2014. január 28., kedd

THE DEAD AND THE DEADLY (1982)

Wu Ma, 香港


A játék neve kungfu-horror-komédia. A tipikusan hongkongi mixtúra Sammo Hung jóvoltából vált a kánon részévé, midőn 1980 karácsonyán a Golden Harvest bemutatta ENCOUNTERS OF THE SPOOKY KIND című produkcióját. Az év negyedik legnépszerűbb filmje Sammo főszereplésével/rendezésében két év múlva kapott hivatalos "folytatást". Az ismét karácsonyra időzített THE DEAD AND THE DEADLY-t a nagyközönség mellett a helyi kritikusok is rokonszenvvel fogadták, legalábbis a Hong Kong Film Awards jelölései (film, rendezés, forgatókönyv!) erről árulkodnak. "Ötletdús és nagyszerűen megrendezett, valóságos kincs." - ezt már a Cahiers du Cinema kultúrsokkot kapott critiqusa jegyezte le, miután megtekintette a filmet az évente megrendezett Hongkongi Nemzetközi Filmfesztiválon. Tehát mindannyian láttunk egy jó hongkongi filmet. Megírom.


A MR. VAMPIRE-rel együtt egy laza trilógiát alkotó hármas középső darabját Wu Ma rendezte. Ha máshonnan nem is, a SZELLEMHARCOSOK nótás kedvű taoista kardmestereként bizonyára ismerős a hetvenes évek elejétől rendezést is gyakorló karakterszínész kissé rajzfilmes arcberendezése. Ő és Sammo állnak ennek a XIX. század végi Golden Harvest falucskában játszódó népies kísértet-históriának a fókuszában.


SPOOKY KIND módra a cselekményhez szervesen nem kapcsolódó bevezető összefoglalja az eljövendő sztori jellegét: a kísértetmaskarába bújt Sammo tréfából ráijeszt a férjét nemrég elvesztő özvegyre és annak szeretőjére. Amikor lehull Sammoról a lepel, hirtelen megjelenik a színen a valódi szellem-férj és a másvilágra küldi a társaságot. A kópián rögtön utána kiírt "Directed by Wo Ma" a DVD angol feliratainak approximatív jellegét foglalja össze.   


A kungfuvígjátékok mindenlébenkanál hőseként Sammo taoista pap nagybácsikájának (Lam Ching Ying, vénemberre sminkelve) egyik segédjét alakítja. Idejekorán elhalálozott cimborája, Lucho (Wu Ma, műorral) temetésén feltűnik neki, hogy a holttestet hazakísérő, felettébb gyanús társaságban van egy terhes feleség is. Márpedig ez képtelenség: a bordélyházban játszódó, pajzán humorú flashbackből kiderül, az impotens jóbarát képtelen volt a gyermeknemzésre. Sammónak az elhantolásig három napja marad, hogy kinyomozza, mi okozta Lucho halálát.


Ami következik, az a némafilmkorszak nagy nevettetőinek legihletettebb pillanatival vetekszik. Papírmasé figurának álcázva Sammo beépül a temetés díszlete közé, hogy az éj leple alatt alaposan megvizsgálhassa az állítólag természetes okok miatt elhalálozott Lucho felravatalozott holttestét. Na már most, a néző tudja, amit Sammo még nem: a hulla él és virul! Hogy megkaparintsa a koporsóba kerülő antikvitásokat, Lucho egy taoista gazfickóval (Chung Fat) és annak várandós feleségével szövetkezve megrendezte saját temetését.


Sammo intim testrészekre is kiterjedő kutakodását Lucho arany fogsorára pályázó sírrabló zavarja meg, tovább fokozva a tévedések hullagyalázó vígjátékát. A halálra rémült élőhalott (sic) kísértetnek adva ki magát megpróbálja lebeszélni Sammót a további nyomozásról, de makacs főhősünk még aznap éjjel visszatér a megfelelő célszerszámokkal, hogy felboncolja barátját. A műveletet megakadályozó bűntársak nem sokkal később megtudják, a családi ezüst valójában értéktelen kacat, és sokkal jobban járnának, ha Lucho egyszer s mindenkorra távozna az élők sorából.


Chung Fat és csatlósai nindzsa-szerelést húzva (ekkortájt szivárogtak be tucatjával a nindzsák a kínai harcművészeti filmekbe - NINJA IN THE DRAGON'S DEN, DUEL TO THE DEATH, hogy csak a két legszebb példát említsem) átrugdossák Luchót a másvilágra... aki immáron valódi lidércként kéri meg Sammót, hogy testét megszállva bosszút állhasson gyilkosain. Figyelem, HK-filmtörténeti momentum:


Taoista ördögűzőként Lam Ching Ying pályafutása során először veszi kezébe az irányítást. Sammo kis barátnőjének (a nyolcvanas évek filmcsillaga, Cherrie Chung) segítségével egy olyan tervvel áll elő, amellyel remélhetőleg megakadályozhatják, hogy a démonok magukkal cipeljék szerencsétlen Sammo lelkét a Pokolba.


Az utat törő ENCOUNTERS OF THE SPOOKY KIND-hoz képest a DEADLY-ben a rémületkeltésről még inkább a vásári komédiázásra helyeződik a hangsúly. A nem éppen tapintatosságáról híres hongkongi vígjátékba simán belefér, hogy egy lába közt vérző terhes nő feldobja a talpát; -Úgy kellett neki! jegyzi meg az egyik protagonista. A kungfu is kevesebb, Sammónak egyetlen harci jelenete van (brutáljó), a finálé pofonok helyett teljes egészében a speciális effektusokra építkezik. A Golden Harvest akkoriban hozatott Hollywoodból kompjútereket Tsui Hark ZU - WARRIORS FROM MAGIC MOUNTAIN fantazi-wuxiájához, valószínűleg azokat üzemelték be ennek a szerényebb produkciónak az utolsó tekercséhez. 


Bár nem egy konkrét irodalmi mű adaptációjáról van szó, a számítógépes animációval és latex trükkökkel is illusztrált szellemeskedés - csakúgy, mint a SZELLEMHARCOSOK - tradicionális kultúrgyökerekkel rendelkezik. Példa erre Sammo copfos papírmasé figurája ---


Cím: Feleségpróba, a koporsó feltörése. Műfaj: pekingi opera. A feudális Kínából származó tanmese hőse hazafelé tart szülőfalujába, amikor a temetőnél figyelmes lesz egy fiatal nőre. Az özvegy nemrég elhunyt férjének sírhalmát legyezgeti serényen, hogy a friss föld minél előbb megszáradjon, ő pedig újra tudjon házasodni.


A férfi kíváncsi lesz: vajon az ő felesége mihez kezdene, ha hirtelen meghalna? Otthon betegséget színlelve "elhalálozik", majd taoista tudományát felhasználva életre kelti a szertartáson használt egyik papírmasé figurát, hogy az tervét szolgálja. /Sammo ezt a karaktert jeleníti meg a filmben./


A temetést követően a férfi saját tanítványaként bukkan fel a háztartásban, akibe rögtön bele is szeret az özvegy. Már a házasságot kezdik tervezgetni, amikor fejfájást színlelve megkéri az asszonyt, orvosság gyanánt szerezzen be forró borban áztatott emberi agyvelőt. Miután a nő megtudja, hogy egy hulla agyveleje még 49 napig tartja a szavatosságát, a papírmaséembertől kapott baltával felfeszíti férje koporsóját. Ekkor a "hulla" felébred és alaposan megdorgálja a hűtlen feleséget, aki szégyenében öngyilkosságot követ el. /Ezekben a történetekben bizony nem bántak kesztyűs kézzel a csalfa hitvesekkel, lásd a SPOOKY KIND befejezését, ott ha jól emlékszem, Sammo még a szart is kiveri az asszonyból!/


Nos hát, a THE DEAD AND THE DEADLY kevésbé leleményes, mint elődje, nem olyan pazarul megcsinált, mint az utód MR. VAMPIRE, mégis kár volna veszni hagyni. A kungfu testbeszédét parodistaként is kamatoztató Sammo az ENTER THE FAT DRAGON-ban a vászon legjobb Bruce Lee imitátorának bizonyult, ezúttal pedig Wu Ma modorában tolja "megszállt" jeleneteit. Lam Ching Ying számára különösképp meghatározó volt a mozi: az elkövetkezendő tíz esztendőben több mint huszonöt film és számos tévésorozat alkalmával fogja magára ölteni a szellemírtó sárga köpönyegét.


Ezek a fazonok, néhány nagyszerűen koreografált helyzetkomikum, és a morbid-egzotikus, sötétebb tónusú utolsó felvonás emeli ki a THE DEAD AND THE DEADLY-t a hongkongi horrorvígjátékok tucatkacatjai közül.

2014. január 21., kedd

MARK OF THE DEVIL (1969)

Michael Armstrong / Adrian Hoven, NSZK

Ferde hajlamú szadistának kell lennie a nézőnek ahhoz, hogy ezen a filmen jól szórakozzék. Egy brutalitás-szemle bármiféle humánum nélkül. A leghevesebben tiltakozunk ellene! - Evangelische Filmbeobachter, 1970


Németországnak a történelmükben két dologgal kell elszámolniuk: a nácizmus és a HEXEN BIS AUFS BLUT GEQUÄLT ("Véresre kínzott boszorkányok"). A moziba járó emberiség ellen elkövetett atrocitás a háború utáni NSZK közönségfilm nagy diadala volt, mi több, Nyugat-Európán kívül a tengerentúlon is rengeteg pénzt gereblyézett össze, hozzájárulva a trancsírozós filmek Herschell Gordon Lewis utáni új hullámának népszerűsítéséhez. Az USA-ban a BAY OF BLOOD-ot is sikerre vivő Hallmark Releasing Corporation 'V' kampánya az exploitation-marketing egyik briliáns példája. 
Plakát alján megjegyzés: Korhatár nélkül megtekinthető / Szülői kíséret javasolt - és ami mögötte van: skrupulusok nélküli kapitalista profitmaximalizálás!
Az autósmozikban országszerte ugyanazok a kópiák vándoroltak kézről-kézre, és közben egyre rövidebb lett a játékidő. Akinek ugyanis a közutakra nézett a vászna, az balesetmegelőzési szempontok végett kivágott ezt-azt, így lett Amerikában a dupla- és tripla műsorokon gyakorta vetített MARK OF THE DEVIL az évek során kevesebb, mint kilencven perces.

"Több vér folyt a színfalak mögött, mint a vásznon."
- Michael Armstrong, rendező

A WITCHFINDER GENERAL sikerétől megbabonázott német producerek eredetileg Michael Reeves-t szerették volna megkaparintani saját boszorkányüldözős opuszuk levezénylésére. Végül egy másik Tigon Pictures-nek dolgozó 25 éves brit Michael utazott Németországba aláírni a szerződést. Ami ezután történt, arra az érintett felek kétféleképpen emlékeznek vissza. Német források szerint a készre vágott film felét Adrian Hoven német színész-producer rendezte, miután a kábítószer hatása alatt álló Michael Armstrongot  bekenték szurokkal, tollban meghentergették és hazaküldték Angliába.   


Az angol tanúvallomása szakmai ellentétekre hivatkozik. Armstrong helyrehozhatatlanul pocséknak találta Hoven Drakula, a boszorkányvadász névre hallgató forgatókönyvét, és Sergio Casstner álnéven hozzálátott a teljes átíráshoz. Forrásként középkori inkvizícióról szóló autentikus leírásokat használva egy realista, brutális történetet vetett papírra, kompromisszumok nélkül mutatva be az államilag irányított boszorkányüldözés embertelenségét. "Riasztónak találtam, hogy az intézményesített vallás milyen gyakran adott okot az embereknek arra, hogy a könyörületes Isten nevében a legocsmányabb bűnöket kövessék el." Armstrong a Fangoria magazinnak nyilatkozva nem titkolta, hogy inspirációként az ő szeme előtt is a WITCHFINDER GENERAL lebegett. "A fiatalon elhunyt Michael Reeves jó barátom volt. A MARK OF THE DEVIL-t eredetileg homázsnak szántam, egy olyan filmnek, ami a WITCHFINDER GENERAL hangulatát ragadja meg."


Az ördög jelére átkeresztelt forgatókönyvre a német forgalmazó és a produkció világsztárja, Herbert Lom is áldását adta, egyedül a drakulás sztori kiagyalója, a vérig sértett, magát a rendezői székbe kívánó Adrian Hoven jelezte fenntartását. Az ausztriai forgatás során Hoven és régi bajtársa, a veterán operatőr Ernst W. Kalinke mindent megtettek, hogy megnehezítsék a németül egy mukkot sem beszélő Armstrong dolgát, aki a fiatalabb asszisztensekkel szövetkezve (és a színészek elmondása szerint tetemes mennyiségű LSD elfogyasztásával) tudta csak végezni feladatát. Az ötödik hét után a profitérdektől vezérelt Hoven anélkül, hogy konzultált volna Armstronggal, nekiállt szex- és erőszakjeleneteket forgatni. "Már nem érdekelt a dolog. A film nagy részét leforgattam, minden, ami számított dobozban volt." Az utómunkálatokban Armstrong - akinek ez volt az utolsó egész estés nagyjátékfilmje - nem vett részt.


A MARK OF THE DEVIL valóban olybá tűnik, mintha egy szentimentális Heimatfilm (az ötvenes-hatvanas években német-osztrák területen rendkívül népszerű filmtípus, mely az alpesi legelőkön kérődző szerelmes parasztok között találta meg a háború utáni nemzeti identitást) kulisszájába tévedt Michael Reeves nem egészen józan állapotban nekilátott volna megcsinálni a WITCHFINDER GENERAL 2-t. Idilli alpesi táj, fülbemászó melódia, megerőszakolt apácák - Witchfinder Holocaust. Michael Holm dalszerző/slágerénekes andalító zenéje a stáblista alatt kísértetiesen emlékeztet Riz Ortolani ugyancsak paradoxonként felcsendülő CANNIBAL HOLOCAUST-főtémájára.


Albínó (Reggie Nalder), a XVIII. századi falucska önjelölt boszorkányvadászának túlkapásai odáig vezettek, hogy a főtéren mindennapos esemény a  nyilvános kivégzés, a rettegésben élő lakosság legnagyobb örömére. Koholt vádak alapján Albínó éppen Vanessát, a fogadó szemrevaló pincérnőjét molesztálja, amikor betoppan az egyház hivatalos boszorkányvadászának tanítványa, Christian von Meruh gróf (Udo Kier első kommersz szerepében). A saját hóhérral (germán kultarc Herbert Fux) a faluba érkező nemesifjú rögtön beleszeret a lányba, imigyen szolgálva a cselekmény fő konfliktusforrását. Christian impotens főnöke, Lord Cumberland (Herbert Lom) ártatlanokat sem kímélő kegyetlensége végül arra sarkallja az addig munkaadójához feltétlen lojalitással viszonyuló főhősünket, hogy élete kockáztatása árán szabadon engedje a börtönben sínylődő Vanessát.


Armstrong forgatókönyvének egyház-ellenességéről a képmezőbe lógó feszületek, kegytárgyak, a kínzásokkor jelen lévő, Bibliát szorongató pap árulkodik, állandóan emlékeztetve a nagyérdeműt, kinek a szent nevében folyik a vér. A történet során érdekes párhuzam rajzolódik ki az írástudatlan, jegyzőkönyv nélkül dolgozó ateista boszorkányvadász Albínó, és a katolikus államhatalmat képviselő, formaságokhoz ragaszkodó Cumberland között. Kezdetben a szofisztikált Cumberland tűnik a káoszban rendet teremtő igazságosztónak, ám lassan világossá válik, hogy amatőr és hivatásos boszorkányvadászt egyformán a vagyonszerzés és a szexuális frusztrációjukból fakadó gyűlöletük motiválja. Amikor Cumberland meglehetős cinizmussal keresztény mártíroknak nevezi ártatlanul kivégzett áldozatait, a vakhitében megrendült tanítvány felelősségre vonja mesterét: - Ha ők keresztény mártírok, akkor Ön kicsoda? A költői kérdés mellett az az exploitation kapcsán gyakorta felmerülő morális ellentmondás sem oldódik fel, hogy miközben a vásznon elrettentő példázat zajlik a vérszomjúságról, a filmkészítők fő célja éppen a nézők vérszomjának a kielégítése.


szülőföldfilmek hegyi levegőjét (Adrian Hoven korábban több Heimatfilm főszerepében megfordult) boszorkányhorrorral mérgező film koránt sincs olyan igénnyel kivitelezve, mint a modellként szolgáló WITCHFINDER GENERAL. A vágás ügyetlen, a zoomlencsével operáló kameramunka helyenként Jess Franco modorát idézi. Mindazonáltal jól sikerült képsoroknak sincs híján: Cumberland megérkezése a kastélyba; egy falról a padlóra eső pajzs hangjára szinkronizált gyilkosság; szemkiszúrás pszichedelikus montázstechnikával. A sötét középkori hangulatba egy kis humort csempész A producereket a szomszéd faluban forgató Mel Brooks fogadóbéli vendégszerepeltetése  ---

A higgadt profizmusával imponáló Herbert Lom (a Hammer féle THE PHANTOM OF THE OPERA címszereplője) és a ragyás képű Reggie Nalder a fizetési csekkükért cserébe kifogástalan alakítást nyújtanak, mindketten saját magukat szinkronizálták az angol hangsávon (a többiek szinkronja sájsze).


Balesetben elcsúfult arcából előnyt kovácsoló Nalder érdekes pályát futott be. A Bécsben született színészt Hitchcock vitte Hollywoodba; AZ EMBER, AKI TÚL SOKAT TUDOTT bérgyilkosára emlékezve a Hitch-rajongó Dario Argento kifejezetten Nalder számára írta a sárga dzsekis bérgyilkos karakterét első giallójában (THE BIRD WITH THE CRYSTAL PLUMAGE). Játszott mellékfigurát Frederico Fellininél (CASANOVA), B-kategóriás trashben vámpírkutya-tulajdonost (ZOLTAN - HOUND OF DRACULA), felbukkant pornóban (DRACULA SUCKS), majd következett a SALEM'S LOT vámpírja, mely egy csapásra széles körben ismerté tette - igaz, csak a Nosferatu-szerűre maszkírozott arcát, merthogy a nevét nem írták ki a stáblistára, így a MARK OF THE DEVIL kéjenc boszorkányvadásza maradt Reggie Nalder leghíresebb főszerepe.


Moosham várkastélyának egykori kínzókamrájában színre vitt, korabeli kínzóeszközöket felvonultató sokk-jelenetek realisták. Ezzel szemben a törékeny Udo Kier és a debella Olivera Vuco közti romantikázás teljességgel hiteltelenül van előadva. Szegény Udót a szerb színésznő mindenáron ágyba akarta vinni a kamerán kívül is, nem törődve bele, hogy partnere javíthatatlan homoszexuális. Az írók később egy ártatlanul bűnhődő családot is elővesznek, de sem a bábjátékos (Adrian Hoven selbst) és annak felesége két kisgyerekkel, sem a torture porno javát elszenvedő, a sztori szempontjából teljesen mellékes szerepet betöltő szőke fiatal lány (Gaby Fusch, VÁMPÍROK ÉJJELE) nem kelt különösebb együttérzést a nézőben. A dráma naiv balgasága akarva akaratlanul az erőszak szenvtelenségéhez vezet, ami pedig egy gellerrel a MARK OF THE DEVIL-t ugyanarra a feketelistára száműzte, amin a nyolcvanas évektől a THE NEW YORK RIPPER és a CANNIBAL HOLOCAUST is tanyázott. A filmet Nagy-Britanniában nem engedélyezték bemutatni.


Jóllehet régi exploitation-fénye az idők során megkopott (ma már nem hat oly átütő erővel, mint annak idején), a hatalom perverz korrupcióját reflektorfénybe állító történelmi szexhorrordrámát tekinthetjük AZ ÖRDÖGÖK lényegre törő, művészi ambícióktól mentes előfutáraként. Adrian Hoven 1972-ben készíti el a folytatást: a HEXEN - GESCHÄNDET UND ZU TODE GEQUÄLT ("Boszorkányok megbecstelenítve és halálra kínozva") már Ken Russell időközben hírhedté vált alkotásának a babérjait is megpróbálta learatni, ám hamar feledésbe merült, mikor egy akkortájt mozikba került hollywoodi horror teljesen átformálta az ördögi zsáner arculatát. Átkozott légy, ÖRDÖGŰZŐ!

2014. január 16., csütörtök

VHS-archívum: videoapokalipszis most













© Orosdy Dani / Cabcab / Sz. Barna

2014. január 7., kedd

THE KILLING KIND (1973)

Curtis Harrington, USA


WHAT'S THE MATTER WITH HELEN? WHO SLEW AUNTIE ROO? Ki ismeri Curtis Harringtont? Proto-David Lynchként az avantgárd/szürrealista rövidfilmjeivel fiatalon hírnevet szerzett rendező volt az első olyan amerikai underground filmes, akinek sikerült mainstream pályára állnia Hollywoodban. Ennek ellenére a James Whale és Val Lewton munkásságát nagyra tartó kaliforniai karrierje korántsem nevezhető sikertörténetnek. Első egész estés játékfilmje, a mára kultikussá vált NIGHT TIDE (1961) egy AIP double-bill fenekén kötött ki, a THE KILLING KIND pedig dilettáns forgalmazójának köszönhetően rögtön a bemutatásakor nyomtalanul eltűnt a vidéki autósmozik sötétjében. A Mario Tosi (CARRIE) fényképezte független B-mozi Harrington korábbi, magasabb presztízsű hárpia-thrillerjeinek sorát gyarapítja, meglepő pszichológiai rokonságot mutatva a szintén '73-as THE BABY-vel.


Csoportos nemi erőszak egyik (kényszeredett) résztvevőjeként a 19 éves Terryt két év fegyházra ítélik. Börtönbüntetését letöltve az immáron nagykorú fiatalember visszatér anyja, Thelma Los Angeles-i házába. A kertvárosi épület lakásainak bérbeadásából élő macskás hárpia-mama féltékeny imádattal nehezedik neurotikus kisfiára, egyfajta prepubertás állapotban próbálva konzerválni magának egyszem gyermekét. Ám amikor a megerőszakolt lány autóbalesetben szörnyethal, s nem sokkal később Terry bírósági ügyét sikertelenül képviselő ügyvédnő lakástűzben életét veszti, Thelma elkezdi gyanítani azt, amit a néző már a film eleji kukkolós/macskanyaktekerős jelenet óta tud: Terry egy pszichopata gyilkos. 


Ha az egyszerűbb végénél akarjuk megfogni a THE KILLING KIND-ot, akkor egy újabb PSYCHO-lógiai esettel van dolgunk: thriller-portré az angyalarcú, anyja árnyékából kilépni képtelen nőgyűlölő sorozatgyilkosról. Amennyiben a szerzőiségre esküszünk (figyelmen kívül hagyva, hogy nem Harrington írta a forgatókönyvet), lessük meg a YouTube-on Harrington On the Edge című 1949-es rövidjét. Tengerparton bóklászó férfi egy kötögető idős nő gombolyagját felkapva elfut. Amikor elnyeli a homok, a hintaszékében rendületlenül kézimunkázó asszony szép lassan visszagombolyítja fonalát... Harrington ezen kísérleti hatpercesét küldte el David Lynchnek, mikor az rendezőket keresett a TWIN PEAKS-hez (a hasonló ihletettségű The Grandmother szerzője válaszra sem méltatta). De ami még lényegesebb: a rendező korai, szürreális zsengéjére is az anyakomplexus árnyéka vetül. Néhány álomszerű jelenet és vaskos szimbolika mellett a THE KILLING KIND a szürrealisták célzatosságával tárja fel szereplői egymást is tükröző, defektes lelki világát.


Harringtonra jellemző aprólékossággal megrendezett, exploitation hatásvadászatot is használó film tehát elsősorban karaktertanulmány egy patológiás szülő-gyerek kapcsolatról, két remek alakítással a középpontban. A fián vámpírként csüngő, elhájasodott egykori sztárt az elhájasodott egykori sztár, Ann Sothern játssza. Sothern igazi hárpiaként attól rettegett a forgatáson, hogy partnere, a feltörekvő John Savage (A SZARVASVADÁSZ; HAIR) ellopja előle a showt - a kettejük közti love/hate kémia nagyszerűen működik közös jeleneteikben. Kivételes pillanat, amikor Terry kakaóját szürcsölve hallgatja Thelmát a "régi szép időkről" mesélni, egészen addig, amíg a fiúnak végleg bedurran az agya, üvöltve a konyhából egyenest a kerti medencébe ugorva fejest. Ez a frusztráció, az anyától való elszakadás képtelensége (medence = magzatvíz) az, ami Terryt gyilkosságok elkövetésébe hajszolja, más nőkön élve ki anyja, és azon keresztül saját kudarcra ítélt élete felett érzett dühét.


A THE BABY-hez hasonlatosan a THE KILLING KIND groteszk, "férfiatlanított" világában is a nők tartják mozgásban a pszichothriller fogaskerekét: egy laza erkölcsű céda, gazdag ügyvédnő (Ruth Roman - ismét egy THE BABY párhuzam!), frusztrált vénlány a szomszédból és mindenek felett a fia életét kisajátító, önző anya. A PSYCHO-ban sem volt ez másképp, de hogy a HÁTSÓ ABLAK-ból és a GYANAKVÓ SZERELEM-ből is idéző THE KILLING KIND nem holmi ócska Hitch rip-off, arról épp a Tusolós Jelentre való körmönfont reflektálása árulkodik. Terry az elromlott tusolót szereli, amikor a fiatal lány megpróbálja elcsábítani, a PSYCHO-ban már látott következménnyel. A törékeny alkatú Terry egyszerre lopakodó voyeur és szexuális viszonytól undorodó kisgyerek, szadista gyilkos és szánalmas áldozat. Mikor az anya kénytelen belátni, hogy génjeit hordozó kölyke javíthatatlan ("Annyi az esélye, mint egy hógolyónak a pokolban."), már egy megrázó Shakespeare tragédia pereg a grindhouse mozi vásznán.


A tévéfilmezésbe menekült, minduntalan gonosz filmproducerek karmai közé került Harrington legkomorabb munkájának egy ideig Sam Fuller próbált rendes forgalmazót találni, mindhiába. Harrington halálának évében megjelent DVD igazi hiánypótló szerepet tölt be, s bár nem egetverő mesterműről van szó, a hatvanas-hetvenes években túlburjánzásnak indult Psycho Sex Killer vonalon a színvonalasabb alkotások közé sorolható. Ugyanezen téma egy másik szürrealista múltú rendező tolmácsolásában: SANTA SANGRE.