Bill Hinzman, USA
GIF-O-VISION ZOMBI-RAMA
-ban!
Ghoul No.1 húsz évnyi békében nyugvását megszakítva megint kiszökött a temetőből. A saját sírját kifosztó szörnyeteget George A. Romero ügyvédei sem tudták megállítani - két hivatalos folytatást és tetemes mennyiségű utánzatot követően maguk a zombik is elkezdték ripoffolni AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJÁt.
Aki nem tudná, a Flesh Eaters munkacímen forgatott 1968-as alapműben Bill Hinzman alakította a vásznon feltűnő első élőhalottat. -Eljönnek érted, Barbara! - tréfálkozik húgával Johnny. Pár másodperccel később a temetőben lófráló öltönyös pacák letámadja a vicces kedvű Johnnyt, és üldözőbe veszi a halálra rémült Barbarát.
Az élőhalottak éjszakáját ünnepélyesen megnyitó Hinzman több volt egyszerű zombi-statisztánál. Akkoriban a rendőrségnél helyszínelő fotósként dolgozó pittsburghi lakos (jó ajánlólevél, ha éppen hullát kell alakítanunk egy George A. Romero filmben) kisbefektetőként járult hozzá a produkció létrejöttéhez, a forgatáson világosító, kamera-asszisztens és standfotós feladatokat is ellát. Néhány évvel később a THE CRAZIES-t fényképezi Romerónak. A nyolcvanas években oktató és ipari rövidfilmek gyártásából él, játékfilmes rendezői debütálása a THE MAJORETTES (1986). A virágzó videópiacot megcélzó pittsburghi slasher az Élőhalottak írójának, John Russónak egyik régi novelláját dolgozta fel, nem sok sikerrel. "Rossz alakítások, rossz rendezés, rossz fényképezés... rossz." - Deep Red
Az élőhalottak éjszakáját ünnepélyesen megnyitó Hinzman több volt egyszerű zombi-statisztánál. Akkoriban a rendőrségnél helyszínelő fotósként dolgozó pittsburghi lakos (jó ajánlólevél, ha éppen hullát kell alakítanunk egy George A. Romero filmben) kisbefektetőként járult hozzá a produkció létrejöttéhez, a forgatáson világosító, kamera-asszisztens és standfotós feladatokat is ellát. Néhány évvel később a THE CRAZIES-t fényképezi Romerónak. A nyolcvanas években oktató és ipari rövidfilmek gyártásából él, játékfilmes rendezői debütálása a THE MAJORETTES (1986). A virágzó videópiacot megcélzó pittsburghi slasher az Élőhalottak írójának, John Russónak egyik régi novelláját dolgozta fel, nem sok sikerrel. "Rossz alakítások, rossz rendezés, rossz fényképezés... rossz." - Deep Red
Hinzman egy horror/sci-fi rendezvényen döbben rá, hogy AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA körül az évek során népes rajongótáborral rendelkező kultusz alakult ki, ráadásul az 1986-ban kiszínezett változat újból ráirányította a figyelmet a műre. Egy ilyen klasszikus alapanyaggal nem lehet mellé lőni, színre vitele sem bonyolult művelet, potom összegű ráfordításból tisztességes bevétel. 1987-ben, amikor a FLESHEATER-t előkészíti, kapcsolatba lép Romeróval. A válasz egy beszüntetési felszólítás alakjában érkezik. "Csak egy kis történet meztelen nőkkel, vérrel és belekkel. Egyszerűen elkészített dolgozat, kizárólag a műfaj rajongóinak szánva" - magyarázta művét Hinzman. Ezek szerint a fogyasztói célcsoport horrorfilmeket csakis a beléjük passzírozott szex és erőszak miatt néz, minden más (értelmes sztori, egyediségre való törekvés) csak túlbonyolítaná a dolgokat. Tinédzser önmagamra visszagondolván ebben van valami...
Az ikonikus szerepét újra reflektorfénybe állító író/vágó/rendező/producer/színész oldalakat kebelezett be AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA forgatókönyvéből, az otromba plágiumot némi keresetlen okkultizmussal vegyített tini-slasherként próbálta lenyomni a "rajongók" torkán. Városi lányok és fiúk kis csapata traktorral kiviteti magát az erdőbe, hogy ott bulizzák át Halloween éjjelét. A közelben egy farmer éppen fatörzset fordít ki a földből, amikor rábukkan a pentagrammal jelölt sírköre. A vészjósló szövegezésű pecséttel lezárt koporsóban fekvő öltönyös hulla életre kel (Hinzman saját maga alakítja feltámasztott legendáját), megkezdődik a kettőpontnullás élőhalottak éjszakája.
A menekülő fiatalok egy útba eső faházban barikádozzák el magukat. Mire hullaszagot fog a helyi média és kivonul a fegyveres redneck gárda, már legalább tizenkét vicsorgó zombi fenyegeti az emberiséget.
A FLESHEATER ékes helyi tájszólásban megszólaló szereplőivel a videókorszak regionális zombifilmjeinek hadát gyarapította (REDNECK ZOMBIES, THE VIDEO DEAD, DEAD NEXT DOOR). A képi világ ugyan gagyi, de a 16mm-es nyersanyag fantasztikusan képes megörökíteni a dimbes-dombos pennsylvaniai vidék őszi hangulatát. A háztáji zombi-apokalipszis ad absurdum elszórakoztathatja azokat, akik az aktuális (Fear) The Walking Dead epizód okozta kellemetlen szájízt egy régisulis funsplatterrel öblítenék le. Romerónak nem volt mitől tartania, egykori munkatársa John Russónál (MIDNIGHT) is szerényebb ambíciójú filmkészítőnek bizonyult, a rémületkeltéshez meg egész egyszerűen kontár.
Akad egy-két Halloween ünnepe ihlette pillanat, amit a két vérengzés közti helykitöltéssel ügyetlenkedő rendezés sem tud teljesen elcseszni. Egy család kosztümös partira készül, csöngetnek. Az ajtóban kétméteres főhősünk áll, teljes zombi-díszben. Trick or treat? Az ajtót nyitó hétéves kislány mire felfogná a helyzetet, már a flesheater vacsorájaként végzi, hogy aztán maga is sétáló halottként térjen vissza. A DVD extráiból megtudjuk, apa-lánya előadást láttunk. Halloween sajátosan amerikai közösségi rituáléjának összefüggésében a film félamatőr, "home movie" megvalósítása helyén való. Amúgy is azt feltételezem, hogy a híres alteregójának beöltözött apukával az élen a Hinzman családnál minden Halloweenkor állt a zombi-bál, a szomszédok legnagyobb örömére.
A mikroköltségvetésű produkcióban azzal spóroltak, amivel tudtak, kivéve a művért. Az agyatlan zombifilmet a hol egész jól, hol kevésbé meggyőzően kivitelezett effektek tartják mozgásban. Mivel egyből kazettára szánták a műsort, nem kellett törődniük a cenzúrával, puszta mennyiségét tekintve az f/x túlszárnyalja Tom Savini meglepően visszafogott remake-jét. Egy vasvillával mellkason döfött karakter felnyársal magára egy elébe kerülő nőcit. Ezt, valamint az áldozatát ököllel hátulról átszakító zombi gegjét a HULLAJÓban fogjuk viszont látni, persze jobb kivitelezésben.
Az indokolatlan meztelenkedésről a fejükön dauer hegyeket viselő lányok gondoskodtak, a középkorú Hinzman kéjes élvezettel szaggatja le róluk a ruhát. Szex, zombik és... rock and roll? Az ötvenen plusszos rendező tinédzsereit Old Boys retro tánczenére buliztatja. Szakítva a romerói hagyománnyal, egyetlen színes bőrű sincs a szereplők között, ellenben arra vették a fáradságot, hogy a '68-as eredetinek a zárlatában eldördülő ironikus csattanó megismétléséhez ugyanazt a fószert hívják meg a szerepre. Good shot!
Chas. Balun írja: "Egészen bájos az öreg Hinzmant viszontlátni véres húscafatokkal a szájában, vagy ahogy egy frissen kitépett, még dobogó szíven csámcsog. Mások az ő korában egy kényelmes fotelbe süppedve kapcsolgatják a tévéjüket." S. William Hinzman, az Amerika-szerte megtartott horror-találkozók gyakori vendége (szinte mindig kosztümben, zombi-sminkben jelent meg) 2012-ben hunyt el. Nyugodjék békében, de most már tényleg.