkodás címén. A Magyar Nemzeti Bank aranykészletével ügyeskedő "Aranyember", a magyar vadkapitalizmus egyik nagy lókötője sosem került börtönbe. Goldfinger, he is the man, the man with the midas touch.

 
Az InterVideo telephelye az akkori trendeknek megfelelően egy budai villa volt. A többször is zár alá vett XII. kerületi ingatlanban manapság Dr. Orloff rendel.

A bejegyzés elkészítésében képanyaggal a segítségemre voltak: Brányi Péter (Darkside) és Székely Ádám.

2015. május 27., szerda

Larry Cohen és a Mániákus Zsaru


A Larry Cohen interjúból kimaradt a MANIAC COP széria, pedig a videotékás jelenlétnek köszönhetően a hazai B-film fogyasztók körében alighanem éppen ez a zsaru-slasher-akció Cohen legismertebb (forgatókönyvírói) munkája. Jogodban áll elolvasni a kiegészített interjút ITT.

Forrás:

2015. május 24., vasárnap

DIXIE RAY HOLLYWOOD STAR (1983)

----  Az alábbi írást a minőségi felnőttfilmek szerelmese,
Bálint küldte be.  ----

Anthony Spinelli (= Sam Weston), USA



Egyesült Államok, valamikor a 30-as vagy 40-es években. Nick Popodopolis magándetektív (azaz private dick – milyen gyönyörűen kétértelmű tud lenni az angol nyelv, ha épp úgy hozza a szükség) felballag emeleti irodájába, ahol egy középkorú, ám továbbra is bombázó kinézetű hölgyet talál, aki előbb kedveskedve, majd jóval erélyesebb módon próbálja rávenni a férfit arra, hogy ugyan már szakadjon le arról az ügyről, amin épp dolgozik. A sikertelen meggyőzési kísérletnek pisztolypárbaj a vége, a szőkeség pedig holtan fekszik a sarokban. Az irodája falán függő fiatalkori kép alapján egykor rendőrként szolgáló Nick régi ismerősét, a környék legszomjasabb öreg felügyelőjét hívja a helyszínre, majd mindkettőjük poharába tetemes mennyiségű viszkit löttyintve mesélni kezdi, miképp is fajultak idáig az események.


Mint kiderül, Popodopolis a fénykorán már túljutott, ám továbbra is dúsgazdag hollywoodi díva, Dixie Ray megbízásából nyomozott annak ex-férje után, aki állítólag egy orgián készült kínos fotókkal zsarolta volt nejét, a lepuffantott asszony pedig a biszexuális sztárszínésznő személyi asszisztense és szeretője. Az egyre komplikáltabb történetből nyilvánvalóvá válik, hogy szinte mindenki sáros valamiben, és semmi sem az, aminek elsőre látszik. Üdvözlünk a pornografikus film noir világában.


Az örök klasszikus (ám sajnos nem különösebben igényes) 1972-es DEEP THROAT bemutatásával az USA-ban beköszöntött az úgynevezett porno chic éra, amelyet olyan, a mainstream felé kacsingató és kitűnő forgatókönyvvel valamint színészi játékkal megspékelt darabok fémjeleznek, mint a Radley Metzger rendezte THE OPENING OF MISTY BEETHOVEN. Az Anthony Spinelli álnév mögött bujkáló Sam Weston  is azon direktorok közé tartozott, akik reménykedtek benne, hogy a pornó egyre elfogadottabbá válik, és idővel a hagyományos hollywoodi megafilmek szexjelenetei „éles akciót” vonultatnak majd fel. A naiv ábrándozásból természetesen nem lett semmi, a pornófilmek színvonala pedig az 1980-as évek második felétől kezdve hatalmasat zuhant, így az olcsó megoldásokat favorizáló straight-to-video korszak térhódításával a komolyabb filmes álmokat dédelgető hardcore iparosok kénytelenek voltak lehúzni a rolót vagy lejjebb adni a színvonalból.


Az Adult Film Association of America díjkiosztóján három kategóriában nyertes - legjobb színész, rendező, film -, a szexfilm-kritikusok nagydíjában részesült DIXIE RAY HOLLYWOOD STAR a porno chic egyik utolsó nagy dobása. A karrierjét hollywoodi tv-sorozat színészként kezdő Weston magabiztosan és a műfajban otthonosan mozogva vitte filmre a Kínai negyed családi szennyesben turkáló és amorális miliőjét idéző hard-boiled mesét. Sam Weston az ismert karakterszínész, Jack Weston testvére volt, aki a Várj, míg sötét lesz című thrillerben az Audrey Hepburnt terrorizáló egyik nehézfiút alakította, továbbá játszott a nálunk is bemutatott, Barbara Barrie-nek a legjobb női főszerepért járó Oscar-t meghozó Egy krumpli, két krumpli című 1964-es drámában. Sam Weston halála napjáig azt állította erről a 60-as évek előítéletes délvidéki amerikai világát egy fekete férfi és egy fehér nő házasságán keresztül bemutató műről, hogy valójában ő rendezte, de a stúdió galád mesterkedései miatt más neve alatt fut.


Külön dicséretet érdemel a rengeteg természetes fénnyel dolgozó és elsőrangú (valószínűleg mainstream filmes) operatőr,  a forgatókönyvíró (a régi noir-ok védjegyének számító frappáns és sikamlós utalásokkal teli férfi-nő párbeszédeit itt már cenzúrázatlan, de ugyanúgy frappáns szókimondás helyettesíti), és a többségükben pornós múltú színészek és színésznők, akik mindannyian profi és hiteles alakítást nyújtanak. A pálmát közölük egyértelműen a főszerepben lubickoló John Leslie viszi el, aki kitűnően jeleníti meg a kanos-cinikus magánzsarut, akiből még a hollywoodi fertő sem tudja kiirtani az emberségesség és a személyes becsületkódexe iránti elkötelezettségét. A hölgyek közül a rámenős asszisztenst játszó Judith Carr (alias Juliet Anderson) és maga Dixie Ray, azaz a szenvtelen szerepekre specializálódott Lisa Trego (alias Lise De Leuuw) emelkedik ki. Utóbbi a 80-as évek végén úgy próbálta maga mögött hagyni pornósztár múltját, hogy újságírók segítségével saját halálhírét költötte („Ne keressetek többé, elhunytam AIDS-ben…”).


Weston projektjének komolyságát jelzi, hogy a hard verzió mellett egy szoftos is készült belőle (mindkettő megtalálható a Vinegar Syndrome pazar képminőségű DVD-jén), amelyben a szexjelenetek helyén − egy rövid és diszkrétre vágott leszbizés kivételével − a pornográf változatban nem látható, a cselekményt tovább szövő dialógusos és egyéb jelenetek sorakoznak. Érdekes módon az It’s Called Murder, Baby címen futó verzióból az ember egyáltalán nem hiányolja a 94 perces játékidő kedvéért feláldozott erotikát, sőt krimiként jobban funkcionál, mint a kifejezetten pikáns és izgalmas kamatyolásokkal telerakott párja. /Amiből a Blogger erotikus tartalomra vonatkozó új irányelvei miatt nem rakhatunk be képet, helyette itt egy pikáns és izgalmas árnyjáték - a szerk./


A produkcióban több mainstream színész részvételt vállalt, természetesen felöltözve. A rendőrnyomozót az (euro)kultfilm-rajongók számára ismerős Cameron Mitchell játssza.
Mitchell pályája szépen indult, 1954-ben még a nemrég DVD-n nálunk is kiadott Marlon Brando filmben, a Desirée-ben is kapott egy közepesen nagy szerepet, majd olasz zsánerfilmek következtek (pl. három Mario Bava rendezésben, köztük a BLOOD AND BLACK LACE), végül visszatért Amerikába, ahol egyre többet ivott és egyre több „rangon aluli” munkára volt kénytelen leszerződni. Weston elegáns, hibrid műfajú filmjében is végig részegnek tűnik, ráadásul nemhogy elrakták volna előle a piát, hanem pont kínálgatják vele.

A film producere a Dixie Ray ex-férjének szerepét magára vállaló Chris Warfield volt. Warfield szakmai életútja a szintén 1927-es születésű Westonéhoz hasonlóan alakult.
Az egykori hollywoodi tv- és filmszínész 1963-ban még Vincent Price ellenlábasaként képviselte a jó oldalt a DIARY OF A MADMAN-ben (a fotó jobb oldalán),
majd a felnőttfilmezés aranykorának beköszöntével, Billy Thornberg álnéven, pornógyárosként (producer-rendező) csinált új karriert. 

Aztán itt van John F. Goff, 
őt korábban John Carpenter A köd-jében láthattuk.
/Bizarr, hogy Goff itt bajuszra pontosan úgy néz ki, mint Hal Holbrook Carpenter említett horrorjában!/

Az R-rated kiadásban maga Weston is felbukkan megvesztegethető hotelportásként. A készítők és szereplők közül a többség a hardcore változatot álnéven, a másikat pedig saját nevét adva vállalta, kivéve például az operatőrt ("Fred Andes"), aki mindkét változatnál ragaszkodott nom de porn-jához.