2016. január 24., vasárnap

LA ORGÍA NOCTURNA DE LOS VAMPIROS (1972)

León Klimovsky, spanyol

Közreműködik:
a hispán Bud Spencer
El Golyva
Jack Taylor 
és muchos otres.

"Igaz, hogy Klimovsky, Jess Franco és a többiek sok zsánerfilmet készítettek a hatvanas-hetvenes évek folyamán, de vegyék figyelembe azokat az időket, amikor a szigorú cenzúra korlátozta a témákat. Mi volt a spanyol filmekben? A hadsereg vagy az egyház tetteit dicsőítették, a gyerekek énekeltek, a lányok jótékony célokra gyűjtöttek pénzt, a nélkülöző család imádkozott, abban a reményben, hogy megnyerik a lottófőnyereményt... A zsánerfilm sikerének köze volt a cenzúrához, mert egy kis erotikával fűszerezve olyan dolgokat művelhettek benne, amelyeket komoly filmben nem engedtek meg. Nagyra becsültem Klimovskyt, ahogyan a színészeivel bánt, a leleményességét a forgatások idején, a kulturáltságát." - Jack Taylor


Temet a falu. A sírgödörbe eresztett koporsó véletlenül kinyílik, a feketére szenesedett, még füstölgő tetem láttán a gyászolók futásnak erednek. A romos környezet, a temetői pánik, a férgektől hemzsegő főcím plasztikusan fogalmazza képekbe az eljövendő másfél óra hangulatát.


Átutazóban lévő városiak egy isten háta mögötti faluban kénytelenek eltölteni az éjszakát, miután buszvezetőjük szívroham következtében meghal.  – Furcsa, de Tolnia nincs a térképen… Egy szintén szállást kereső gépjármű tulajdonoson kívül sehol egy élő lélek, a fogadó mégis mintha már várta volna az érkezésüket. Az üres utcákon kóborolva az egyik vendég végre-valahára összetalálkozik a falubeliekkel, vesztére. A sápadt ábrázatú, vérszomjas parasztok nekiesnek a férfi torkának, a kizárólag élőhalott vámpírok lakta Tolnia új lakossal gyarapodott.


A spanyol fantaterror termékenynek bizonyuló 1972-es esztendejében az olasz koprodukciós THE NIGHT OF THE DEVILS sikeresen ötvözte az európai kultúrkörben gyökeredző vámpír tematikát AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA friss zombis irányzatával. A Paul Naschy-rendezéseiről ismert León Klimovsky hasonló dolgozatának hatásosságát nem kis részben az egyszerre földhözragadt és földöntúli atmoszférával körülbástyázott helyszínének köszönheti - a Madrid közelében fekvő község akkoriban számos spanyol fantasztikumnak adott otthont (lásd például a vakhalottas NIGHT OF THE SEAGULLS-t). Mintha Bunuel Föld, kenyér nélkül című dokumentumfilmjében megörökített terméketlen, felföldi vidékre látogatott volna el a stáb, felkérve az ott lakó embereket, hogy statisztáljanak vámpírfilmjükhöz. Az őslakos nyakán éktelenkedő golyva bármelyik speciális effektusnál ijesztőbb látványt nyújt.


Tolnia, Tolna... Megint magyar hangzású helyiségnév Klimovskynál. A rendező felesége a stáblistákon szkriptesként feltüntetett magyar származású Szél Erika volt. "Az egyik filmtervem a feleségem kéziratán alapult. A "Nők a purgatóriumban" egy Magyarországon megtörtént esetet dolgozott fel. Harminc-negyven évvel ezelőtt az éhínséggel küzdő faluban a lakosság elhatározta, hogy egy nő csak egy gyermeket szülhet. A közösség megölte a csecsemőket vagy az anyákat, így minden asszonynak egyetlen leszármazottja maradt életben. A főszereplő egy bába lett volna, de az általam kinézett színésznő nem vállalta el a szerepet. Valószínűleg túl borzalmasnak találta a történetet." (Van Helsing fanzinben megjelent interjú, 1985)


Míg a lófogakkal támadó élőhalott közösség Romero zombicsordáját idézi, a vámpírmítosz arisztokratikus vérvonalát a falu felett uralkodó Grófnő testesíti meg, szemérmetlenebb kópiaváltozatokban meztelenül is. A spanyolok horror-dívája, Helga Liné által alakított karakter az egyetlen tradicionálisan ábrázolt, kriptában alvó, hegyes szemfogú vérszívó a filmben. Drakula gróf női megfelelője vonzó, társaságra vágyó kultúrbestia, aki szépirodalmat szavaltat vendégével, mielőtt az ágyába csábítaná.


Az aktust követően a megcsapolt áldozatot nemes egyszerűséggel ledobja a hálószoba balkonjáról, egyenesen a maradék után ácsingózó pórnép közé. Klimovsky adandó alkalommal groteszkbe forduló látásmódja többé-kevésbé kárpótol azért, hogy a "vámpírok éjjelének orgiája" nem igazán véres, és a címbéli orgia is ígéret marad.


A zombik és a vámpír mellett megjelenik egy harmadik típusú természetfeletti (gótikus) figura: a szellemgyerek. A lidércszerűen fel- és eltűnő kisfiú az egyik átutazó kislánya mellé szegődik titkos játszótársnak, miközben a felnőttek előtt láthatatlan marad (mindez meglehetősen emlékeztet a THE HOUSE BY THE CEMETERY-re). A sírok között közösen elföldelt játékbaba a legsokkolóbb jelenetet készíti elő, valamint egy megrázó képsort, amiben az anya halott gyermekét kivonszolja a temetőből. Ha tabut kellett sérteni, különösen a katolicizmushoz köthetőt, a spanyol exploitation-inkvizítorok nem hátráltak meg. Bezzeg a zeneszerzéshez (megint) nem fűlt a foguk, a lemeztárból összeválogatott rock- és jazztémák egyvelege ugyanúgy elüt a látottaktól, mint a LA REBELION DE LAS MUERTAS-ban.


Talán a VÁMPÍROK BÁLJA láttán, a két forgatókönyvíró, Antonio Fos (CANNIBAL MAN, CANDLE FOR THE DEVIL) és Gabriel M. Burgos (THE PEOPLE WHO OWN THE DARK) meglepően sok szándékos humort csempészett a rémtörténetbe. A férfi főhősből (Jack Taylor) szemen szedett kukkolót csináltak, aki nem rest falba fúrt lyukon keresztül kilesni a szomszéd szobában vetkőző szőkeséget. Húsba vágóbb tréfálkozásba torkollik a fogadó konyhai dolgozójának ténykedése. A nagydarab, szakállas fazon (Fernando Bilbao) kezében baltával járja a falut, hogy végtagokat levágva a szakács friss húst tudjon felszolgálni a szállóvendégeknek (kannibalizmus kipipálva). A köszörűshöz betoppanó óriás megélezteti szekercéjét, majd közli a halálra rémült kisiparossal: – Te egy karral is tudsz dolgozni.


A helybeliek ellentmondást nem tűrő megcsonkítása a Grófnő parancsára történik, illetve egy ízben a nyájas modorú polgármester rendeli el az ujjlevágást, amikor a szerencsétlen szakács elszúrja a főételt. A felskiccelt tekintély elvű feudális társadalom arra emlékeztet, hogy ez a mindenkire kiterjedő rettegést és rothadást érzékeltető kortárs horror mégiscsak a (végnapjait élő) Franco-rezsim alatt sarjadt. Olyasmi zajlik itt, mint a spanyol történelmi egyház elnyomó ténykedését zombi-allegóriába öntő Vakhalottak sorozatban. A jelen a múlt csapdájában esik, az elmaradottság, a kollektív fanatizmus felzabálja a haladást. A végkifejlet a kísért a múlt gondolatát támasztja alá: mire a túlélők a rendőrökkel együtt visszatérnek a helyszínre, Tolniának csak a hűlt helyét találják, a település maga is egy fantom-jelenség volt.


A THE VAMPIRES NIGHT ORGY-ban olyan esetleges módon keverednek a vámpír- és szellemtörténetek motívumai, hogy még a mozielőzetes sem volt képes dűlőre jutni az ügyben:


Érdekes mód, ez a jellegzetes fantaterror képződmény variációnak tűnik Herschell Gordon Lewis TWO THOUSAND MANIACS!-jére, vagy hogy a vámpírtémánál maradjunk, bizonyos elemeiben - például a temetői prológus - felsejlik a THE KISS OF THE VAMPIRE. Az 1962-es brit Hammer-produkciót (a VÁMPÍROK BÁLJA egyik poénforrása) Klimovsky később "átdolgozta" az EL EXTRAÑO AMOR DE LOS VAMPIROS-ban. A tudvalévően gyorsan és olcsó eszközökkel dolgozó León, a vámpírprofi (szül. 1906 - nagyjából egyidős volt Terence Fisherrel) ugyanebben az évben a LA SAGA DE LOS DRACULA-t is leforgatta.

2016. január 20., szerda

Fernando Bilbao krónikák

(Előtanulmány a következő bejegyzéshez)


Fernando Bilbao, alias Fred Harris, professzionális Bud Spencer-imitátor.

A spagetti- és paellawesternekben előfordult spanyol színész a KALÓZOK HÁBORÚJA (1971) kosztümös kalandfilmben szerepelt együtt a Spencer - Hill párossal ---

A következő évben őt szerződtették le a rendkívül népszerű Trinitá western-vígjáték sorozat (AZ ÖRDÖG JOBB ÉS BAL KEZE 1-2) spanyol-olasz koprodukcióban készült koppintásához  ---
Botcsinálta Terence Hillként a Rómában dolgozó amerikai szinkronszínészt, Michael Forest-et tették az oldalára ---

Piedonéra hasonlító főszereplőt keresve az olasz producer Carlo Ponti szintén Bilbao szolgáltatásait vette igénybe három, Antonio Margheriti rendezte akcióvígjátékban.
A kungfura pofonokkal válaszoló HERCULES AGAINST KUNG FU (MING, RAGAZZI! - az olasz cím természetesen a MINDENT BELE, FIÚK!-ra hajaz) hongkongi helyszíneivel legalább két évvel beelőzte a PIEDONE HONG KONGBAN-t ---
A Terence Hill-pótlék ezúttal egy bizonyos "Tom Scott" ---

A harmadik Ponti-produkció egy western-vígjáték volt. A WHISKEY E FANTASMI-t Sivatagi szellemek címen nálunk is műsorra tűzték (a televízióban).

Bilbao testalkatát néhány horrorfilm is kihasználta.
Jess Franco Frankenstein-filmjeinek szörnyeként:
DRACULA, PRISONER OF FRANKENSTEIN
THE EROTIC RITES OF FRANKENSTEIN

LA ORGÍA NOCTURNA DE LOS VAMPIROS - "Az Óriás":
Innen folytatjuk.

2016. január 16., szombat

A vasöklű lexikon, amelyik a helyére teszi a Shaw Brothers-t


Új Film Lexikon, Akadémia Kiadó 1971.
Hány darab retorikát lehet egy nyúlfarknyi szemelvénybe belezsúfolni? Én hatot húztam alá.


Kép: VASÖKLŰ TESTŐR

2016. január 10., vasárnap

THE FUNHOUSE (1981)

Tobe Hooper, USA

"Az őrület az, ami megrémít minket, mert fogalmunk sincs a határairól, vagy hogy pontosan hová vezet. Ha a TEXASI LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS egy horrorfilm, akkor emiatt az őrület miatt az." - Fantasy Film Memory 


A slasher-konjunktúra csúcsidőszakában az amerikai rémfilmgyártás úttörőjének számító Universal Pictures egy "halott tinédzserek a szellemvasúton" forgatókönyv megvalósítását támogatta. Rendező: az a texasi láncfűrészes fószer. A város szélén felállított vándorvurstliban szórakozó fiatalok hirtelen ötlettől vezérelve elhatározzák, hogy zárás után a szellemvasút épületében fogják eltölteni az éjszakát. Pay to get in. Pray to get out! 



A THE FUNHOUSE első ránézésre nem sokban különbözik a többi slashertől. Úgy kezdődik, mint a HALLOWEEN, és úgy végződik, mint bármelyik másik, ellenszenves tiniket daraboló, szende final girljének pokoljárását végigkövető film az alműfajban. Jóllehet megkapta a maga R besorolását, Nagy-Britanniában pedig rákerült a video nasty tiltólistára, korántsem annyira véres, mint azt egy korabeli horrortól elvárnánk (a legvéresebb illúzió valóban csak illúzió, egy bűvészmutatvány része). A kétségkívül jól olajozott Panavision/Dolby Stereo halálmasinát az teszi különlegessé, hogy Tobe Hooper működtette. Neccesnek tűnhet szerzői irányba tolni a témát, mikor nem az alany a szerző (vagyis a forgatókönyvíró - Larry Block egyetlen másik filmes dolgozata az Imdb szerint a CAPTAIN AMERICA sztorija volt, melyet 1985 környékén Tobe Hooper rendezett volna a Cannonnak), csakhogy a THE FUNHOUSE-ban látottak-hallottak többszörösen kimerítik a hooperizmus fogalmát.


Hooper fénykorában kollégái közül fekete humorral felfegyverkezett puritanizmusával tűnt ki, ahogy face-to-(leather)face szembesítette egymással a felvilágosult és a barbár, az új és a régi Amerikát, féktelen farsangi haláltáncba kergetve az összejövetelt. '74-ben (és '76-ban - EATEN ALIVE) ehhez még el kellett zarándokolni az isten háta mögé, a nyolcvanas években viszont szedte a sátorfáját a family, és ők mentek el a városi seggfejekhez (lásd még TEXAS 2). A THE FUNHOUSE mívesen elkészített főcímén a színészek, illetve stábtagok által betöltött pozíciókat a nevek mellett megjelenő bábuk hivatottak jelképezni. A zeneszerző zongorista, a vágó bárdjával lesújtó hóhér, a rendező a szellemvasút bejárata felett terpeszkedő kövér matróna. Ő az, aki a végén kineveti a szüleiknek hazudó, marihuánát szívó, szexen agyaló, tiltott helyre belépő, mások nyomorát kileső, pénzt lopó áldozatokat.


Igazodva Hooper korábbi mozijainak idővonalához, a szabvány slasher-cselekmény estétől hajnalig tart. Kertvárosi családi ház gyerekszobájában berendezett funhouse-ból kiindulva a horrortörténelem felelevenítésén keresztül (a család műkedvelő kisfia a HALLOWEEN-t és a PSYCHO-t újrajátszva terrorizálja nővérét az emeleten, odalent a nappaliban a szülők a FRANKENSTEIN MENYASSZONYÁt nézik a tévében) egy igazi funhouse-ban találjuk magunkat. A műrémségekkel teli kulisszában egy hús-vér monstrum ténykedésének köszönhetően valósággá válik a terror. Úgy elbánok veled, hogy soha nem fogod elfelejteni! Soha! - fenyegeti meg a final girl az őt játékból "meggyilkoló" kisöccsét, mielőtt külön-külön elindulnának a vurstliba. Az előérzetekre támaszkodó Hoopernél a végzet hajlamos idejekorán a falra,
vagy mondjuk egy polaroid képre vetülni.
A dühtől eltorzult arcú lányt és A FARKASEMBER plakátjának részletét tartalmazó fénykép nem csak előre jelzi a szépség és a szörnyeteg találkozását, de a kimerevített pillanat közös nevezőre hozza őket: a szépség, mint szörnyeteg. A THE FUNHOUSE ördöge a részletekben (párhuzamokban) lakozik.

A vurstli lényegében ugyanazt a szerepet tölti be, mint a texasi tanya, ahová annak idején betévedtek a hippik, legfeljebb annyi a különbség, hogy a helyszín az olcsó szórakoztatás igézetével vonzza magához a kölyköket. A vidámpark attrakciói torzszülöttekkel, go-go lányokkal az idejét múlt exploitationt idézik, a szellemvasút a horrorfilmek kísértet járta ódon sötét háza (az épületben játszódó jelenetek hangsávját a hatás kedvéért négycsatornás surroundban keverték). A középosztálybeli komfortzónából a mutatványosok groteszk világába behatolva eljutunk egészen a horror origójához, a láncos-kampós húsfeldolgozóra emlékeztető gépházba. A félelemkeltés masinériája hatalmas fogaskerekeket mozgatva csikorog... 


Az ártalmatlan illúzió és a mögötte lopakodó borzalom ütköztetése szürrealitást teremt, nagyjából A VISZBABÁK HÁZÁnak megfelelő '80-as évekbeli rémfilmet, akkoriban divatossá váló reflexióval a horror popkulturális beágyazottságáról. Hooper előző tévéfilmje, a Stephen King adaptáció SALEM'S LOT ugyancsak szerepeltetett szörnyrajongó kisfiút, de például a CREEPSHOW is moziplakátokkal kidekorált gyerekszobából indul. A nyitány idézetei nem holmi túlbuzgó főhajtások a mesterek előtt, hanem a THE FUNHOUSE valóságának ágyaznak meg. A kezdés tükrében például vaskos iróniát hordoz a jelenetet, amiben az otthonról elszökött kiscsávóra az első szembejövő idegen tréfából fegyvert fog, teli szájjal beleröhögve a gyerek riadt képébe.

Körmönfont módon egy másik párhuzam is kirajzolódik két családi fészek, egy széteső félben lévő kispolgári família és a csepűrágók összezáró közössége között. Egyik oldalon whisky pohárból szolidan alkoholizáló anyuka, tehetetlen apa, egymást terrorizáló gyerekek, a másikon flaskából vedelő, gyerekbántalmazó degeneráltak. A szellemvasutat üzemeltető családfő tőrőlmetszett délvidéki Hooper-suttyó (Just protectin' my family), Frankenstein szörnyének maszkját viselő fiában Bőrpofa kereszteződik a Universal szánalomra méltó kreatúrájával. Ismét egy szubverzív párhuzam: "normálisék" csemetéjét szintén maszkban látjuk először, amint gyilkosságot játszik. Egyikük a horror tömegkultúra fogyasztója, egy horrorfreak, a másik, a valódi gyilkosságok elkövetője, egy freak, aki maga a horror --- 

Van abban valami (posztmodern) perverzió, hogy a szellemvasút peronján dolgozó torzszülöttnek egy hasonlóan szomorú sorsú szörnyalak mögé kell rejtőznie ahhoz, hogy ne hozza rá a frászt a látogatókra, nem beszélve arról, ahogyan Hooper ikonikus hivatkozását a saját elmebajával fertőzi meg. A viccesnek induló, majd felettébb kényelmetlenné váló jelenetben a kurvázásra is kapható jósnő kiveri a szexre vágyó Boris Karloffnak - egy Universal Pictures produkcióban! A félig leskelődő pozícióból felvett, brutális gyilkosságba torkolló esemény talán az egyetlen olyan alkalom a filmben, amikor a rendező hardcore őrülete a maga be- és kiszámíthatatlanságával a felszínre tör. A rákövetkező meghitt családi kupaktanács, melyben az apa "még egy rossz dolog" elkövetésére ösztönzi fiát egy közös pecatúra kilátásba helyezésével, tovább ápolja a TEXASI LÁNCFŰRÉSZESben megismert gonoszkodó szatírát - magával ránt az embertelenségbe, hogy ott valami nagyon is emberit felvillantva tükröt tartson elénk. Apropó embertelenség. Hooper a DVD-n lévő interjúban megerősíti, amit amúgy a film is sejtetni enged: a családból hiányzó anya szerepét egy mutatványos bódéban kiállított emlős tölthette be. Múúúúú...


A slasherekben általában nem a színművészet magasiskoláját gyakorolják, ettől függetlenül akad a társulatban néhány kiváló jellemábrázolást nyújtó színész. A fiatalok közül egyedül Elizabeth 'final girl' Berridge (AMADEUS) érdemes említésre, törékeny lénye a klasszikus Argento-lánykákra emlékeztet. Az apa szerepében Kevin Conway méltó utódja Neville Brandnek az EATEN ALIVE-ból, és még felirat sem kell hozzá. Conway ragaszkodott ahhoz, hogy ő alakítsa a vurstli kikiáltóinak mindegyikét, rájátszva a beltenyészet tematikára.  Jósnőként a kétszeresen Oscar-díjra jelölt Sylvia Miles (ÉJFÉLI COWBOY) magával ragadó drámai erővel teszi tönkre karrierjét. Karakterének neve megegyezik a NIGHTMARE ALLEY jósnőjével ---
Hoopernek ez a mutatványosok között forgolódó 1947-es noir remek adta az ihletet, amikor nekiállt megcsinálni a filmet. (Ha nem mondja, én bizony Tod Browning FREAKS-jére tippeltem volna.) Brian De Palma filmjeiben előforduló William Finley (a PHANTOM OF THE PARADISE címszereplője) külön magánszámot ad elő a bűvészsátorban. Hooper szemlátomást ezeknek a sleazy figuráknak a társaságában érzi leginkább elemében magát, a tini-mészárlást inkább amolyan kötelező feladat gyanánt rendezi le, meglepő önmérsékletről téve tanúbizonyságot a splatter-effektek terén.  


Hooper első két grindhouse mozijával összehasonlítva a kivitelezés multiplexekbe illően polírozott. A díszlet pazar, egy komplett vidámparkot raktak össze az alkalomhoz, a szimfonikus zenét nagyzenekar adja elő, a szélesvásznú képet kapós magyar születésű operatőr fotografálta. A véletlen műve, de a másik híres vurstli-horrort, a valamivel hosszabb című és jóval alacsonyabb költségvetésű INCREDIBLY STRANGE CREATURES WHO STOPPED LIVING AND BECAME MIXED-UP ZOMBIES-t (1964) is Hollywoodba emigrált hazánk fiai fényképezték.


Magyar operatőrökre jellemzően Andrew Laszlo (THE WARRIORS, SOUTHERN COMFORT, RAMBO) maga világította be a díszletet, nagy műgondot fordítva a képkivágatokra (Minden képkocka egy Rembrandt címen írta szakkönyvét). Ahogy a hálás producer hangsúlyozta a Fangoriában, nélküle elúszott volna a költségvetés. A THE FUNHOUSE-ban carpenteresen precíz beállítások, argentósan erős színek, spielberges becsillanások (lens flare - lásd alább) az ismérvei László operatőri munkájának.


Hooper következő melója egy Steven Spielberg felügyelte szellemvasút, a POLTERGEIST volt. Vissza a gyerekszobába.