CASTLE FREAK (1995)

Fényesebb a láncnál a kard,

Jobban ékesíti a kart,

És mi mégis láncot hordtunk,

Ide veled, Stuart Gordon!

Két nagyobb költségvetésű futurisztikus akciófilm között (FORTRESS; ŰRKAMIONOSOK) a RE-ANIMATOR rendezőjének agya ledobta láncait, és egy remekbe szabott novella alapján elkészült az újabb Gordon - Lovecraft horrorvízió. Apró szépséghiba, hogy a gyártó az Empire Pictures utóda, a gagyi, egyenesen videokazettára kerülő fantáziafilmjeiről ismert Full Moon Entertainment volt. Na de ki mondta, hogy ötszázezer dollárból nem lehet jó filmet csinálni? Például a cég egyik házirendezője, David PUPPET MASTER Schmoeller: "Az üzlet a kilencvenes években befuccsolt, a büdzsék olyannyira lesoványodtak, hogy ilyen feltételek mellett nem lehetett jó filmeket csinálni." A CASTLE FREAK szerencsére ennek némileg ellentmond. Először is kellett hozzá egy plakátterv...

"Charles Band (Full Moon főnök) irodájában megláttam egy posztert, amire az volt ráírva: Castle Freak. A képen egy Quasimodo kinézetű fickó falhoz láncolt, meztelen nőt korbácsolt. Megkérdeztem Charlie-tól, miről szól a film. '-Nos, van benne kastély (castle) meg szörnyszülött (freak). Figyelj, azt csinálsz vele, amit akarsz, csak ez a két dolog legyen benne.' A beszélgetésünk márciusban történt, júniusban már forgattuk a filmet." S.G. (Voices in the Dark: Interview with horror directors)

Az eseményre sikerült összetoborozni a nyolcvanas évekbeli Gordon-stáb egy részét, nevezetesen Jeffrey Combs és Barbara Crampton vezető színészeket, Dennis Paoli forgatókönyvírót és Richard Band zeneszerzőt. Sem a főcímen, sem a reklámplakátokon nem szerepel H.P. Lovecraft neve. Csak nem a Full Moon előző Lovecraft-produkciójának gyatra mivolta vezetett az anomáliához?

A DTV szektor évtized derekára bekövetkezett válságának és az eredetileg Gordonnak szánt LURKING FEAR fiaskó együttes következményeként a forgalmazó Paramount Home Video felbontotta szerződését Charles Band cégével. Állítólag Band nagyobb összegű költségvetéseket könyvelt, mint amennyit a Paramount szakemberei ránézésre megállapítottak; egy lehetséges adócsalási ügytől tartva az óriásvállalat kihátrált az együttműködésből. A CASTLE FREAK-et egy éves csúszással végül a Full Moon saját maga jelentette meg. A Fangoria magazinban '95 legjobb DTV filmjének megszavazott mű nem valószínű, hogy egyhamar olyan kiskedvencé válik, mint akár a DOLLS, Gordon ugyanis egy tőle szokatlanul zord darabot tett a tékák polcaira.

A szerzői megközelítés ellenségei ugorják át a következő bekezdést ---

A rendező akkoriban készült munkáiban két téma bukkan fel ismételten: az elnyomás, és a család szétesése. A FORTRESS börtönben játszódik, az ŰRKAMIONOSOK hősei űrkalózok fogságába esnek, a CASTLE FREAK címszereplője az abszolút elnyomás hús-vér eredménye. "Nem volt részemről tudatos, de észrevettem, hogy a FORTRESS és a BODY SNATCHERS (forgatókönyv) egyaránt a család elpusztítására tett kísérlettel foglalkozik. Még a most befejezett filmemben, a CASTLE FREAK-ben is ugyanez a téma fut végig: a szétesőben lévő család. Kezdem azt hinni, hogy személy szerint ez lehet a központi félelmem. Számomra a család elpusztítása nagyon nyugtalanító gondolat, talán éppen ezért foglalkozom vele ezekben a filmekben."

Amerikai család középkori várkastélyt örököl Olaszországban. A férj (Combs), a feleség (Crampton) és látássérült tinédzser lányuk még nem, de mi, nézők a bevezető szemtanújaként tudjuk, hogy a megboldogult olasz nagynéni az épület tömlöcében egy deformált emberi lényt tartott láncra verve. Az impozáns méretű ingatlanhoz tartozik még egy- és kilencfarkú macska, valamint a várkastélyok elmaradhatatlan bútordarabja, a vészmadár házvezetőnő. Őt a kaposvári születésű Elisabeth Kasa (Kasza Erzsébet) alakítja.

Az amerikai producer itáliai kastélyának folyosóin a Universal stúdió patetikus rémdrámái botlanak bele az olasz horrorokba. A hely  szelleme rögtön euro-gótikus kényszerképzeteket ébreszt, a véresebb pillanatok a nyolcvanas évek Italo Gore-ját idézik fel. Öncsonkítás (PHENOMENA), antropofágia (ANTHROPOPHAGUS), mell leharapás (LE NOTTI DEL TERRORE). A "diszfunkcionális család beköltözik a szörnyeteget rejtő épületbe" felállás a THE HOUSE BY THE CEMETERY-re rímel, melynek inspirációi között szintén tetten érhető egy Lovecraft mű (nem ugyanaz, teszem hozzá. Orosdy Dániel Fulci-könyvében a Hideg levegő című novellát említi, Gordonék A kívülállót vették elő.)

A műfaj kiábrándítóan hervatag időszakában a CASTLE FREAK kivételes kegyben részesítette a keményebb horrorok kedvelőit, Gordon újra a teátrális-groteszk (grand guignol) formáját hozta. A fő effekt maga a kastély szörnye, egy vékony testalkatú színész, akit AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA (1990) zombijaiért is felelős maszkmesterek vettek kezelésbe tetőtől talpig. A Dr. Herbert Westként elhíresült Jeffrey Combs-t a drámaibb, realistább szerepkör sem akadályozta meg abban, hogy szétrágja maga körül a díszletet - chewing the scenery, ahogy az angol illeti az ilyesfajta hisztérikus színjátszást. A RE-ANIMATORhoz képest a gótika lassabb tempót diktál, az olasz operatőr Mario Vulpiani (Marco Ferreri klasszikusai, Antonio Bido giallói) steadicames képi világáról ordít, hogy a kilencvenes években került celluloidra. Az olcsó trash-horror nem is lenne több egy átlagos olcsó trash-horrornál, ha a hatásvadászatot nem egy emberi lélek sötét zugában turkáló dark-gothic forgatókönyv alapozná meg. 

Boldogtalan az, akinek gyermekkorából csupán a félelem és a szomorúság emléke maradt meg.
H.P. Lovecraft: A kívülálló

Lovecraft egyes szám első személyben elbeszélt írásban a születésétől fogva egy sötét, bűzös kastélyba elszigetelt narrátor életében először kimerészkedik az örök szürkületből, és emberi kapcsolatra vágyva elindul a fény felfelé. A közeli tornyot megmászva egy vigadalom kellős közepén találja magát. A sikítozva menekülő társaság láttán azt hiszi, hogy a pánikot egy háta mögött lopakodó szörny okozta. A szörnyet hamarosan meg is látja: a tükörben. 

Hasonlóan a FROM BEYOND-hoz, Gordonék a teljes novellát egyetlen jelenetsorba sűrítették bele, a többit Lovecraft (és a plakátterv) által meglódított fantáziájukra bízták. Ha nem is emelkedünk szépirodalmi magasságokba - mégiscsak egy trash-horroról van szó -, a filmesek elismerésre méltó szövegértelmezésről tettek tanúbizonyságot azzal, hogy motívumot keresve Lovecraft szösszenetéből a ki nem mondott gyermekbántalmazást hámozták ki.

A kisfia haláláért felelős apa, a megbocsátásra képtelen feleség, és a szintúgy az apja hibájából vakságra ítélt tinilány családi tragédiája a kastély gyermekbántalmazásra visszavezethető titkával fonódik össze. Az ötéves korában halottnak nyilvánított, s azóta sötétzárkában senyvedő Giorgio egy régi fénykép tanúsága szerint a részegen vezető apa okozta autóbalesetben meghalt ötéves kisfiú, JayJay kiköpött mása. (Giorgio/JayJay - get it?)

A cselekmény a későbbiekben egy csavarintással még szorosabbra húzza a családi kötelékeket. A pincében/padláson láncra vert "gonosz ikertestvér" ősrégi gótikus közkincs, ha máshol nem, A Simpson család egyik epizódjában biztosan találkoztál már vele. 

A CASTLE FREAK-ben valójában két freak van: a szeretet- és vérszomjas rémalak, valamint a lelkileg torzult, alkoholista, úgyszintén szeretetre vágyó apa. Két, egymással bizarr szinkronban létező nyomoronc. A sebekkel teli szörnynek az anyja levágta nemi szervét - a férj közeledését undorral utasítja vissza a feleség. A bűntudattól gyötört férfi elkeseredésében pohárhoz és prostituálthoz nyúl - az önmagától is iszonyodó szörny kannibalisztikus szexben éli ki vágyait. A RE-ANIMATOR képregényhumorát ne keressük, ettől függetlenül végig érezni lehet, hogy Gordon egy ösztönösen ironikus filmkészítő, aki előtt tabu nem maradhat szárazon. "A RE-ANIMATOR-ban a zombik nem akarják megenni az agyadat, amit ők akarnak, az a szex! Amerikában ez rendkívül megbotránkoztató dolog." (S.G.) Giorgio a háttérből figyeli, ahogy „apja” a prostival szeretkezik, majd a látottak alapján ő maga is megpróbálkozik az aktussal. A rendező ekkor követi el pályafutásának második legperverzebb jelentét. 

Amikor  a rendőrség a bestiális gyilkosságokért az apát teszi felelőssé, végleg világossá válik, hogy Gordon - Hitchcock örökbecsű PSYCHO-jának nagy rajongója - a családon belüli erőszak pusztító körforgásáról próbált mondani valamit egy olyan történeten keresztül, aminek szörnye - az Anya - rég halott, és csak a megnyomorított áldozatok maradtak hátra. Mint az a Holokauszt-túlélő idős olasz színésznő, akit a gonosz producerek nem fizettek ki.

 (Olvasd: "Fear and Loathing in Italy" - Fangoria #149 / részlet)  

--------------------------

Full Moon Pictures Castle Freak Action Figure from the H.P. Lovecraft inspired 1995 horror feature "Stuart Gordon's Castle Freak". The Castle Freak action figure has shackles and solid castle background diorama. Includes cat-o-nine tails whip and half-eaten house cat. One of the few actually produced "Full Moon Toys" before they went under. $20.00 (Kép: Ebay)

Kattints rá, és INGYEN láthatsz egy VHS-archívumban még nem szerepelt Full Moon borítót!

DAUGHTER OF DARKNESS (1989) – Stuart Gordon magyar melója

„Be careful. Everybody should be very careful in a country like this.”

A rendszerváltás környékén nálunk forgatott horror/thrillerek közül (THE WASHING MACHINE, THE CHURCH stb. ← nyugi, folyt.köv.) a DAUGHTER OF DARKNESS számunkra azzal tűnik ki, hogy történelmi pillanatokban rögzült celluloidra, ezen felül a főproducer és a stáb jelentős része magyar volt, tehát félig-meddig hazai a szalonna. Szinkronizált változat tudtommal nem létezik, a magyar fél ezúttal is tett róla, hogy még véletlenül se kerüljön közszemlére az országhatáron belül. (Az én kis összeesküvés elméletem.) Bezzeg nyugatabbra mindenfelé forgalmazták videón:

A nyolcvanas évekbe beleragadt horroristák körében köztiszteletnek örvendő amerikai Stuart Gordon jelenlétét leginkább az magyarázza, hogy a rendező a tévéfilmben együtt dolgozhatott gyerekkora kedvenc PSYCHOpatájával, Anthony Perkinsszel. Eddig még nem olvastam egyetlen olyan Gordonnal készült interjút sem, amiben az amúgy szívesen nyilatkozó filmes mesélt volna eme kalandjáról. Bölcs az, aki hallgat esete forog fent, de ne ugorjunk előre.

A FROM BEYOND / DOLLS páros után Gordont üldözőbe vette a balszerencse: addigi munkaadója (Empire Pictures) csődbe ment, a Disney elvette tőle a DRÁGÁM, A KÖLYKÖK ÖSSZEMENTEKet, készülő Poe-adaptációját, a THE PIT AND THE PENDULUM-t 1989 tavaszán, a forgatás előtt két héttel egy másik csődeljárás miatt leállították. A rendezőt ebben a depressziós pillanatában találta meg a nyolcvanas évek elején Kanadába disszidált egykori filmkritikus/televíziós szerkesztő, Hámori András. A később David Cronenberggel is együttműködő Hámoritól már akkor sem volt teljesen idegen a horror, elvégre ő volt az egyik producere Tibor Takács THE GATE-jének.

A CBS televízió számára készült DAUGHTER OF DARKNESS-t Hámori megbízásából a Novofilm gyártotta le bérmunkában. Sándor Pál 1989-ben gründolt cége volt az ország első magántulajdonban lévő, külföldi produkciókat kiszolgáló filmszervize. A két világsztárt, tucatnyi egymást közt is angolul diskuráló magyar színészt és egy Bukarestet játszó Budapestet felvonultató végtermék az Egyesült Államokban 1990 januárjában került képernyőre, méghozzá főműsoridőben, ezáltal tömegek ismerhették meg Sándor fétisszínészének, Garas Dezsőnek a káeurópai fizimiskáját.

„You are a long way from home. You’d be surprised of what’s possible here.”

A dobjunk egy ártatlan amerikai állampolgárt egy morcos, vasfüggöny mögötti országba kezdetű sztoriban az árva Katherine (Mia Sara – Ridley Scott’s LEGENDA) sohasem látott édesapját érkezik felkutatni a Ceausescu rezsim terhe alatt roskadozó Romániába. 1989. augusztus 11-ét írunk; mire adásba került a műsor, a diktátor-vámpír halott volt.

A Ferihegytől a Gellért Hotelig tartó taxiutat (sofőr: Dezső Garas) üzletek előtti sorban állás, repedt sarkú kurvák és civileket zaklató rendőrök szegélyezik. Ezt a Best of Communism miliőt láthatta a bérelt Opel Senator ablakából a kanadás rokon, útban a Svábhegyre. Nem akarok ünneprontó lenni, de egyre inkább úgy néz ki, múltunk a jövendőnk.

Szállodai szobájában lepihenve Katherine–t szörnyű rémálom keríti hatalmába: riadt tekintetű kisnyugdíjasokkal teli zöldségpiacon jár, miközben elszabadul az infláció.

A 48Ft/kg karfiol csak a kezdet, a Rémálom a Baross utcában folytatódik. Pázmány Péter útbaigazítását követve (sic!) az apja után nyomozó lány a Józsefvárosban akad Anthony Perkins nyomára.

Perkins egy Nap utcai üvegöntő műhelyben dolgozik, nem mellékesen élőhalott arisztokrata, a reform mozgalom egykori élharcosa, amíg a titkosrendőrség át nem küldte a másvilágra. Magyarán: ő egy deklasszált ellenzéki üvegfúvó vámpír. Transzilvániai kastélya ma államosított turistalátványosság (a Drakula-várat a városligeti Vajdahunyad vára alakítja), az új vámpírtanya egy kívül-belül autentikus VII. kerületi éjszakai szórakozóhely pincéjében van berendezve.

A film egy részét a Csikágó negyedben vették fel, a főhősnő Chicagóból érkezett, Stuart Gordon chicagói. Nice touch. Katherine-t felváltva próbálja behálózni egy szintipopos vámpírficsúr és az állambiztonságiak. A Perkins vezette vámpír-szekta (csupa fehérre meszelt hazai arc) szembe fordul mesterével, tervükhöz a "félvér" lányát felhasználva a sötétségből a felszínre akarnak törni. -We can change! A felkiáltásban akár még aktuálpolitikai célzás is lehetett. Perkins koporsójában talált női csontváz a PSYCHOra céloz.

A cselekmény apa-lánya kapcsolata és a Bukarest/Budapest összemosás mellett ez ennek a produkciónak az igazi sorsdrámája: az EDGE OF SANITY után az AIDS-beteg sztár ismét Magyarországon díszeleg egy olyan szerepben, amit Lugosi Béla kapott élete alkonyán Ed Wood filmjeiben. A Lugosi akcentusát kölcsönvevő színészlegendának állítólag kétszázezer dollárt fizettek, ami a filmet elnézve a költségvetés majdnem felét tehette ki.

A kétszázezer forintos gázsiért Garas taxisofőrje visszatérő karakterré avanzsálódik, a fináléban már-már főszereplővé lép elő a szerényke tehetségét hősies igyekezettel kompenzáló Mia Sara oldalán. A Minarik Ede bőrébe bújt Van Helsing - My great-great-great grandfather killed Dracula! - folyamatos küzdelme az angol nyelvű színjátszás démonával fénypontok a tévéfilmes éjszakában. A Kossuth-díjas érdemes művész az kérem egy amerikai társprodukcióban is Kossuth-díjas érdemes művész. Akarva-akaratlanul a többiek is campben tolják, RIPACSOK mind, bár az előadásmódjukra bizonyára hatással voltak a szájukba tömött angol tőmondatok.

A gyanúsan hazánk fiának hangzó Andrew Laskos vámpírosdit vörös paranoiával színező forgatókönyvét rendezhette volna akárki, szinte emberfeletti feladat lenne színvonalas mozgóképet forgatni belőle. A RE-ANIMATOR rendezőjét prűd televíziós normák közé kényszeríteni eleve paradoxon. Az ügyeletes jónő Rák Kati hiába vetkőzik le, a kamera fejmagasságban blokkol. Bodnár Erikát hason döfik, mire a szája szélén kis piros folt jelenik meg. Állítólag létezik egy európai mozik számára készült vágatlan változat. Az egyetlen stuartgordonos húzás, hogy a vámpírok hegyes szemfogak helyett a FROM BEYOND test-mutációira emlékeztető nyelvüket használják a harapáshoz.

Ezen túl lényegében kliséhalmozás folyik, igencsak esetleges módon. Akkori horrorfilmekben szinte kötelező rémálom-jelenetek, diszkó-kompatibilis FRÁSZKARIKA-vámpír (egy amerikai TV-színész alakítja), és egy kis botcsinálta romantika Mia Sara és a bájgúnár követségi alkalmazott között (a másik amerikai TV-színész).

A pozitívumokat sem hallgathatjuk el. (....Hosszú gondolkodási szünet....) A nyugati néző számára vadregényes és nyomasztó a kommunista légkör, ami ugyebár nem hátrány egy horrorban. Mi pedig végre megtudjuk, ki volt valójában Anonymus. A megelevenedő köztéri szobrok ötlete nem rossz, érdemes lenne felhasználni egy magyar történelmi fantáziához. A Nemzeti Múzeum előtt Toldi Miklós szobra rámutat a szemben lévő giroszosra – ez lenne a nyitó jelenetünk, Andy. (Zseniális, fiam, nesze 500 millió+ÁFA.)

Magára vessen keresztet, aki összekeveri a DAUGHTER OF DARKNESS-t a DAUGHTERS OF DARKNESS-szel: az egyik a modern vámpírfilmek klasszikusa, a másik nem. De mond csak, mikor láttál utoljára ennyi magyar színészt összezárva egy helyszíni angol hanggal rögzített vámpírfilmben?

Bodnár Erika (doktornő/vampire lover)

Margitai Ági (cigány jósnő) 

Lőte Attila (titkosrendőrség)

Hunyadkürti István (szektatag)

Kiss Mari

Némethy Ferenc

Pázmány Péte

? (a magyar Tor Johnson)

Rák Kat

35 év feletti átlagéletkorú társaságban „Ki ez a színész?” műveltségi vetélkedőnek sem utolsó, tessék megnézni, az interneten fent van az egész ingyen és bérmentve. Csak bírjuk cérnával, elvtársak.

Az inspirációért és a képek többségéért köszönet Bálint gazdának.

Hámori András interjú. Ő volt a majdnem csődöt jelentett SORSTALANSÁG megmentője. Ez némileg magyarázza, miért van kihangsúlyozva Garas karakterének zsidósága.

Ha nincs rá másfél órád, itt a másfél perces előzetes, nagyjából az összes izgibb jelenetet belepakolták:

BRIDE OF RE-ANIMATOR {RE-ANIMATOR 2 - AZ ÚJRAÉLESZTŐ MENYASSZONYA} (1989)

Brian Yuzna, USA

És mégis mozog

H.P. Lovecraft, a sírjában

Stuart Gordon Empire Pictures-nél készült mesterhármasa (RE-ANIMATOR, FROM BEYOND, DOLLS) felett producerként bábáskodó Brian Yuzna egy fityinget sem kapott a RE-ANIMATOR videoforgalmazásából származó bevételekből. Végül kénytelen volt pert indítani az Empire (akkor már Full Moon) főnök Charles Band és a terjesztő Vestron Video ellen. A Los Angeles-i ügyvédek javában dolgoztak az ügyön, amikor Yuzna nekilátott a folytatásnak egy rövid életű kis japán-amerikai cég, a Wildstreet Pictures megbízásából. Ennyit az 1990-es ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA és még ki tudja hány remake/folytatás keletkezésének okára többé-kevésbé emlékeztető háttérről, most lássuk a következményt, digitálisan felújított extra változatban.

Hála az újraélesztéstől sem visszariadó forgatókönyv-doktoroknak, a Miskatonic Egyetemi Mészárlás során egy öntudatra ébredt vastagbél áldozatául esett Dr. Herbert Westnek kutya baja. A halál utáni élet megrögzött kutatója valahol a polgárháborús Peruban támasztja fel az elesett katonákat, miközben hűséges asszisztense, Dan Cain aggódva figyeli, hogyan válik eleve nem komplett barátja egyre őrültebb tudóssá. A Dél-Amerikában honos zöld leguán méhéből kinyert reagenssel West különböző testrészeket kombinálva immáron új, soha nem látott teremtményeket kíván létrehozni. A Miskatonicra visszatérő páros kibérel egy temető mellett álló házat, West a laboratóriummá alakított pincében a kórház hullaházából kicsempészett testrészekkel folytatja istentelen kísérleteit.

A főcímen rendületlenül H.P. Lovecraftnak tulajdonított történet Herbert West, az újjáélesztő utolsó két fejezetét (Az árnyak borzalma; Síri légió) operálja egybe az 1931-es FRANKENSTEIN zseniális folytatásával, a BRIDE OF FRANKENSTEIN-nel. A kézenfekvő West - Frankenstein párhuzamot szentesítő frigyből megszületik re-animátorunk fő műve, a Menyasszony.

„Vajon jogom van-e a magam javára ekkora átkot szabadítani számtalan emberi nemzedékre? 

S nem maradt más utána a szívemben, csak lélegzetelállító undor és iszony. Képtelen voltam elviselni még a látványát is e lénynek, akit teremtettem." - Mary Shelley: Frankenstein 

A prostituált combjaiból, szűzlány méhéből, pincérnő karjaiból összerakott twiszted sziszter szerencsétlen Cainnek készül, akinek az előző rész végén kipurcant a barátnője (ő lesz a szív), gyengéd érzelmeket táplál halálos beteg páciense iránt (ő lesz a fej), és mellékesen egy harmadik, még élő és viruló csajjal is romantikázik szabadidejében (ő lesz a sikoly-felelős).

A hímsovinizmus és a KNB EFX Group csodálatos teremtménye nem sokkal születése után féltékenységi rohamot kap, a szívéhez nyúl, és a Fangoria magazin címlaplányaként végzi.

Az akkortájt krónikus sequel mániában szenvedő amerikai horror történetében bizonyára léteznek haszontalanabb második részek. A szaksajtóban nagy csinnadrattával beharangozott, aztán a széles moziforgalmazást megkerülve a vhs-purgatóriumba száműzött RE-ANIMATOR 2 a FRANKENHOOKER-rel közösen

pimasz kis Frankenstein Direct-to-Video Menyasszonya párost alkotna, retró a retróban jeligével (ma már egy 1990-es keltezésű film is lassan, de biztosan retró kategória). A produkció sikere akkor válik igazán kérdésessé, amikor merészeljük a Stuart Gordon rendezte előzménnyel összevetni, márpedig ez elkerülhetetlen, hiszen egyenes ági folytatásról van szó.

Dennis Paoli kiváló forgatókönyve Lovecraft novellájában található legjobb ötleteket szipolyozta ki, Gordon pedig a tudományos-fantasztikus-zombis alapanyagot fokozatosan az őrület torkába fecskendezte - az eredmény egy szépen ívelt, fejetlenségében is agyas B-film az örökkévalóságnak. Rendezőként a söntöléses testhorror mérföldkövének számító SOCIETY-vel (Félelmetes társaság, 1989) bemutatkozott Brian Yuzna feddhetetlenségéhez nem férhet kétség, a fickó a műfaj elkötelezettje, és most tekintsünk el attól, hogy nem átallott Dennis Paoli eredeti Bride of Re-Animator szkriptjét a kukába dobni. Morbid, sötét, klausztrofób - mondták róla, akik olvasták. A Gordon/Paoli páros részvétele nélkül készült RE-ANIMATOR 2 ismét a groteszk humorral átszőtt gótikus ponyvaregényt tűzte zászlajára, és ha az első rész iszonyatával nem is vetekszik, a vágatlan változat legalább szaftosabb, mint egy korabeli Freddy Krueger epizód. 

Csakhogy Yuznánál nincs ív, se túl sok agy, van viszont ripacskodás fele dőlő aránytévesztés, meg egy rakás leforgatott jelenet, amik a két részt kötötték volna össze (Dr. West cirkuszi karrierje, Meg halála, West megmenekülése), de nem kerültek bele a végső vágásba. Aki nem látta a RE-ANIMATOR 1-et, az véresre vakarhatja a fejét, hogy mi a fészkes fene folyik itten. Az ötletfoszlányokból és egymásra hajigált trükkhalmazból felépült tákolmány kétszer annyi pénzből, négyszer akkora F/X stábbal készült, mégis valahogy olcsóbbnak hat az egész; a Re-Animátor ezennel visszatért az ősforráshoz. H.P. Lovecraft? Mary Shelly (sic)? A fenét: THE BRAIN THAT WOULDN'T DIE! Vérbeli trashmozival van dolgunk, az ilyesmire fogékonyak tán még örömüket is lelhetik benne.

Na meg ott nyüzsög Herbert West, aki egy alapvetően elszabott filmben is figyelemre méltó karakter tud lenni. Jeffrey Combs a hőskor legendás horrorsztárjait idéző manírral alakítja a modern Frankensteint, kinek célra törő pragmatizmusa mellett végképp elsikkad a viktoriánus ősénél még szóba került erkölcs és etika. "Isten? Aki undorodik a saját képére teremtett szánalmas emberiségtől? Engem nem fog korlátozni a ti Istenetek kudarca." Go West!

Ha a két férfi főszereplő közti se veled/se nélküled viszonyt kezdenénk el boncolgatni, könnyen az egy fejjel magasabb, kisportolt testű lakótársára veszettül féltékeny Herbert West coming out partiján találnánk magunkat. A színészvezetésben amúgy sem jeleskedő rendezőt azonban a lélek mélységeinél sokkal jobban izgatja az összetoldozott zombi-testrészekben rejlő poénok kiaknázása. A "seggfej" kifejezést konkretizáló SOCIETY-ből tudhatjuk, Yuzna bármit képes szó szerint venni és megmutatni, amit nem szégyell. Márpedig Yuzna semmit nem szégyell. Ujjakra operált szemgolyó pókként futkos fel-alá, a Westék után kitartóan szimatoló ballonkabátos kopó karja kutyalábként végzi, a lefejezett Hill doktor denevérszárnyakkal a fején groteszk Batmanként tér vissza (ő is címlapra került).

A XIX. századi mutatványos bódékba való látványosságokra Lovecraft síri légiója teszi fel a koronát, vagyis a labor melletti kriptába dobott selejtek bosszúja a rommá effektezett fináléban. Mindeközben önkéntelenül is eszembe jutott, hogy a) a mai fősodorbeli horrorfilmek többségébe ennyi fantázia sem szorult; b) az 1985-ös előzmény humorból és undorból álló vegyületét piszok nehéz lehet újra kikeverni. Az elvárásokat takarékra téve elkezdtem figyelni a csikknyomokat a kópián...

Aki nem tudná, a cigarette burns a celluloid filmszalagok végét jelezték. Amint megjelent a lyuk a vászon felső sarkában, a mozigépésznek el kellett indítania a következő tekercset. A tökélyre digitalizált kiadások korában ritka ilyen jelenséget látni, szerencsére (?) az Ultrafilm lemeze nincs felújítva, a képminőség kifejezetten gyatra, a szinkronja vicós. Hát persze, hogy ez is a ---

A borítószövegben leírtak és a filmben történő események közti esetleges egyezés pusztán a véletlen műve!

(szken: Orbán István; gif: fuckyeahreanimator; Shelley fordítás: Árpi bácsi)