Tobe Hooper, UK/USA
Halley, mi csak itt élhetünk!
Halley, vagy máglyán éghetünk!
- hangzott a Neoton Família slágere az 1986-ra prognosztizált, világvégével fenyegető üstökös látogatása apropóján. A vhs-korszakhoz szorosan köthető LIFEFORCE is egy olyan sci-fi üstökös, amely 76 évente legfeljebb csak egyszer kerül a látóterünkbe.A mi 2011-es mottónk:
előbb a tojás,
A harmadik típusú találkozások narratíváját szemérmetlenül átszexualizáló film a nyolcvanas évek – fuck that – minden idők legszexistább tudományos fantasztikuma, még akkor is, ha tudományos mivoltát egyesek kétségbe vonják. Ezeket a pinaszőrszálhasogatókat a NUDE ON THE MOON sem tudta meggyőzni, hogy a Holdon nudistatelep működik, szóval ne is törődjünk velük, mint ahogy azokkal az álszent fazekakkal sem, akik szerint meztelenkedés nyári közönségfilmbe nem való. A LIFEFORCE életerején persze nem sokat segített, hogy éppen abba a családbarát blockbuster-közegbe vágódott bele, amit leginkább a spielbergi prűdség jellemzett – ugyanaznap debütált az amerikai mozikban, mint a COCOON.
A filmet mintha még jelenlegi jogtulajdonosa is szégyellné: a dvdzés hajnalán, 1998-ban megjelent nem-anamorf, extranélküli lemezt azóta sem váltotta ki egy Special Edition, pedig biztos vagyok benne, hogy a közreműködőknek lenne miről mesélniük, már csak a hírhedt Cannon-faktor okán is. Az INVADERS FROM MARS riméket és a TEXASI LÁNCFŰRÉSZES második részét magába foglaló Golan/Globus - Tobe Hooper vesszőfutásban az Angliában elkészített LIFEFORCE volt az első állomás, ebbe ölték bele a legtöbb pénzt, és ezzel bukta a legnagyobbat a stúdió.
Valahol, egy távoli galaxisban, a Los Angeles – Izrael tengelyen mozgó Yoram Globus kisbolygón nagy üzlet köttetik: Menahem Golan megvásárolja a „The Space Vampires” című tudományos-fantasztikus irodalom jogait. A könyvet elküldi többek között a POLTERGEIST rendezőjének is, akinek éppen kapóra jön a feladat, mivel a rábízott THE RETURN OF THE LIVING DEAD forgatása határozatlan ideig el lett napolva. Hooper a ROTLD-be pár évvel később a helyére beugró forgatókönyvírót, Dan O’Bannont kéri meg arra, hogy írjon egy leforgatható szkriptet a 250 oldalas, filozofikus/egzisztencialista sci-fiként definiálható regényből.
O’Bannon és Hooper, a két amerikai horrorfenegyerek az „Életerő” címen magyarul is olvasható brit könyvet egy mozgalmas látványmozivá szanálták le, melyben nemcsak közös kedvencük, a QUATERMASS AND THE PIT köszön vissza (egy London-apokalipszist a LIFEFORCE-nál jóval intelligensebben prezentáló Hammer-film), de O’Bannon saját munkáiból is felhasznál ezt-azt, legyen az A NYOLCADIK UTAS A HALÁL, vagy az akkor még csak konceptuális terveken létező THE RETURN OF THE LIVING DEAD.
Hogy a LIFEFORCE mégsem ugyanazt jelenti az akkoriban újra szárnyra kapó retro sci-finek, mint a ROTLD a zombi-zsánernek (=instant klasszikus), azért elsősorban az ilyen nagyobb volumenű produkció levezénylésére nem száz százalékosan alkalmas Hooper, és a Cannon itt a pénz – hol a pénz féle kaotikus producerálás közös többszöröse a felelős. Az éveken át húzódó előkészületek és a hat hónapos forgatás során több színészt lecserélnek, komplett jelenetsorok kerülnek a kukába, míg más, a sztori szempontjából lényeges mozzanatokat a nagy kapkodásban le sem forgattak. Egy ízben teljesen le kellett állni a munkálatokkal, mivel elzárták a pénzcsapot. A Cannonra jellemző, hogy Hooper következő munkája, az INVADERS FROM MARS papíron 12 millióba került, amiből az effekt-csapat mindössze ötszázezer dollárt kapott a gigantikus trükktervek megvalósításához.
„A Cannont nem érdekli a hangulat vagy az atmoszféra, ők csak a legalapvetőbb dolgokat akarják a vásznon látni” – nyilatkozta Hooper, miután mindhárom filmjét alaposan megkurtították. Mégis Tobe, mi a fenére számítottál az AMERIKAI NINDZSA producereitől? A problémák ellenére a magát karrierje csúcsán érző rendező A-kategóriából (a nyitány és a befejezés) B-be (ami közte van) egy szempillantás alatt váltani képes hullámvasútja csak évtizedekkel később tudta, vagy fogja tudni elnyerni a hozzá méltó státuszt. Hogy neo-camp mestermű, vagy a nyolcvanas évek 9-es Terve, az egyelőre még nyitott kérdés.
 |
| (a színfalak mögé idekattintással bekukkanthatsz) |
Az unrated formájában közel két órás spektákulum kezdetben egész "normális" sci-fiként viselkedik: a Londoni Filharmonikusokkal előadatott főcíminduló rögvest magával ragad, John Dykstra, a STAR WARS effektesének űrmakettjei nem kevésbé lenyűgözőek - a nézőnek együtt borsódzik a háta a Churchill űrsikló utasaival, amint a Halley-üstökös előterében felfedeznek egy óriási méretű, hosszúkás objektumot. A belül organikus, szülőcsatornára emlékeztető szerkezetben tett expedíció során elhangzik az első freudi elszólás: „Mintha már jártam volna itt azelőtt...”. Az ufóban három tökéletes állapotban lévő emberi testet tartalmazó koporsót találnak.
Aztán Földet érünk, a viszontagságos körülmények között hazacipelt álomtestű Hófehérke felkel üvegkoporsójából, és valami olyan elementáris zagyvaság veszi kezdetét, amit szemmel láthatólag a speciális effektusokba belefeledkezett rendező sem tudott kordában tartani. Gótikus vámpír-mitologizálás űroperett módra, tudományos fantasztikumnak álcázott erotika, testrablás, hipnózis, telepátia {...}, London teljes bezombulása, valamint néhány neves brit színész, akik megpróbálják a még képregénynek is túlontúl abszurd dolgot serious képpel előadni. Hogy visszautaljak Hooper szavaira, a nagy igyekezetben valóban fokozatosan illan el a kezdetben még ALIEN/THE THING variációnak ígérkező sci-fi atmoszféra, s a megüresedett helyet a popcorn-mozikra jellemző karneváli hangulat veszi át.
Ha netán mégis filózni támadna kedvünk a 70 milliméteres Cinemascope-ban, hatsávos sztereo hanggal vetített lézershow láttán (az IMAX korabeli megfelelője), akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az AIDS-hisztéria kellős közepén megérkezett LIFEFORCE vastagon szedett egyenlőségjelet tesz a szexualitás és az emberiség végzete között. A fantasztikumban gyakran előforduló jelenség ez, legyen szó Cronenberg testhorrorról (PARAZITÁK/VESZETT) vagy japán szörnyfilmről (TOMIE), de a filmtörténetben ritkán adatott meg, hogy ennyire grandiózus, szinte biblikus módon táruljon a szemünk elé a „tiltott gyümölcs” pusztító ereje.
„The most overwhelmingly feminine presence
I’ve ever encountered.”
A férfipsziché generálta szépségideál bőrébe bújt Nyolcadik Utas a Halál (egy Mathilda May nevű, természet által kreált f/x) legtöbbször teljesen meztelenül mutatkozik, halálos csókkal szipolyozva ki a „női jelenlététől” megdermedt áldozatainak életerejét. Ők aztán vagy csontszárazra porladnak, vagy megkergült zombikként terjesztik tovább a vámpír-kórt, de még az is előfordul, hogy a bitch (sic!) befészkeli magát a férfitestbe, és belülről bontja le annak szervezetét. Az elvált, vagyonukból kiforgatott férfiak rémálmodhatnak az ilyesmiről...
A „she” és „her” szavakat rettegéssel megtöltő történetnek mindössze egyetlen másik, pár másodpercnél több időt kapó nőalakja van, egy az ufók által megszállt nőszemély, akiről – miután a szart is kipofozza belőle a zavarodott főhős – kiderül, hogy normális állapotában egy pszichiátrián kezelt extrém mazochista (megint csak sic, a dialógusok rendkívül mód deskriptívek ám). Freudi megjegyzés: a szerepre egy tűzvörös hajú nőt castingoltak.
Ennek fényében meglepőnek tűnhet, hogy az R-besoroláson sajnálkozó Hooper fiatalabb közönségnek is szánta dolgozatát. Igaza volt: a LIFEFORCE – részben a szubverziója miatt - valóságos üstökösként csapódik be a pubertás retinába; ha Deliria kapitány uralná az univerzumot, szuperhősök helyett bizony ő is Mathilda May 3D-re termett cicijeivel vakítaná a tinédzser populációt!
Hmmm... Lehet, hogy mindehhez mégiscsak a TEXASI LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS rendezője és a fanyar humorú O’Bannon kellett, akitől - isten nyugosztalja - muszáj vagyok idézni, hogy megpillantsuk eme anti-tündérmesének a másik, Holdra nevető orcáját:
Hmmm... Lehet, hogy mindehhez mégiscsak a TEXASI LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS rendezője és a fanyar humorú O’Bannon kellett, akitől - isten nyugosztalja - muszáj vagyok idézni, hogy megpillantsuk eme anti-tündérmesének a másik, Holdra nevető orcáját:
„És végül, Dan, akarsz még valamit mondani az olvasóknak?”- kérdezi a Fangoria riportere 1985-ben.
„Sziasztok srácok! Azt akarom, hogy mindannyian menjetek el egy pszichológushoz, az majd kiveri a fejetekből ezt a sok vért. Aztán nézzétek meg a Bambit, attól majd jobban érzitek magatokat. Ha ez mégsem segít, akkor váltsátok végre valóra az álmaitokat: legyetek pszichopata sorozatgyilkosok!” Kösz Dan, felírtam.
„Sziasztok srácok! Azt akarom, hogy mindannyian menjetek el egy pszichológushoz, az majd kiveri a fejetekből ezt a sok vért. Aztán nézzétek meg a Bambit, attól majd jobban érzitek magatokat. Ha ez mégsem segít, akkor váltsátok végre valóra az álmaitokat: legyetek pszichopata sorozatgyilkosok!” Kösz Dan, felírtam.
