Wellkam
Euro-vámpírfilm egészen eredeti koncepcióval: Drakula él, de már nem igazán élvezi. Legfőképpen amiatt aggódik, hogy vérvonala a végéhez közeledik, kéne egy utód, aki rettegett hírnevét tovább öregbíti. Miután a gróf próbálkozása az utódnemzésben igencsak balul sült el (lásd a kastély egyik szobájában sínylődő vérszomjas küklopsz-törpét), saját jövőjének zálogát az utolsó nem-vámpír Tepes leszármazottban, egy fiatal és terhes unokában látja. A lányt sikerül visszacsalogatnia a szülői kastélyba, hogy ott majd megszülje neki a trónörököst...
A mit sem sejtő unoka és férje már útközben megtapasztalják, hogy valami nincs rendjén a magyar útjelzőtáblákkal szegélyezett kastély körül, de az igazi meglepetés odabent az épületben várja őket. A személyzettől kezdve a nagypapáig mindenki fehér, mint a fal, a koszt ehetetlen, a szomszédos sírkertben pedig személyre szóló koporsók várják élőhalott tulajdonosaikat.
A forgatókönyv eleinte meghagyja a Stoker novellából már ismert incidenseket, Drakula halandóságának ködösített felvetése azonban új irányba tereli a legendát. A számomra ismeretlen, ámde igen impozáns hosszúságú filmográfiával rendelkező Tina Saínz (az unoka) először csak elkerekedett szemekkel próbálja felfogni a dolgokat, majd ahogy nő a pocakja, úgy veszti el a józan eszét, s nyeri el a néző respektjét remek alakításával. Narciso Ibáñez Menta megfáradt Drakulája első ránézésre ugyanúgy vívódik sorsával, ahogy szegény Paul Naschy szokott, ám valójában gátlástalanul manipulál, és ehhez Menta sunyi, arisztokratikus ábrázata tökéletes munkaeszköz (Naschyval nem működött volna ilyen jól ez a figura). Végül ott vannak a menyasszonyok, vagyis a másik három vámpírunoka - köztük a vörös démon Helga Liné (LORELEY) - akik a spanyol szexhorror-tradíciót követve dobálják le magukról a hálóinget.
Természetesen az egészet Spanyolországban forgatták, mégis keleteurópaibb a helyszín, mint az angol Hammer gótikák transzilvániai kulisszái, talán éppen a szűkös költségvetésből adódó, visszafogott díszletezésnek köszönhetően. Az Aurum enciklopédia szerint a mai Magyarországon játszódik ("set in contemporary Hungary") - ennyit arról, nyugaton milyennek képzelték el hazánkat még az EU-csatlakozás előtt. A filmnek van egy francóista Spanyolországra vetíthető politikai dimenziója is: Drakula, a haldokló diktátor minden áron utódot akar találni magának, aki tovább működtetné autokratikus rendszerét.
Klimovsky stílusának mindig volt egy fura, jó értelembe vett hóbortossága. Noha ez a lassú, melankolikus tempót diktáló film nem annyira elvetemült, mint a VENGEANCE OF THE ZOMBIES vagy a DR. JEKYLL VS. THE WEREWOLF, így is találhatunk benne éppen annyi különcséget, hogy általa kiemelkedjék az átlag spanyol horrorok közül. Nem utolsósorban a befejezés környékén, mikor a vásznat beteríti az a karmazsin színű vér, amit csak az ibériai maszkmesterek voltak képesek kikeverni.