2011. augusztus 31., szerda

EGY SZITAKÖTŐ MINDEN HULLÁNAK (1973)

Leon Klimovsky, spanyol

(Kísérleti jelleggel a bejegyzésben magyarul fognak szerepelni a filmcímek, hátha ez megkönnyíti az eligazodást az internet mindenféle jöttment nemzetek nyelvén íródott bábeli zűrzavarában.)

Három spanyol giallo minden Deliria-olvasónak: a 7 GYILKOSSÁG A SCOTLAND YARDNAK és az EGY TÖRÖTT BABA KÉK SZEMEI után íme, a harmadik giallo alla Naschy ! Amennyiben kezdeném megint elviccelni a dolgot, nyugodtan szólj rám, elvégre a Deliria nem kabarészínház, hanem értő közönségnek szóló, szakirányú mozgóképkulturális weboldal, vagy mi. 


A BORZALOM FELKEL A SÍRJÁBÓL nemzetközi sikerét követően katalán "horrorgyárrá" váló Profilmes produkciós cég ezúttal a helyszínt sem bízta a véletlenre: bezony, a sárgafedelű műfaj őshazájában, Olaszországban járunk, annak is Milánó nevű városában, ami – nem csalás? nem ámítás? – sokszor igencsak hasonlít Barcelona mediterrán növényzetű külvárosára. Útravalónak hallgassuk meg, mit is mondott eme saját maga forgatókönyvelte produkcióról az önértékelésből mindig jelesre vizsgázó súlyemelő kötőjel színész zárójel európai horrorikon : „Azt hiszem, ez a legszofisztikáltabb, legkikristályosultabb thriller az egész spanyol filmtörténetben.”


A kemény öklű Scaporella felügyelőnek (Naschy) fel van adva a lecke: egy sorozatgyilkos a város erkölcsi nullái között szedi hulláit, kézjegy gyanánt hátrahagyva egy-egy vérben áztatott műanyag szitakötőt. Címbe belerakható giallós állatmotívum kipipálva, a hozzá kitalált káldeus história középkori rituálékról pedig a spanyol (vakhalottas) rémületek mítoszmániájának tesz egy szívességet.


A fekete kesztyűs, profondo rosso pantallós erkölcscsősz ténykedése amúgy nem különösebben van ellenére a reakciós Scaporellának, aki a kábszeresek és kurvák köreiből kikerült áldozatokat egy ízben nemes egyszerűséggel „szemeteknek” nevezi. Ám amikor egy hippi-szexparti szétbaltázása közben a főkapitány fiát is kivágják, a helyzet forróvá válik. A felügyelőnek rajongói leveleket küldözgető asesino ekkor követi el az első baklövését is: a tetthelyen felejti kabátjának egyik gombját…


Nem akármilyen gombról van szó! Röltexben nem kapható, rendelésre készült exkluzív divatcikk – lenyomozható, ahogyan a szakmában mondják. A divat világába bejáratos Scaporelláné (az olaszok sikolykirálynője, Erika Blanc eme hispán kóceráj egyetlen hiteles giallo-tényezője) női intuíciója végül több eredménnyel szolgál, mint rendőr férjének fafejű gondolatmenetei. A gombhoz varrt szálak muzulmán emberkereskedőkön és neonáci rockereken át az elit képmutató közegébe vezetnek, azzal a giallista ideologizálással, miszerint a társadalom alja és teteje egymáson élősködve hempereg a dekadenciában.


A Sat1-en annak idején gyakorta műsorra tűzött spanyol kriminek fő szórakoztatási faktora abból az igyekezetéből adódik, amivel megpróbál észrevétlenül beépülni az igazi giallók közé, bármi áron. A zene olyan Mario Bava krimikből van elcsenve, mint a VÉR ÉS FEKETE CSIPKE vagy a VÉRÖBÖL, a gyilkos ars poetikáját - Anya, Bűn, Halál - ékes olaszsággal festi fel a falra.


Ez a "szimulákrum" koncepció papíron emlékeztet a nemrég készült, a műfaj jellemzőit fetisizáló belga AMER-re, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt művészi hátsó szándéknak a nyomát sem találjuk. A SZITAKÖTŐ tisztességesen sumák üzletkötőként ugyanazt az árut kínálja, amit az olasz konkurencia. Csak hát a színvonal, az hibádzik...


A giallo-leckét nem ennyire szó szerint bemagoló Carlos "TÖRÖTT BABA" Aured próbálkozása után a Naschy SC másik csatára, León Klimovsky is bebizonyítja, hogy a krimirendezés nem kifejezetten az ő területe. Szavakkal nehezen meghatározható stílusa kiválóan működik egy bizarr vámpírfilmnél (A DRACULA-SZÁGA) vagy egy annál is bizarrabb sátánista horrornál (A HOLTAK LÁZADÁSA), a giallóközegbe azonban látványosan beletörik a baltája. A rendezés gyakorta "tévéjátékos", a suspense fokmérője alig-alig mozdulgat, a gyilkossági jelenetek pedig leginkább kacarászásra adnak okot. Ahogy az áldozatok beledőlnek a bukszusba, hát az valami csodás.


Mindebben természetesen Naschy ultranaív, túl sok „beszélő fejet” felvonultató szkriptje is tettestárs, ráadásul pofátlanul nyúlja a HETEDIK high concept sorozatgyilkosát, beleértve a slusszpoént, ami itt a film közepén van elsütve (most mondják, a HETEDIK 1995-ben készült, és akkor?). Bedobozolt fejeket találhatunk a BORZALOM FELKEL A SÍRJÁBÓL, 7 GYILKOSSÁG A SCOTLAND YARDNAK és a KARMAZSIN - A LEVÁGOTT FEJŰ EMBER című Delirián szerepelt Naschy-filmekben is, így nyugodtan kijelenthetjük: visszatérő motívumról van szó, melynek jelentőségét egy későbbi bejegyzésben fogom kicsomagolni.


A szeparált fejet az étkezőasztalon, és egy ügyetlenül kivitelezett kézlevágást leszámítva nem annyira durva, mint azt ’73-as keltezése alapján várná az ember. Mezítelen nőt még csak mutatóba sem mutatnak, legfeljebb hátulról, stratégikusan elhelyezett ruhadarabokkal takargatva. Inspettore Deliria nyomozása kiderítette az ide vonatkozó turpisságot: a hozzám eljutott „felöltöztetett” verzió anno a Franco tábornok mitugrászai által felügyelt spanyol piacra készült.


A Profilmes, követve az akkori spanyol exploitation-gyakorlatot, két változatban forgatta le filmjeinek sikamlósabb jeleneteit, amelyek közül a meztelenséget tartalmazó tekercseket külföldi forgalmazásra küldték ki. A hátramaradt negatívot a belügyminisztérium utasítása szerint a labornak el kellett égetnie, így ezen filmeknek a vágatlan, spanyol nyelvű változatait legfeljebb csak toldozgatással lehetne restaurálni.


Az eredeti negatív ma már nem minden esetben fellelhető, a DOKTOR JEKYLL A FARKASEMBER ELLEN (fenti képpár) amúgy kiváló Mondo Macabro dvdje például a spanyol szoft változatot tartalmazza.

A kis cenzortörténeti kitérő után lássuk a medvét, azaz Paul Naschyt, aki - kilépve a rémdrámák archaikus világából - egy tőle szokatlan, polizieszkós szerepben látható. A megállás nélkül szivarozó, keményfejű figurinót a hozzá hasonlóan komoly sportolói múlttal rendelkező Lino Venturáról, a francia gengszterfilmek nehézemberéről mintázta meg.


Naschy tekintélyes méretű mellkasán kívül végre megvillanthatja ritkán kihasznált humorérzékét is, összjátéka Erika Blanc-kal a SZITAKÖTŐ szerény örömforrásainak egyike. A házastársi idill közben megleshetjük Naschyt spagettit főzni, szalámit majszolni, és – ez a legjobb - habfürdőzni szivarral a szájában, miközben signora Blanc szivaccsal kényezteti a hátát. La vida loca!


Nem mernék megesküdni rá, de mintha lenne a cuccban valami paródiaszerűség, a műfajokkal való kekeckedés is. Ott a felejthetetlen vidámparki jelenet, melyben az egyik gyanúsított, egy transzvesztita gengszter összefut a rendőrökkel. A travi az őt üldöző zsernyákok elől felpattan a hullámvasútra, mintha azzal akarna elmenekülni a helyszínről (nem sikerül).


Valamivel kifinomultabb játékosság jellemzi a befejezést, aminek suspense-zenéjét a felügyelő saját kezűleg állítja le, köszönhetően annak, hogy a soundtrack a gyilkos rejtekhelyén lévő lemezjátszóból szólt! (Ezt a trükköt később Argento is alkalmazni fogja a SÖTÉTSÉG-ben.)


Ha eddig nem derült volna ki, a pizza alakúra sütött paellát csakis azok a megátalkodott eurokulterek fogják tudni egészséggel elfogyasztani, akik - előre felkészülve a megpróbáltatásokra - Naschy egyedülálló filmográfiája felől közelítik meg ezt a bénácska, de kétszeri megtekintés után már el szimpatico-vá váló kis giallót. A többieknek se kép, se hang, csak egy tucatnyi fura alak a liftből...

2011. augusztus 29., hétfő

Peter Bark vs Shakespeare

A LE NOTTI DEL TERRORE (BURIAL GROUND) negatívjainak restaurálása során a nagyközönség számára eleddig ismeretlen jelenetek kerültek napvilágra, köztük Peter Bark legendás Hamlet-monológja! Shakespeare örököseinek tiltakozása miatt a képsort rögtön az 1980-as római díszbemutató után kivágták, és csak most, a néhány napja Amerikában megjelent Blu-ray lemezen látható újra. 

The most exciting thing about the disc is a new supplement, a 9-minute collection of outtakes from the film in 1080p HD. Presented at an aspect ratio of 1.66:1 with only appropriated soundtrack cues as accompaniment, the unused footage was never post-dubbed. (forrás

A Deliria a drága olvasók kedvéért lefeliratozta a szóban forgó szcénát:


A másik szignifikáns jelentőségű kimaradt jelenethez nem szükséges a felirat:

2011. augusztus 28., vasárnap

LIFEFORCE (1985)

Tobe Hooper, UK/USA


Halley, mi csak itt élhetünk!
Halley, vagy máglyán éghetünk!

- hangzott a Neoton Família slágere az 1986-ra prognosztizált, világvégével fenyegető üstökös látogatása apropóján. A vhs-korszakhoz szorosan köthető LIFEFORCE is egy olyan sci-fi üstökös, amely 76 évente legfeljebb csak egyszer kerül a látóterünkbe.

A mi 2011-es mottónk:

előbb a tojás,
aztán a tyúk.

A harmadik típusú találkozások narratíváját szemérmetlenül átszexualizáló film a nyolcvanas évek – fuck that – minden idők legszexistább tudományos fantasztikuma, még akkor is, ha tudományos mivoltát egyesek kétségbe vonják. Ezeket a pinaszőrszálhasogatókat a NUDE ON THE MOON sem tudta meggyőzni, hogy a Holdon nudistatelep működik, szóval ne is törődjünk velük, mint ahogy azokkal az álszent fazekakkal sem, akik szerint meztelenkedés nyári közönségfilmbe nem való. A LIFEFORCE életerején persze nem sokat segített, hogy éppen abba a családbarát blockbuster-közegbe vágódott bele, amit leginkább a spielbergi prűdség jellemzett – ugyanaznap debütált az amerikai mozikban, mint a COCOON.


A filmet mintha még jelenlegi jogtulajdonosa is szégyellné: a dvdzés hajnalán, 1998-ban megjelent nem-anamorf, extranélküli lemezt azóta sem váltotta ki egy Special Edition, pedig biztos vagyok benne, hogy a közreműködőknek lenne miről mesélniük, már csak a hírhedt Cannon-faktor okán is. Az INVADERS FROM MARS riméket és a TEXASI LÁNCFŰRÉSZES második részét magába foglaló Golan/Globus  - Tobe Hooper vesszőfutásban az Angliában elkészített LIFEFORCE volt az első állomás, ebbe ölték bele a legtöbb pénzt, és ezzel bukta a legnagyobbat a stúdió.


Valahol, egy távoli galaxisban, a Los Angeles – Izrael tengelyen mozgó Yoram Globus kisbolygón nagy üzlet köttetik: Menahem Golan megvásárolja a „The Space Vampires” című tudományos-fantasztikus irodalom jogait. A könyvet elküldi többek között a POLTERGEIST rendezőjének is, akinek éppen kapóra jön a feladat, mivel a rábízott THE RETURN OF THE LIVING DEAD forgatása határozatlan ideig el lett napolva. Hooper a ROTLD-be pár évvel később a helyére beugró forgatókönyvírót, Dan O’Bannont kéri meg arra, hogy írjon egy leforgatható szkriptet a 250 oldalas, filozofikus/egzisztencialista sci-fiként definiálható regényből.


O’Bannon és Hooper, a két amerikai horrorfenegyerek az „Életerő” címen magyarul is olvasható brit könyvet egy mozgalmas látványmozivá szanálták le, melyben nemcsak közös kedvencük, a QUATERMASS AND THE PIT köszön vissza (egy London-apokalipszist a LIFEFORCE-nál jóval intelligensebben prezentáló Hammer-film), de O’Bannon saját munkáiból is felhasznál ezt-azt, legyen az A NYOLCADIK UTAS A HALÁL, vagy az akkor még csak konceptuális terveken létező THE RETURN OF THE LIVING DEAD.


Hogy a LIFEFORCE mégsem ugyanazt jelenti az akkoriban újra szárnyra kapó retro sci-finek, mint a ROTLD a zombi-zsánernek (=instant klasszikus), azért elsősorban az ilyen nagyobb volumenű produkció levezénylésére nem száz százalékosan alkalmas Hooper, és a Cannon itt a pénz – hol a pénz féle kaotikus producerálás közös többszöröse a felelős. Az éveken át húzódó előkészületek és a hat hónapos forgatás során több színészt lecserélnek, komplett jelenetsorok kerülnek a kukába, míg más, a sztori szempontjából lényeges mozzanatokat a nagy kapkodásban le sem forgattak. Egy ízben teljesen le kellett állni a munkálatokkal, mivel elzárták a pénzcsapot. A Cannonra jellemző, hogy Hooper következő munkája, az INVADERS FROM MARS papíron 12 millióba került, amiből az effekt-csapat mindössze ötszázezer dollárt kapott a gigantikus trükktervek megvalósításához.


„A Cannont nem érdekli a hangulat vagy az atmoszféra, ők csak a legalapvetőbb dolgokat akarják a vásznon látni” – nyilatkozta Hooper, miután mindhárom filmjét alaposan megkurtították. Mégis Tobe, mi a fenére számítottál az AMERIKAI NINDZSA producereitől? A problémák ellenére a magát karrierje csúcsán érző rendező A-kategóriából (a nyitány és a befejezés) B-be (ami közte van) egy szempillantás alatt váltani képes hullámvasútja csak évtizedekkel később tudta, vagy fogja tudni elnyerni a hozzá méltó státuszt. Hogy neo-camp mestermű, vagy a nyolcvanas évek 9-es Terve, az egyelőre még nyitott kérdés.

(a színfalak mögé idekattintással bekukkanthatsz)

Az unrated formájában közel két órás spektákulum kezdetben egész "normális" sci-fiként viselkedik: a Londoni Filharmonikusokkal előadatott főcíminduló rögvest magával ragad, John Dykstra, a STAR WARS effektesének űrmakettjei nem kevésbé lenyűgözőek - a nézőnek együtt borsódzik a háta a Churchill űrsikló utasaival, amint a Halley-üstökös előterében felfedeznek egy óriási méretű, hosszúkás objektumot. A belül organikus, szülőcsatornára emlékeztető szerkezetben tett expedíció során elhangzik az első freudi elszólás: „Mintha már jártam volna itt azelőtt...”. Az ufóban három tökéletes állapotban lévő emberi testet tartalmazó koporsót találnak.


Aztán Földet érünk, a viszontagságos körülmények között hazacipelt álomtestű Hófehérke felkel üvegkoporsójából, és valami olyan elementáris zagyvaság veszi kezdetét, amit szemmel láthatólag a speciális effektusokba belefeledkezett rendező sem tudott kordában tartani. Gótikus vámpír-mitologizálás űroperett módra, tudományos fantasztikumnak álcázott erotika, testrablás, hipnózis, telepátia {...}, London teljes bezombulása, valamint néhány neves brit színész, akik megpróbálják a még képregénynek is túlontúl abszurd dolgot serious képpel előadni. Hogy visszautaljak Hooper szavaira, a nagy igyekezetben valóban fokozatosan illan el a kezdetben még ALIEN/THE THING variációnak ígérkező sci-fi atmoszféra, s a megüresedett helyet a popcorn-mozikra jellemző karneváli hangulat veszi át.


Ha netán mégis filózni támadna kedvünk a 70 milliméteres Cinemascope-ban, hatsávos sztereo hanggal vetített lézershow láttán (az IMAX korabeli megfelelője), akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az AIDS-hisztéria kellős közepén megérkezett LIFEFORCE vastagon szedett egyenlőségjelet tesz a szexualitás és az emberiség végzete között. A fantasztikumban gyakran előforduló jelenség ez, legyen szó Cronenberg testhorrorról (PARAZITÁK/VESZETT) vagy japán szörnyfilmről (TOMIE), de a filmtörténetben ritkán adatott meg, hogy ennyire grandiózus, szinte biblikus módon táruljon a szemünk elé a „tiltott gyümölcs” pusztító ereje.


„The most overwhelmingly feminine presence
I’ve ever encountered.”
A férfipsziché generálta szépségideál bőrébe bújt Nyolcadik Utas a Halál (egy Mathilda May nevű, természet által kreált f/x) legtöbbször teljesen meztelenül mutatkozik, halálos csókkal szipolyozva ki a „női jelenlététől” megdermedt áldozatainak életerejét. Ők aztán vagy csontszárazra porladnak, vagy megkergült zombikként terjesztik tovább a vámpír-kórt, de még az is előfordul, hogy a bitch (sic!) befészkeli magát a férfitestbe, és belülről bontja le annak szervezetét. Az elvált, vagyonukból kiforgatott férfiak rémálmodhatnak az ilyesmiről...


A „she” és „her” szavakat rettegéssel megtöltő történetnek mindössze egyetlen másik, pár másodpercnél több időt kapó nőalakja van, egy az ufók által megszállt nőszemély, akiről – miután a szart is kipofozza belőle a zavarodott főhős – kiderül, hogy normális állapotában egy pszichiátrián kezelt extrém mazochista (megint csak sic, a dialógusok rendkívül mód deskriptívek ám). Freudi megjegyzés: a szerepre egy tűzvörös hajú nőt castingoltak.


Ennek fényében meglepőnek tűnhet, hogy az R-besoroláson sajnálkozó Hooper fiatalabb közönségnek is szánta dolgozatát. Igaza volt: a LIFEFORCE – részben a szubverziója miatt - valóságos üstökösként csapódik be a pubertás retinába; ha Deliria kapitány uralná az univerzumot, szuperhősök helyett bizony ő is Mathilda May 3D-re termett cicijeivel vakítaná a tinédzser populációt!

Hmmm... Lehet, hogy mindehhez mégiscsak a TEXASI LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS rendezője és a fanyar humorú O’Bannon kellett, akitől - isten nyugosztalja - muszáj vagyok idézni, hogy megpillantsuk eme anti-tündérmesének a másik,  Holdra nevető orcáját:

„És végül, Dan, akarsz még valamit mondani az olvasóknak?”- kérdezi a Fangoria riportere 1985-ben.
„Sziasztok srácok! Azt akarom, hogy mindannyian menjetek el egy pszichológushoz, az majd kiveri a fejetekből ezt a sok vért. Aztán nézzétek meg a Bambit, attól majd jobban érzitek magatokat. Ha ez mégsem segít, akkor váltsátok végre valóra az álmaitokat: legyetek pszichopata sorozatgyilkosok!”  Kösz Dan, felírtam.

2011. augusztus 24., szerda

BIG BULLET (1996)

Benny Chan, 香港


City on Fire. Ha hinni lehet az ott készült akciófilmeknek, Hong Kong városát már rég „turistáknak nem ajánlott” háborús övezetté kellett volna nyilvánítani. Az ékszerüzleteket AK47-esekkel felvonuló mandarinok fosztogatják, a kávézókban pisztolypárbajokat szolgálnak fel desszertként, az utcákon csellengő suhancok bandákba verődve amortizálják le egymás triádbandáit. Ebben a hetvenes évek poliziescóira emlékeztető miliőben játszódik a BIG BULLET, Benny Chan első gesztusa a hongkongi akcióthrillerek hollywoodizálása felé. Ez az igyekezet végül odáig fajult, hogy Hong Kongban elsőként egy amerikai kommerszfilm (CELLULAR) hivatalos helyi remakejét is elkövette (CONNECTED). Amikor először láttam a BIG BULLET-et még ’96-ban, rögtön arra gondoltam: ebből a Chanból lesz majd valaki… Hát lett.


A mai hongkongi  faiparban  filmiparban komoly tényezőként jegyzett rendező neonfény, síküveg és product placement uralta plázamozi világában a két Michael, Mann és Bay ráz kezet egymásnak. Kettejük már eleve ízléstelen képi világát gyatrán dramatizált 'high concept' forgatókönyvek súlyosbítják. A műfaj nem számít: lehet thriller (DIVERGENCE), sci-fi (CITY UNDER SIEGE), Jackie Chan (NEW POLICE STORY) vagy akár nagyköltségvetésű wuxia (SHAOLIN), az eredmény mindig... nos, elég annyi, hogy közülük feltűnően sokan találták meg útjukat a magyar videoforgalmazásba. BRUTÁLIS DUÓ, CSODAZSARUK HONGKONGBAN, ROB-B-HOOD, HALÁLOS ÖSSZEFONÓDÁS. Azt hiszem kijelenthető, hogy az idén 15 éves, jó helyen / jó időben, vagyis a lövöldözős zsaru-zsáner hiánycikké válásának idején kilőtt BIG BULLET-nél Benny Chan aligha fog jobbat produkálni a közeljövőben.


Zsaruklisék Nagylexikona, ötödik oldal, nyolcadik szócikk:
a lefokozott szuperhekus. Bill-t (Lau Ching Wan), a tehetséges, de rossz temperamentummal felfegyverzett nyomozót - miután inkompetens felettese őt teszi felelőssé egy balul sikerült rajtaütésért - utcai járőrszolgálatra osztják be. Az EU (Emergency Unit) tagjaként rögtön az első munkanapján egy nagyszabású lövöldözés kellős közepén találja magát, a célpont az Interpol egyik helyi tisztségviselője. Bill felismeri a Professzort (Anthony Wong) és bandáját, akik a cafatokká lőtt interpolos leszakadt kezét magukkal viszik a helyszínről.  A ráadott fakabát alatt is vérbeli nyomozónak maradó Bill informátora segítségével rájön, hogy a Prof az éj leple alatt újabb akcióra készül, már csak változatos összetételű járőrcsapatát kell meggyőznie, hogy szegjék meg a szabályzatot és hivatali kisbuszukkal eredjenek a bűnbanda nyomába.


Anthony Wong és a MY FATHER THE HERO-s tikkjeit magával cipelő Yu Rong Guang napszemüveges bad guy prototípusai ellen egy szintén reprezentatív jelleggel a levesbe dobott közrendőr brigád veszi fel a harcot (az eminens kocka, a nyugdíjazás előtt álló öreg, a fegyverbuzi gyógyegér, a kompjúterzseni aranyoskám), élükön a LOVING YOU után ismét akciós szerepbe csomagolt Lau Ching Wan-nal. Harcművész-szakkörösök és kantopop háttérrel rendelkező plakátfiúkkal ellentétben Lau sem fizikumával, sem jóképűségével nem tud visszaélni, de még csak nem is az a bohóc típus, annak ellenére, hogy beletukmálták egy rakás meglehetősen gyatra vígjátékba. Ő egyszerűen csak egy baromi jó színész, akit előnytelen kinézete miatt a rendezők általában ambivalens, realisztikusabb figuraként jelenítenek meg a vásznon. Éppen úgy, mint a BIG BULLET-ben. A megbízható karakterszínészekből merítő film még azt a luxust is megengedi magának, hogy a szintén kiváló kvalitású Francis Ng-t eltegye láb alól a tizenötödik percben.


A bombasztikus szintetizátorzenével megtámogatott akciószekvenciák csak szusszanásnyi szünetekre parkolnak le (mindig ki van írva, mennyi a vekker – mint valami ámeriken eksön pikcsörben), az ártalmatlan humorú karakterépítgetés után már robognak is tovább a következő belvárosi helyszínre törni-zúzni. A fogolyszabadítás vagy az éttermi mészárlás körüli robbantásokat és üldözéseket forgatási engedély nélkül vették fel a nyílt utcán, a végén magának a stábnak kellett menekülnie az (igazi) rendőrök elől.


Mint egy Jackie Chan mozi!” – jegyzi meg az egyik szereplő, mintha tudatában lenne, hogy Jackie ennek a filmnek a láttán szerződteti le névrokonát új házi rendezőjének. A világ leghosszabb kifutópályájával rendelkező repülőterén zajló haddelhadd - egy felszálló katonai repülőgép belsejében és tetején - a hollywoodi iparosság tudományát egy DIE HARD 2 kalózvécédé segítségével elsajátítani próbáló Benny Chan keze munkáját „dicséri”. A Kirk Wongosan indult film realitásérzéke ekkor már bőven mínuszban van, és inkább hasonlít a POLICE STORY 4-re.


Miért nem mész tűzoltónak?” – ezt már egy másik, szintén jövőbe látó karakter mondja Lau Ching Wannak, aki a következő évben a LIFELINE hősies tűzoltóegységének parancsnokát fogja alakítani. Johnnie To filmjének csapatmunka-dramaturgiája nagyjából megegyezik a BIG BULLET-ével, a tűzben edzett VHS kazettáik akár testvérek is lehetnének ---


A hongkongi kritikus, Stephen Teo teóriája szerint („Director in Action: Johnnie To and the Hong Kong Action Film”) a MOMENT OF ROMANCE-ben Benny Channal együtt dolgozó Johnnie To (To a MOMENT forgatása felénél kirúgja a rendezői széket Chan alól) az EXPECT THE UNEXPECTED-be is innen emelt át bizonyos dolgokat.


A BIG BULLET és korának másik heist-zsarufilmje, Ringo Lam FULL ALLERT-je nemcsak Lau Ching Wan-on osztozik, de a "’97 szindrómán" is, két teljesen eltérő konklúzióval.  Ennek ágyaz meg a bilincsbe vert Ru Yong Guang és az éppen lefokozott detektív találkozása a liftben. Ru jó hangosan elkezd mandarinul énekelni egy börtöndalt, majd megvetően kiosztja az őt fitymáló Laut: „Mi van haver, nem tudsz mandarinul? Jobb lesz ha megtanulsz, különben megnézheted magad.” (Lau válaszul bebasz neki egyet.) Anthony Wong olaszul káromkodik,  megbízójuk egy amerikai gengszter.


A hongkongi átlagpolgárok attribútumaival felruházott hősök a nyugat és kelet közé ékelt városállam letéteményesei, egy olyan team, ami felülbírálva a vezetőség parancsait, leleményességével, akaratával képes megoldani és túlélni a legrázósabb helyzeteket is. 1997 utánra való stratégia 1996 közönségének, akik – és itt jön egy kis csavar a történetben – a hasonló üzenetet a triádlét illegalitásába burkoló YOUNG & DANGEROUS sorozatot részesítették előnyben a közúti rendőrség hősiességét bemutató BIG BULLET-tel szemben. A filmiparban egyre több fejcsóválást kiváltó, akkor éppen a harmadik részénél tartó Y&D elleni protestszavazattal is felér, hogy az elképesztő nézőszámokat magáénak tudó triádszéria egyik reklámarca, Jordan Chan kapta a jogkövető magatartáshoz leginkább ragaszkodó rendőr szerepét. Az epilógus, melyben kiderül, hogy fiatal és veszélyes öccse valójában beépített zsaru, már-már agitprop jellegű.


A műfajának kereteit még csak mutatóban sem feszegető közönségfilmet talán éppen pozitív szemlélete miatt szinte minden kategóriában jelölték a HK Film Awards-on. A legjobb vágás díját vitte el, megérdemelten: a Golden Harvest veteránja, Peter Cheung (az összes Jackie Chan és Sammo Hung klasszikust ő editálta) vágóasztali munkája olajozza gördülékennyé ezt a polisz-fantáziát.