Ha van az olasz zsánerfilmnek olyan emblematikus figurája, aki a kezdetektől (CALTIKI - Riccardo Freda,1959) egészen a végéig (VOICES FROM BEYOND - Lucio Fulci,1991) ott volt, akkor az Tom Felleghy. Az elképesztő számú (200) film ellenére csak néhányban jutott főszerephez. Gyakran megesett, hogy ki sem írták a nevét a stáblistán, illetve kiírták, de a filmben nem szerepelt (LA VERA STORIA DELLA MONACA DI MONZA - ha valaki felismerni vélte Felleghyt Bruno Mattei apácás történelmi szexdrámájában, szóljon!). Ha kellett egy doktor, seriff, katonatiszt vagy íróasztal mögött pipázgató rendőrfelügyelő, akkor a tiszteletet parancsoló, sármos külsővel felfegyverzett Felleghyt hívták, ő pedig ment, mert mindene volt a színjátszás. És a dolce vitá.
"Egymás után kaptam az ajánlatokat, különösen amikor megtudták, hogy a gázsi nálam nem számít."
Fellegi Tamás közkedvelt pesti operettszínész volt (ezekre az időkre a Ki ez az őrült? című könyvében emlékezik), majd '56-ban dobbantott és Rómában kezdett új életet. Főszerep a legelső spagetti-weszternben (LA SCERIFFA,1959), majd még több western, peplum, giallo, horror, zsarufilm és erotika - ha a Delirián szóba kerül egy olasz film, abban jó eséllyel Felleghy is feltűnik legalább néhány másodpercre.
"Liz Taylornak még a macskája is napidíjat kapott."
230 oldalas memoárja olyasmi, mint egy olasz tragikomédia a három számmal nagyobb cipőben megérkező, örökoptimista, kicsit balek magyar disszidensről, aki kitartásának és egy televíziós kvízshownak köszönhetően bekerül a Cinecittá pixisébe. Maciste-kalandfilmben alvó izomembert talál egy barlangban, Bartha Jánossal magyarul káromkodik westernfilmekben, kölcsönad a hálátlan Bartók "BLOOD AND BLACK LACE" Évának, majd elhívják főszerepelni egy norvég drámába, aminek a teljes stábja professzionális alkoholista.
"Egy gengszterfilmben az irodába belépve legépfegyverezek mindenkit egy perc alatt. Ennyi volt a szerepem és még meg is kellett köszönnöm nekik!"
Pestiesen bugyuta írásmódja olyan gyöngyszemeket tartalmaz, mint (az olasz nők hajviseletéről:) "A rövid, fiús haj a jobbik eset. Ilyenkor csak meg meg kell győződni udvarlás előtt, hogy biztosan nő-e az illető, mert lehet homoszexuális is, nőnek öltözve. Előfordult már!" vagy (olasz kollégáiról:) "A vérükben van a komédiázás, csak az agyukból hiányzik a kulturáltság."
"Aztán egy náci témájú filmben szerepeltem a júliusi hőségben. Alaposan megizzasztott a meleg ruházat és a sok meztelen nő látványa."
Hogy milyen volt Argentoval, Di Leoval vagy Sergio Martinoval dolgozni, azt nem tudjuk meg könyvéből. Talán Felleghy úgy gondolhatta (amúgy teljes joggal), hogy a kutya sem kíváncsi Magyarországon ezekre a fazonokra. Ennek ellenére a szavain keresztül felvázolódik az a kicsinyes stiklikkel teli B-filmvilág, amiben ha nem fizetik ki előre a gázsit, könnyen ebéd nélkül maradhat az éhes cowboyszínész.
"Mindenki jól járt, főleg én."