A karácsony a szeretet és megtisztulás ünnepe, és aki ezt komolyan is gondolja, az nem egy kibaszott Jim Carrey filmet bámul Szenteste, hanem mondjuk a WATER POWER-t. Addig sincs kinnt az utcán. Jonathan Ross brit médiageci „The Incredible Strange Film Book”-jában külön fejezetet szentelt neki (Totally Deranged Movie: THE ENEMA BANDIT), az alábbi recenzió szerzője viszont szeretne inkább az ismeretlenség homályában maradni. A képaláírásokért vállalom a felelősséget.
Scatman
Volt egy rövidke időszak a hetvenes években (1973 és 1978 között), amelyet a Pornó Aranykoraként szokás emlegetni. Bármilyen hihetetlen, ekkoriban még születtek olyan felnőtteknek szóló filmek, amelyek nem csupán a szex töméntelen mennyisége okán tarthattak számot a közönség érdeklődésére, hanem szimpla, nagybetűs FILM-ként is megállták a helyüket. A műfaj koronázatlan királya egyértelműen a sikeres „normál” filmesből Henry Paris álnéven hardcore-dirigenssé avanzsáló Radley Metzger volt, aki a humor irányából közelített a kényes témához, ám ott volt sarkában az egykori fodrász, Gerard Damiano is, aki viszont nem kevés drámát kevert pikáns mozgóképes koktéljaiba. A recenzió tárgyát képező opuszt is sokáig neki tulajdonították, ám a főszereplő Jamie Gillis emlékei szerint nem ő, hanem a megbízható iparosnak számító Shaun Costello (FORCED ENTRY) követte el a WATER POWER-t. Eredetileg Damiano rendezte volna a Gambino maffiaklán megbízásából, de valamilyen okból kifolyólag nem ért rá, és mivel a neve garancia volt a sikerre, galád módon őt tüntették fel direktorként a főcímben.
ezt támogatja a tébé?
Van egy sanda gyanúm, hogy a művet talán mégis Damiano készítette, ám később érthető okokból (világhírű, már-már igazi művésznek tartott pornófilmes igenis rendelkezzen makulátlan filmográfiával) megtagadta nem éppen vágykeltő munkáját. Gerardunk ugyanis az óriási sikert hozó THE DEVIL IN MISS JONES (szex és bűn) után jó néhány nyugtalanító, igényes, keményen erotikus filmet forgatott: THE STORY OF JOANNA (szex és kiszolgáltatottság), MEMORIES WITHIN MISS AGGIE (szex és elmúlás), LET MY PUPPETS COME (szex és nevetségesség). A WATER POWER (szex és perverz őrület) tökéletesen illeszkedne a sorba, és tovább bővítené a rendező a nemi ösztönöket nem túl rózsás színben megjelenítő munkáinak gyűjteményét. (aha, nézzük meg a FORCED ENTRY-t és világos lesz, hogy ez bizony Costello barátunk műve – a szerk.)
Élet & Irodalom
Bár a legendás korszak méltán legrosszabb hírű alkotásáról van szó, meglepő módon mégis az amerikai hardcore világ legnevesebb akkori képviselői vállalták benne a részvételt: Jamie Gillis, C. J. Laing, Gloria Leonard, Sharon Mitchell, Eric Edwards. Az igazán rázós jelenetekben − a nyomozónőt alakító, szinte mindenre kapható és perverz Laing kivételével − azonban egyikük sem szerepel, a kolon-hidroterápiának ismeretlen (egyes vélemények szerint amatőr) pornómunkások esnek áldozatul. Amerikában a film rögtön megbukott, egyedül Németországban lett sikeres (SCHPRITZ), az egy külön cikk témája lehetne, hogy miért pont ott.
C.J. Laing, szupersztár
Érdemes megjegyezni, hogy a történet részben valós eseményeken alapul: Michael Kenyon 1965 és 1975 között legalább két tucat nőt „tisztított meg” Illinois államban. Állítólag Gillis (aki nem véletlenül számít a műfaj legjobb színészének), akár egy alaposságra törekvő igazi hollywoodi sztár, felkereste a börtönben Kenyont, és részletesen kikérdezte − így kívánt még jobban azonosulni a figurával. Mivel a beöntés adminisztrálása nem számított súlyos testi sértésnek, Kenyon mindössze hat évet kapott betörésért.
fúj, leszbikusok
Az Alpha Blue Archives dvd-kiadásának képminősége nem hagy kívánnivalót maga után, az eredeti angol hangsáv mellé francia szinkron is jár. Ez utóbbi abból a szempontból érdekes, hogy valószínűleg igazi színészek közreműködésével készült, akik azonban nem vették elég komolyan a feladatot (vagy egyszerűen csak − sokat látott és tapasztalt franciák lévén − nem sokkolta őket a mű kellő mértékben), így ezzel a hangsávval a film inkább egy gusztustalanra sikeredett szatíra benyomását kelti.
Végezetül tegyük fel a nagy kérdéseket:
-Jól kivitelezett a film?: Ha a technikai aspektusokat és a színészi teljesítményt nézzük, akkor nincs gond vele. Gillis kellően őrült, a többi nevesebb színész is hozza a formáját, a pornográf momentumokat nem tartalmazó részek (beszélgetések, a rendőrségi irodában zajló munka, stb.) bármelyik B-krimiben megállnák a helyüket.
-Szerethető-e a film?: Aki képes őszintén szeretni, azzal nemhogy egy szobában nem tartózkodnék szívesen, de egy utcában sem igazán akarnék lakni vele. (és egy kerületben? -a négy utcával odébb lakó szerk.)
-Értékes és/vagy hatásos a film?: Értéket semmiképp sem képez, viszont kétségkívül hatásos, hiteles, és aki látta, nem könnyen felejti el…
N.M.A.
http://egeszseges-beontes.freeweb.hu/