Lily Ho, a szomorú szemű halálangyal éppen apja gyilkosát teszi el láb alól, amikor egy fotós véletlenül lencsevégre kapja. A triádkapcsolatokkal rendelkező férfi ettől kezdve a markában tartja a lányt, először csak havi zsebpénzt zsarol ki tőle, majd egy sumák textilgyáros megbízásából bérgyilkosságra kényszeríti. A gengsztertörvények szerint rögtön a piszkos munka elvégzése után őt is el kellene takarítani az útból, de Lilyt keményebb jádekőből faragták, mint gondolták.
bad guys wear bajusz
A japán közönségfilm mindig is az egyik meghatározó ihletforrásnak számított Shaw Brotherszéknél, legyen az kaiju (INFRAMAN), pink (THE KISS OF DEATH), vagy az ötvenes/hatvanas évek jakuzafilmjei. Matsuo Akinori a Nikkatsu/Shaw közös szuperprodukciójában Jimmy Wang Yu-ból próbált ázsiai James Bondot faragni (ASIA-POL, 1967), a THE LADY PROFESSIONAL-ben pedig egy másik kínai színészikont tett ebbe a kicsit nipponos környezetbe, amiben a hősnő magányos szamurájokra jellemző találékonysággal (mérgezett tűket kilövő púderdoboz) számol le ellenfeleivel.
A filmet nyitó két mozgalmas jelenet valamiért a Benny Hill sorozat háromszoros sebességével lett leforgatva. Az elkapkodott koreográfia után szerencsére összerázódik a gépezet, és egy egész kis pofás akciófilm kerekedik ki belőle. A társrendezőként feltüntetett, direktori karrierjét éppen akkor elkezdő Kuei Chih Hung (THE KILLER SNAKES) hírhedten nihilista hozzáállása tetten érhető a húsdarálós kikötői összecsapásban, valamint az áldozatok kamerába agonizáltatása is az őrá jellemző képi hatásvadászat egyik kedvelt eszköze.
A meglepetéseket legfeljebb csak nyomokban tartalmazó dramaturgia akcióról akcióra ugráló felépítése a sután összedobott, de energikus nyolcvanas évekbeli HK-mozikat juttatta eszembe, vagyis ennek az SB-skálán átlagosnak tekinthető produkciónak amolyan retrós girls-with-guns íze van, a rövid játékidő pedig tömény szórakozást garantál a női bosszúfilmek kedvelőinek.
Another Shaw VCD-Production
