2012. december 23., vasárnap

THE TEXAS CHAINSAW MASSACRE 2 (1986)

Tobe Hooper, U.S. of Assholes


Ide figyejjétek, ti niggerszaros malacbaszó kuzinok: 1974-ben egy texasi fószer, Tobe (ejtsd: tobi) Hooper megcsinálta a korszak egyik legnagyobb hatású modern horrorfilmjét (egyik, mert AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA a másik, és modern, mert máig nem sikerült úgy istenigazából túlszárnyalni). A mi Tóbiásunk egy centet sem látott a bevételekből, így aztán tucat esztendővel és ugyanennyi polgári perrel később, a Cannon Group égisze alatt belevágott a folytatásba, ezúttal tisztességesebb költségvetésből, nagy stábbal a háta mögött. A TEXASI LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS második része filmtörténeti szempontból vizsgálva elhanyagolható jelentőséggel bír, a későbbi TCM-filmek tükrében kvázi nem is létezik, egyedül talán az írható a számlájára, hogy a bimbódzó magyar home video piacra beslisszolván jónéhány kölcsönzői tagnak - köztük e sorok írójának - okozott egy "mi a fasz volt ez?!" élményt. Igazság szerint még most sem lehet teljes bizonyossággal eldönteni, hogy ezt az anyaszomorítót a délvidék sutyerák közönségének szánták-é, vagy a szubverzivitásra fogékony horror-rajongóknak, de basszad meg a bal szemem, ha nem émelyítően, szőröstül-bőröstül beteg. Szerencsére van rá orvosság, úgy híjják humorérzék.


Texasban még mindig külön írják a láncfűrészt, a szórend is furcsa tud lenni -  "What can I do You for?" -, de az élet odalenn délen sem állt meg. A nyolcvanas évek hozadékai, a rádiórock, az átkozott yuppiek, és minden tisztességes vállalkozó kerékkötője, az adóhivatal csak rátett még egy lapáttal az első részben megismert família kft. elmebajára. A társadalomtól való tisztes távolságtartásuk dacára Sawyerék (saw yer - érted) szorgos munkával próbálnak helyt állni az amerikai versenyszférában, a házilag kotyvasztott, többszörös díjnyertes csiliszószuk Texas szerte közkedvelt. "Nem spórolunk a hússal" - hirdeti a családi vállalkozás feje, a Szakács (Jim Siedow, az egyetlen színész, aki a régi társulatból visszatért). Meghitt vidéki otthonukat már évekkel korábban lecserélték egy használaton kívüli vidámparkra, Bőrpofa és testvére, Chop Top most ebbe a föld alatti barlangrendszerrel rendelkező komplexumba hordják a közutakról elhappolt emberi alapanyagot. Egyik akciójuk láncfűrészberregéssel és velőtrázó sikolyokkal tarkított hanganyaga egy véletlennek köszönhetően rögzítésre kerül a helyi rádió stúdiójában. A felvétel összehozza a csini műsorvezetőt a személyes okok miatt bosszúszomjas texasi kopóval (a KÉK BÁRSONY forgatásáról beszédült Dennis Hopper), kettejüknek kell majd farkasszemet nézniük a klán hús-vér-csili őrületével.


Hogy a TCM2 transzgresszív, nem kifejezés. Mondjuk transzformátor, megváltoztatott arányban adva le a hetvennégyes TCM-ből áramló energiákat. Ami eddig csak fortyogott – humor és vér -, az a felszínre tör, a neon színű nyolcvanas évek teljes pompájában loccsanva szét a vásznon. Talán akkor kerülünk beljebb ebbe a hisztérikus southern gothic tébolydába, ha a második részt az eredeti parafrázisának tekintjük, a Reagan korszak 'minél nagyobb, annál jobb' stílusában fogalmazva meg ugyanezeknek az éveknek a szatíráját. A család a mértéktelen fogyasztás évtizedében tudta kamatoztatni mindazt, ami eddig a nyomorban tartotta őket - a kannibalisztikus tradíciójuk jól fizető biznisszé vált.


Hooper és a forgatókönyvíró L.M. Kit Carson (Wim Wenders' PARIS, TEXAS) rögtön az elején lepaktálnak Sawyerékkel azzal, hogy feldaraboltatnak két ellenszenves yuppiet vadiúj Mercedes kabriójukkal együtt. A láncfűrészt kétkezi munkaeszközből fétistárggyá emelik (még a Nagymaminak is van egy), hagyják szabadon garázdálkodni Tom Savini maszkmester csapatát, és nem mellesleg továbbgondolják Bőrpofa karakterét. Barátunk éppen a 'meg nem értett tinédzser' időszakát éli, a Vico kazettaborítóján is látható moziplakát nem véletlenül parodizált egy John Hughes tinifilmet. Szinte megsajnáljuk a hormonjaival viaskodó szerencsétlent, de csak azután, hogy jeges vízben lehűtött szerszámával megpróbál intim kapcsolatot létesíteni szerelmének tárgyával, a kihívóan rövid farmershortot viselő hősnővel. Ebben a meredek jelenetben Hooper megvillantja azt, ami miatt bekerült az amerikai Masters of Horror klubba; splatter ide vagy oda, valószínűleg ez volt a filmben az a pont, amikor a cenzorok visszaküldték a kópiát oda, ahonnét jött (Angliában, Németországban és Ausztráliában annak idején hatóságilag tiltva volt a forgalmazása).


A régi/új Leatherface ® már egyértelműen a farka után lohol, megbolygatva a család elfajzottul konzervatív, munkaalapú berendezkedését. "Választanod kell, fiú, Szex vagy Fűrész?" - mondja neki a legidősebb bátyó. "A szex az... hát mi azt nem tudjuk; a fűrész... a Fűrész az a Család!"

A showt mégsem a láncfűrészét felajzott falloszként lóbáló Bőrpofa viszi el, hanem a negyedik testvér, Chop Top. Ő a megboldogult Autóstoppos 11-re feltekert változata; gyűlöletesen idegesítő egy arc, ahogy ruhafogast használva a vietnami háborúban szerzett fejsérülése körül kapargatja le a bőrt, miközben egyfolytában okádja magából lökött szövegét. A karaktert alakító Bill Moseleynek mostanság bérelt helye van Rob Zombie neo-grindhouse filmjeiben, és élek a gyanúperrel, hogy a káromkodásokkal teli TCM2 legalább akkora hatást gyakorolt a HOUSE OF 1000 CORPSES/DEVIL'S REJECTS kettősre, mint a nagy előd.


A LIFEFORCE és az INVADERS FROM MARS sci-fi megaprodukciók után Hooper harmadik, egyben utolsó Cannon-megbizatásával visszatérhetett EC Comics-os gyökereihez (lásd még EATEN ALIVE), de a dolgok ezúttal sem mentek simán. A villámtempóban zajló forgatás során napról napra alakult a forgatókönyv, emiatt hemzsegnek a céltalanul vergődő, túlpofázott jelenetek. Az ütemtervből egy teljes hetet kihúztak, a gyorsabb munka érdekében second unit stábokkal vetettek fel fontos képsorokat. A végső vágásba Hooper már nem szólhatott bele. „Ezek a (Cannon) filmek azt hiszem hosszú távra szóló kárt tettek a karrieremben. Lényegében azt kellett végignéznem, ahogy elveszik tőlem a filmjeimet.” – sopánkodik Hooper egy 1990-es Fangoria interjúban. A film sajátos humorát fel sem fogó Yoram Globus és Menahen Golan megpróbálták R-kategóriásra szabni az anyagot, majd megunva az egyre szigorúbb MPAA-vel való költséges oda-vissza packázást, besorolás nélkül (Unrated) küldték a mozikba. A legszembetűnőbb hiányzó láncszem a többször felemlegetett focimeccs-rangadó, a dvd "deleted scenes" menüpontja a tanú rá, hogy leforgatták.


Büféskocsijukkal a városba begördülő Sawyerék a stadion parkolójában őrjöngő, önmagukról megfeledkezett futballdrukkerekkel találják szembe magukat. "Ki kér szendvicset?" A többit Bőrpofa elintézi egy funsplatter mészárlás keretében.
kivágott jelenet
Rögtön utána elhatározzák, hogy moziba mennek. A horrorfilmet vetítő mozi kijáratánál Texas megye leghíresebb trashfilm-kritikusa, Joe Bob Briggs kerül a láncfűrész elé (utolsó szavai: Saw-Fu! Három és fél csillag...). Bár érthető, miért kukázták ki őket - 1. pocsék 2nd unit munka; 2. túlságosan komikussá váló horror -, a mókás etűdök csak tovább vastagítják a párhuzamot Sawyerék ténykedése és a legális amerikai deviancia (fociláz & splatterfilmek) között. Mert ebben a defektes világban a pszichotikus tünetek korántsem Bőrpofáék kiváltsága. Dennis Hopper, mert hogy róla van szó, kábé olyan, mint Ash az EVIL DEAD 2-ben, akinek elfelejtettek szólni, hogy egy karikaturisztikus horrorfilmben szerepel. A biblikus méretű összecsapást maga elé vizionáló zsaru láncfűrészekkel az oldalán közlekedik, hevederén töltények helyett tartalék fűrészláncok lógnak. Az eredeti '74-es történet lezárásának ötletes alternatívájaként a híres texasi chainsaw-piruettet a final girl lejti el a végén. Az emancipálódó akciófilmek (ALIENS) példája? Vagy jobb híján ez jutott eszébe az írónak? Az utókor filmesztétái majd eldöntik. 


The blood that makes up the Texan mindset. Vérbeli texasi higgadtsággal dörmögött audiokommentárjában Hooper így próbálja szavakba önteni elcseszett műremekének legbelsőbb énjét, azt a szellemiséget, amit legjobban talán LG, a bunkócska, de szeretetre méltó hangmérnök képvisel. A fazon arról ismerszik, hogy időközönként köp egyet a földre. LG-t legközelebb szétkalapált fejjel, megnyúzva látjuk viszont, utolsó erejét összeszedve még feltápászkodik és... köp egyet. A hardcore rossz ízléssel átitatott horrorkomédia a büdös életbe nem fog bekerülni a Modern Művészetek Múzeumába a TCM1 kópiája mellé, ám ha kitartó próbálkozással sikerül megbarátkozni vele, akkor nemcsak önmagában válik élvezhetővé, de bizonyos (szatirikus) szempontból az eredeti filmet is új árnyalatokkal fogja gazdagítani. Kevés folytatásról mondható ez el.