Erwin C.Dietrich, svájci - nszk szexreportázs
Mikor nem mondo a mondo? Megmondom: a fiatalkorúak szexuális életét vizsgáló, szociológiai tanulmánynak álcázott SCHULMÄDCHENREPORT - WAS ELTERN NICHT FÜR MÖGLICH HALTEN (1970) új fúziós műfajt teremtett: a szex-riportfilmeket. Mire a közerkölcscsőszök magukhoz tértek, ezek a szoftszexfilmek elözönlötték a germán Banhofskinokat, a legsikeresebb és leghosszabb ideig futó Iskoláslányriport-sorozat mellett egymás után készültek a különféle Hausfrauen-/Ehemänner-/Jungfrauen-/Krankenschwestern-(undsoweiter) Reportok.
A licensz mégsem teljesen német, ugyanis az egyik első Riportot egy svájci producerzseni, Erwin C.Dietrich készítette. Az 1969-es WEISSE HAUT AUF SCHWARZEN MARKT ("Fehér bőr a feketepiacon") az arab sejkeknek eladott európai lányokról rántja le a leplet (sic), az Unesco rabszolgatartásellenes dokumentumai alapján (mégegyszer sic!). A DIE STEWARDESSEN elején ugyan ott áll a figyelmeztetés, hogy ez most nem Riportfilm lesz, de erre csak azért volt szükség, mert a bemutató napján állítólag utcára vonult a légiutaskísérők szakszervezete tiltakozni. A lényeget tekintve ugyanazt a receptet használja, mint a többi Report-film, vagyis minimális koherenciával összetapasztott szkeccsekből álló tipische német szexvígjáték.
A filmművészetileg szintén svájcibicskanyitogató, de popkultúrális leletként érdekes "Hippie-Report", az ICH, EIN GROUPIE után ugyanezen stáb DIE STEWARDESSEN-je leginkább egy utazási iroda promóciós anyagára hasonlít, aminek elkészítését szexfilmesekre bízták. A négy szekvenciából álló film négy csinos(-ka) légikisasszony kalandját követi nyomon, négy európai nagyvárosban.
"Ladies and Gentlemen, we will be landing in just a few minutes, please fasten your seatbelts...
...What'd You say You and I get together sometime and blow up a storm, huh?"
A Zürich-Róma-Koppenhága-Münchent (és rossz minőségű stock-shotsokon keresztül New Yorkot) érintő útvonal javarésze kötelező városnézéssel telik, a többi pedig pettinggel, de még oda is bekerülnek a helyi nevezetességek:
A Milkatehén-montázson biztosan nagyot hahotáztak az akkori Hansok és Dietrichek, most már inkább az angol hangsáv késztet mosolygásra, a Dietrich-filmek egyedülálló angol szinkronjai egy tömegszerencsétlenségből is képesek lennének Saskabarét csinálni!
Koppenhágában tűnik fel először Ingrid Steeger és rögtön nyílvánvalóvá válik, miért ő a húzónév: a filmben szereplő többi lány labdába se rúghat mellette. Dánia a pornóipar fellegvára volt akkoriban, és ez egy olyan ziccer, amit Dietrich sem hagyhat ki: FSK-felügyelte szoftszex filmjébe igen elmés módon csempész egy kis hardcore-t:
A kép-a-képben beállítás jó hosszan ki van tartva, hadd sasolja Hans (és Dietrich), amit neki elvileg nem is szabadna, a pornómozikat csak '75-ben legalizálták az NSZK-ban.Az utolsó szösszenetben (München-sörfesztivál-discothek) egy fura fizimiskájú egyetemista még a kinézeténél is idiótább dumájával szedi fel a stewardlányt, akinek akkor sem megy el a kedve alkalmi partnerétől, mikor az felhívja albérletébe, amit hat másik meztelen emberrel oszt meg. Itt jön egy kis youth-kultúrsokk (szitárzene, füvezés, Che Guevera plakát) majd orgia, de vagy a dvd vágott, vagy a koncepció része, hogy a DIE STEWARDESSEN szexjelenetei alig kezdődnek el, már véget is érnek.
Die wunderschöne Menschen
A trip lezárása jópofa: a filmből hirtelen átkerülünk a DIE STEWARDESSEN-t vetítő moziba. A zavart tekintetű néző kitántorog az utcára és nem hisz a szemének: szembe jön Ingrid Steeger! A lány becsalja a lépcsőházba, levetkőzik és...
a férfi másodjára is magához tér, ott áll a mozi előtt, csak bámul maga elé és próbálja értelmezni, mit is látott az elmúlt nyolcvan percben. Aki végignézett már egy Dietrich-produkciót, annak ismerős lesz az érzés.