2015. április 4., szombat

FRANKENHOOKER (1990)

Szocioszatíra Made in USA?
Közönséges szennyfilm?
Szerzői műalkotás?

Minden azon múlik, ki mennyit akar vagy tud kihozni belőle. Namármost, ha pontos - és megfelelő terjedelmű - ismertetőt kívánunk összehozni, mindhárom kategóriának érvényt kell szerezni.


A cicivilizáció, elnézést, civilizáció, amely megteremtette a FRANKENHOOKER-t, pusztulásra volt ítélve. A hatvanas évek szegénysori filmkultúrájából merítő Frank Henenlotter (BASKET CASE, BRAIN DAMAGE) harmadik nagyjátékfilmje talán az egyik utolsó midnight movie, amit a videópiacra dobás előtt éjfélkor is vetítettek a mozik. Öntudatos exploitationként lelkiismeretesen kiszolgálja a bizarr dolgokra vevő közönségét, egyúttal szeretetteljes ódát intéz az effajta deviáns mozgóképeket a kebelére ölelő nagyvárosi fertőhöz. Néhány évvel azelőtt járunk, hogy végbe ment volna a helyszín (a New York-i Times Square és környéke) teljes rekonstrukciója.

„A Nagy Alma rothadása”
A Time magazin 1990-es címlapja

A prostitúció, drogok, a nagyvárosi „degeneráltság” szította ún. morális pánik a nyolcvanas évek második felétől az Egyesült Államok nagypolitikájának kampányeszközévé vált, a fehér középosztálybeliek lakta kertvárosokkal szembeállítva megkezdődött Manhattan belső kerületeinek módszeres démonizálása. A demagóg és rasszista felhangoktól sem mentes történet oda fog vezetni, hogy a New York-iak egy keménykezű, nyíltan szegényellenes polgármestert választanak maguknak Rudolph Giuliani személyében.

Jason beveszi Manhattant (1989)

A negatív imázsra építkező erkölcsi hadjáratból a tömegmédia és Hollywood is kivette a részét. A témát kitárgyaló Urban Nightmares: The Media, the Right, And the Moral Panic Over the City tanulmánykötet olyan tévésorozatokat említ, mint a NYPD Blue és a Fox csatornán 1989-ben elindított reality, a Cops. A mozisikerek közül többek között a BATMAN vagy a HETEDIK festette le a bűnös nagyvárost a Gonosz sötét lakhelyeként. A PÉNTEK 13. nyolcadik része arra bazírozott, hogy New York utcáin egy rosszul öltözött, hokimaszkos gyilkos szinte beleolvad a környezetbe. 


A grindhouse/pornómozik eltűnését hozó változások veszteseként Henenlotter a maga módján ennek a tisztaságmániában szenvedő Amerikának üzent hadat a FRANKENHOOKER-rel. A 'maga módján' alatt azt értsük, hogy írótársával, a New York-i székhelyű Fangoria magazin egykori főszerkesztőjével, Bob Martinnal közösen kivitték Manhattan utcáira a Frankenstein-legendáriumot, és jó ízlést provokáló humorral szerteszéjjel szatirizálták a klasszikus rémtörténetet. 


Jeffrey Franken, az orvosi egyetemről kihullott huszonéves "őrült tudós" (a STREET TRASH okostóni ajtónállójaként felfedezett James Lorinz) egy szörnyű fűnyírógép balesetben elveszíti menyasszonyát, Elizabeth Shelleyt (Penthouse modell Patty Mullen). A vérfürdőbe torkolló kerti parti után a lánynak csak a feje maradt épen, a többi testrészt az elektroműszerészként dolgozó amatőr sebész-zseninknek kell biztosítania. A New York-i crack őrületet látva Franken kifejleszt egy testrobbantós szuperdrogot (az ötletben ismét a STREET TRASH köszön vissza), és alkatrészbeszerzés céljából a prostiktól hemzsegő Times Square felé veszi az irányt.


Garázs-laboratóriumában összerakott és a klasszikus villámcsapás módszerrel életre keltett barátnő sajnos nem ugyanaz a személyiség, mint aki előtte volt. A vegyes etnikumú, elkurvult Frankencafka teljes harci díszben (neccharisnya, miniszoknya, ridikül, a prosti-divatot és Boris Karloff ortopéd cipőjét közös nevezőre hozó platformcipő), minimális szókincsével ("Akarsz randit?" , "Van pénzed?") elindul a Time Square-re kuncsaftot keresni. Egy másik, talán az AIDS-re reflektáló mellékhatás: a horgára akadt férfiak nagyfeszültségű csókjától azonnal felrobbannak.


Valószínűleg nem tudtak egymásról, de nekem olybá tűnik, mintha a FRANKENHOOKER a keleti part válasza lett volna a RE-ANIMATOR 2 - AZ ÚJRAÉLESZTŐ MENYASSZONYÁra. Az áthallások a groteszk torzókkal teli befejezésben érik el csúcspontjukat. A fő különbség: a FRANKENHOOKER kurvára vicces, olyannyira, hogy inkább szexkomédia, mint visszataszító testhorror. A vértelen, rajzfilmszerű erőszak elkomolytalankodása tudatos alkotói döntés eredménye, ugyanis Henenlotter tisztában volt vele, hogy ha realistára veszi a figurát és vérvörösre festi a vásznat, rögvest nőgyűlölőnek fogják megbélyegezni, filmje pedig aligha fogja megkapni a szerződésében kikötött R-besorolást a cenzorbizottságtól. Így se kapta meg, viszont faramuci módon elkészült egy funsplatter, splatter nélkül. Nézzük meg azt a jelenetet, amiben félig lepofozzák Frankencafka nyakáról  a fejét -
 - Peter Jackon is megnézte (HULLAJÓ).

A FRANKENHOOKER 80-as évekbeli szubverziója az (és itt visszautalok a 3. bekezdésre), hogy az elképesztő mészárlásért egy szülei kertvárosi házából a rothadó Nagy Almába kiruccanó középosztálybeli fehér srác a felelős. - Ne csináljátok, ez természetellenes! szól rá két egymással meztelenül csókolózó kurvára, miközben a magnóból "az ördög muzsikája" szól. Jeffrey Franken tipikus Henenlotter-hős, egy alapvetően jóindulatú szociopata fiatalember, kinek naiv megszállottsága megakadályozza őt abban, hogy felmérje tetteinek következményeit. 


Edgar Ievins producer a Fangoriában a RE-ANIMATOR Herbert Westjéhez hasonlította a karaktert, teljes joggal, de önéletrajzi vonatkozás is felsejlik, elvégre Henenlotter fiatalkorától a Times Square környéki mozikba járt művelődni, megszállottságát saját filmjei bizonyítják. A BRAIN DAMAGE elvontan ábrázolt drogfüggőség-témája itt már komikus méreteket ölt: a Negyvenkettedik utca népe valósággal megőrül az anyagért, Franken pedig egészen egyedi módon, egy fúrógép segítségével stimulálja agytekervényeit. Henenlotter hibbant, Herschell Gordon Lewis-zal  (GORE GORE GIRLS) rokonítható karikatúra-karneváljában még az időjárás jelentő is úgy vigyorog a tévében, mint aki fennakadt a szeren.


A feslett nőciket leplezetlen élvezettel halomra robbantgató FRANKENHOOKER-ről nem mondhatjuk, hogy egy-két olcsó poén kedvéért ne alázná porig a szebbik nemet, viszont nem is hagyja megjegyzés nélkül a kihágást. A tudós tökéletes testet akar a balesete előtt kissé dundi menyasszonyára hegeszteni, önzően szexista hozzáállását Frankencafka - az erős, dolgozó nő horrorisztikus megjelenítése! - nem hagyja megtorlatlanul. A végére biggyesztett ironikus csattanó akár a feministák tetszését is elnyerheti.


Az abszurditás élén leginkább az ingadozó színvonalú rendezés csorbít. Henenlottert megdobhatják kétmillió dollárral, a színészi játékot lazán kezelő filmjeit akkor is a csináld-magadság jellemzi. Az audiokommentárból megtudjuk, a forgatás kellős közepén az operatőr lelépett, amíg a finanszírozó nem szerzett egy másik szakembert, a rendező állt a kamera mögé. A dilettáns első félórát követően gatyába rázódik a produkció, a teremtmény feltámasztása mind ötlet, mind kivitelezés szempontjából oltári. Ha nem is a legjobb munkájáról van szó - nagyon akaródzik neki, de csekélysége nem ér fel a BASKET CASE-hez -, Henenlotter a rojtosra koptatott horrorkomédia műfajához egy élvezetes és eredeti Frankenstein-paródiával járult hozzá.

Fangoria 1990.02. / Mad Movies 1990. 03.

Wanna date? Got any money? Frank Henenlotter interjú.