Leon Klimovsky, spanyol
(Kísérleti jelleggel a bejegyzésben magyarul fognak szerepelni a filmcímek, hátha ez megkönnyíti az eligazodást az internet mindenféle jöttment nemzetek nyelvén íródott bábeli zűrzavarában.)
Három spanyol giallo minden Deliria-olvasónak: a 7 GYILKOSSÁG A SCOTLAND YARDNAK és az EGY TÖRÖTT BABA KÉK SZEMEI után íme, a harmadik giallo alla Naschy ! Amennyiben kezdeném megint elviccelni a dolgot, nyugodtan szólj rám, elvégre a Deliria nem kabarészínház, hanem értő közönségnek szóló, szakirányú mozgóképkulturális weboldal, vagy mi.
A BORZALOM FELKEL A SÍRJÁBÓL nemzetközi sikerét követően katalán "horrorgyárrá" váló Profilmes produkciós cég ezúttal a helyszínt sem bízta a véletlenre: bezony, a sárgafedeles műfaj őshazájában, Olaszországban járunk, annak is Milánó nevű városában, ami – nem csalás? nem ámítás? – sokszor igencsak hasonlít Barcelona mediterrán növényzetű külvárosára. Útravalónak hallgassuk meg, mit is mondott eme saját maga forgatókönyvelte produkcióról az önértékelésből mindig jelesre vizsgázó súlyemelő kötőjel színész zárójel európai horrorikon : „Azt hiszem ez a legszofisztikáltabb, legkikristályosultabb thriller az egész spanyol filmtörténetben.”
A kemény öklű Scaporella felügyelőnek (Naschy) fel van adva a lecke: egy sorozatgyilkos a város erkölcsi nullái között szedi hulláit, kézjegy gyanánt hátrahagyva egy-egy vérben áztatott műanyag szitakötőt. Címbe belerakható giallós állatmotívum kipipálva, a hozzá kitalált káldeus história középkori rituálékról pedig a spanyol (vakhalottas) rémületek mítoszmániájának tesz egy szívességet.
A fekete kesztyűs, profondo rosso pantallós erkölcscsősz ténykedése amúgy nem különösebben van ellenére a reakciós Scaporellának, a kábszeresek és kurvák köreiből kikerült áldozatokat egy ízben nemes egyszerűséggel „szemeteknek” nevezi, ám amikor egy hippi-szexparti szétbaltázása közben a főkapitány fiát is kivágják, a helyzet forróvá válik. A felügyelőnek rajongói leveleket küldözgető asesino ekkor követi el az első baklövését is: a tetthelyen felejti kabátjának egyik gombját…
Nem akármilyen gombról van szó! Röltexben nem kapható, rendelésre készült exkluzív divatcikk – lenyomozható, ahogyan a szakmában mondják. A divat világába bejáratos Scaporelláné (az olaszok sikolykirálynője, Erika Blanc a kóceráj egyetlen hiteles giallo-tényezője) női intuíciója végül több eredménnyel szolgál, mint rendőr férjének fafejű gondolatmenetei. A gombhoz varrt szálak muzulmán emberkereskedőkön és neonácikon át az elit képmutató közegébe vezetnek, azzal a giallista ideológizálással, miszerint a társadalom alja és teteje egymáson élősködve hempereg a dekadenciában.
A Sat1-en annak idején gyakorta műsorra tűzött spanyol kriminek fő szórakoztatási faktora abból az igyekezetéből adódik, amivel megpróbál észrevétlenül beépülni az igazi giallók közé, bármi áron. A zene olyan Mario Bava krimikből van elcsenve, mint a VÉR ÉS FEKETE CSIPKE vagy a VÉRÖBÖL, a gyilkos ars poetikáját - Anya Bűn Halál - ékes olaszsággal festi a falra.
Ez a "szimulákrum" koncepció papíron emlékeztet a nemrég készült, a műfaj jellemzőit fetisizáló belga AMER-re, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt művészi hátsó szándéknak a nyomát sem találjuk. A SZITAKÖTŐ tisztességesen sumák üzletkötőként ugyanazt az árut kínálja, amit az olasz konkurencia, csak hát a színvonal, az hibádzik...
A giallo-leckét nem ennyire szó szerint bemagoló Carlos "TÖRÖTT BABA" Aured próbálkozása után a Naschy SC másik csatára, León Klimovsky is bebizonyítja, hogy a krimirendezés nem kifejezetten az ő pályája. Szavakkal nehezen meghatározható stílusa kiválóan működik egy bizarr vámpírfilmnél (A DRACULA-SZÁGA) vagy egy annál is bizarrabb sátánista horrornál (A HOLTAK LÁZADÁSA), a giallóközegbe azonban beletörik a baltája: a rendezés gyakorta "tévéjátékos", a suspense fokmérője alig-alig mozdulgat, a gyilkossági jelenetek pedig leginkább kacarászásra adnak okot - ahogy az áldozatok beledőlnek a bukszusba, az valami csodás.
Mindebben természetesen Naschy ultranaív, túl sok „beszélő fejet” felvonultató szkriptje is tettestárs, ráadásul pofátlanul nyúlja a HETEDIK high concept sorozatgyilkosát, beleértve a slusszpoént, ami itt a film közepén van elsütve (most mondják, a HETEDIK 1995-ben készült, és akkor?). Bedobozolt fejeket találhatunk a BORZALOM FELKEL A SÍRJÁBÓL, 7 GYILKOSSÁG A SCOTLAND YARDNAK és a KARMAZSIN - A LEVÁGOTT FEJŰ EMBER című Delirián szerepelt Naschy-filmekben is, így nyugodtan kijelenthetjük: visszatérő motívumról van szó, amelynek jelentőségét egy későbbi bejegyzésben fogom kicsomagolni.
A szeparált fejet az étkezőasztalon és egy ügyetlenül kivitelezett kézlevágást leszámítva amúgy nem olyannyira durva, mint azt ’73-mas keltezése alapján várná az ember, mezítelen nőt még csak mutatóba sem mutatnak, legfeljebb hátulról, stratégikusan elhelyezett ruhadarabokkal takargatva. Inspettore Deliria nyomozása kiderítette az ide vonatkozó turpisságot: a hozzám eljutott „felöltöztetett” verzió anno a Franco tábornok mitugrászai által felügyelt spanyol piacra készült.
A Profilmes, követve az akkori spanyol exploitation-gyakorlatot, két változatban forgatta le filmjeinek sikamlósabb jeleneteit, amelyek közül a meztelenséget tartalmazó tekercseket külföldi forgalmazásra küldték ki. A hátramaradt negatívot a belügyminisztérium utasítása szerint a labornak el kellett égetnie, így ezen filmeknek a vágatlan, spanyol nyelvű változatait legfeljebb csak toldozgatással lehetne restaurálni, ahogy azt a megboldogult Deimos kiadó meg is tette hispán horrorsorozatuknál.
Az eredeti negatív ma már nem minden esetben fellelhető, a DOKTOR JEKYLL A FARKASEMBER ELLEN (fenti képpár) Mondo Macabro dvdje például a spanyol szoft változatot tartalmazza.
A kis cenzortörténeti kitérő után lássuk a medvét, azaz Paul Naschyt, aki ezúttal - kilépve a rémdrámák archaikus világából - egy tőle szokatlan, polizieszkós beütésű szerepben látható. A megállás nélkül szivarozó, keményfejű figurinót a hozzá hasonlóan komoly sportolói múlttal rendelkező Lino Venturáról, a francia gengszterfilmek nehézemberéről mintázta meg.
Naschy tekintélyes méretű mellkasán kívül végre megvillanthatja ritkán kihasznált humorérzékét is, összjátéka Erika Blanc-kal a SZITAKÖTŐ szerény örömforrásainak egyike. A házastársi idill közben megleshetjük Naschyt spagettit főzni, szalámit majszolni, és – ez a legjobb - habfürdőzni szivarral a szájában, miközben signora Blanc szivaccsal kényezteti a hátát. La vida loca!
Nem mernék ugyan megesküdni rá, de mintha lenne a cuccban valami paródiaszerűség, a műfajokkal való kekeckedés is. Ott a felejthetetlen vidámparki jelenet, melyben az egyik gyanúsított, egy transzvesztita gengszter összefut a rendőrökkel. A travi az őt üldöző zsernyákok elől felpattan a hullámvasútra, mintha azzal akarna elmenekülni a helyszínről (nem sikerül).
Valamivel kifinomultabb játékosság jellemzi a befejezést, aminek suspense-zenéjét a felügyelő saját kezüleg állítja le, köszönhetően annak, hogy a soundtrack a gyilkos rejtekhelyén lévő lemezjátszóból szólt! (Ezt a trükköt később Argento is alkalmazni fogja a SÖTÉTSÉG-ben.)
Ha eddig nem derült volna ki, a pizza alakúra sütött paellát csakis azok a megátalkodott eurokulterek fogják tudni egészséggel elfogyasztani, akik - előre felkészülvén a megpróbáltatásokra - Naschy egyedülálló filmográfiája felől közelítik meg ezt a bénácska, de kétszeri megtekintés után már el szimpatico-vá váló kis giallót. A többieknek se kép, se hang, csak egy tucatnyi fura alak a liftből...
