2020. szeptember 27., vasárnap

INDECENT DESIRES (1967)

Doris Wishman,  USA

Ott hagytuk abba a MY BROTHER'S WIFE végén, hogy a sexploitation nagyasszonya egy igazi roughie-gyöngyszemmel fog visszatérni. Végre megérkezett virtuális filmszínházunkba a kópia, DE (mozielőzetes szövege:) 

HA ÖN KÉNYES EMBER, ÉS NEM BÍRJA A SZEXJELENETEKET, A PERVERZIÓT ÉS A HORRORT, AKKOR ÖNNEK NEM AJÁNLJUK AZ INDECENT DESIRES-T.

 
I’m a creep, I’m a weirdo

Guberáló fazon  a szemetesben talál egy játékbabát, hazaviszi szerény hajlékába és oltárt állít neki.

Másnap az utcán szembe jön vele Ann, a szép szőke titkárnő, akiben felismerni véli műanyag fétistárgyát. 

Innentől fogva ha a férfi megérinti a babát, a távolban tartózkodó Ann testét láthatatlan kezek tapizzák össze.


A jóképű vőlegényt kifigyelve a magányos zaklatón úrrá lesz a féltékenység, a gyengéd tapintásokat a vudubaba (és közvetetten Ann) sérelmére elkövetett kegyetlenkedések váltják fel. 

A hódolójáról mit sem tudó lány halálfélelmében azt hiszi, megbomlott elméje űz vele gonosz tréfát.

Doris Wishman a legjobb formáját hozta ezzel az iszonyattal. ISZONYAT,  mint Roman Polanski '65-ös pszichothrillere, vagy iszonyat, mint javíthatatlan  förmedvény. Mi tagadás, egyhuzamban végigülni hetven percnyi wishmanizmust kihívás; ha ön kényes ember, aki a szexen, perverzión és horroron túl normális moziélményre vágyik, akkor önnek nem ajánljuk. A valóság a bejárati ajtón kívül marad, az üvegfelületről visszatükröződő kamerastáb képében, amúgy életszerűtlenül evickélnek a dolgok jelenetről jelenetre, lábfejről lábfejre (Wishman privát kis fétise), a lemezjátszóból indecens jazz szól. Catherine Deneuve helyett meg kell elégednünk Sharon Kenttel, aki az Imdb szerint a THE SEX KILLER-ben "blond on couch", a MR. MARI'S GIRLS-ben "blond on Mari's couch". Ms. Kent valóban jól mutat díványon.

A mellékszál Ann pasizó munkatársnőjével nem vezet sehová, cserébe a fizető néző egy barna hajú nőcin is legeltethette a szemeit. De mi van akkor,  ha a férfitekintet (male gaze) mögött valójában egy nő állt? Mert hát nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezt a sexploitationt mégiscsak nő írta és rendezte.

"Ki ez az ember? Honnan jött?" Tegyük fel,  hogy a "szemérmetlen vágyaktól lezüllött férfi" (ahogy a narrátor körbeírja) személyesíti meg a nőket tárgyiasító szexfilmek közönségét. A névtelen senkinek egyetlen mondat sem jut osztályrészül, egyetlen ujjal sem érhet hozzá a nőkhöz, legfeljebb ábrándozhat róluk. A hajasbabák anyaszült meztelenül reggeli tornáznak,

a tükörben csodálják magukat, 

a munkaidő lejártával provokatív fekete fehérneműkben lebzselnek odahaza, 

esetleg részegen dőlnek ágyba európai akcentussal beszélő bajuszos férfiak társaságában.

Ha minden áron Nők Lapja cikket akarunk kiolvasni az INDECENT DESIRES-ből (pszichológia rovat), akkor sem maradunk hoppon. A házasság előtt álló Annt, még mielőtt háziasszonnyá válna, megkörnyékezi a szexualitás démona, a "szemérmetlen vágyak", amikkel nem tud mit kezdeni, azon kívül, hogy az orgazmusai miatt rettentően szégyelli magát. Wishman babaházában a frusztráció egyre csak nő (és férfi), mígnem eléri a töréspontot. Tudok egy jó orvost – mondja végre valaki. Na még csak az kéne. A természetfeletti dráma oly tökkelütötten ér véget, hogy az bámulatos.

A filmtörténet szemetesében guberáló weirdók és creepek – Doris mama tárt karokkal vár benneteket!