2018. szeptember 16., vasárnap

LONG ARM OF THE LAW 2 (1987)

Michael Mak, 香港


A LONG ARM OF THE LAW széria (eredeti fordításban "Tartományi Kikötő katonái", utalva az anyaországi Kanton és Hong Kong közös történelmi megjelölésére) különleges geopolitikai helyet foglal el a hongkongi gengszterfilmek térképén pusztán azzal, hogy (anti)hősei a kommunista Kínából jöttek, láttak, lőttek. A betolakodókként színre lépő férfiakat a Népi Felszabadító Hadsereg képezte ki gyilkológépekké, világnézetüket, etikájukat a proletárdiktatúra formálta.  Hong Kongban  a rendőrök és a triádok egyaránt ellenségként tekintenek rájuk, a tejjel-mézzel folyó kapitalista nagyvárost a cinizmus és haszonelvűség uralja.


Ebből nem lehet jól kijönni, de amíg odaérünk az önmegsemmisítő befejezésig, legalább alaposan elszórakoztatnak minket a vörös posztóval szórakozó filmesek. Akik céljaik eléréséhez alkalmanként kénytelenek voltak maguk is megkerülni a törvény hosszú karját:
"A kormány kiállt az engedékeny politika mellet, de nem tehették meg, hogy ne avatkozzanak közbe. És ha közbeavatkoznak, akkor én ott nem tudok filmezni. Dühítő volt, különösen a belvárosban, ami tele volt fegyveres járőrrel. Két autóval mentünk ki, összesen hat kamerával. Egy rakás ismert operatőr tartott velünk, nem érdekelte őket a pénz, csak benne akartak lenni a buliban. Készítettünk pár felvételt, aztán menekülnünk kellett a helyszínről. Az egészet így bonyolítottuk le, rendkívül idegőrlő volt. Ha engedélyt kérek a hatóságoktól, megtagadták volna. De le kellett filmeznem, ezért lopva csináltuk meg." - Johnny Mak a LONG ARM OF THE LAW 1 ékszerrablós jelenetéről.


Az alapmű alkotóelemeit a második részhez úgy variálták meg, hogy abból vadonatúj sztori kerekedjék ki. Nem elhanyagolható tényező, hogy a kettő között bemutatták John Woo trendteremtő SZEBB HOLNAPját, és az újhullámos realizmust felváltotta a pátosszal nyakon öntött gengszterkedés. A LONG ARM 2 egy jól összerakott heroic bloodshed, méghozzá abból a sötétebbik hangulatban fogant fajtából, amit Ringo Lam vagy Kirk Wong is gyakorolt pályájuk csúcsain.


A film úgy kezdődik, mint valami rendőrvicc: két egyenruhás egy sötét szobában a LONG ARM 1-et nézi videón. Levonva a következtetést, miszerint az illegális bevándorlókból álló Big Circle bandákba lehetetlen vállalkozás hongkongiaknak beépülni, a királyi rendőrség főtisztjei elhatározzák, hogy három deportálásra váró, munkatáborból szökött kínai ex-rendőrt fognak bejuttatni az alvilág eme különösen veszélyes bugyrába. 


Bár idegenvezetőnek beosztanak melléjük egy tapasztalt ügynököt, a néphadsereg veteránjai annyira nincsenek tisztában a jogállami keretekkel, hogy már az első akciójuk során kisebb mészárlást rendeznek maguk körül. Miután helyre tesznek egy közutálatnak örvendő, arrogáns triádfőnököt (Kirk Wong lopja a showt rendesen), bebocsájtást nyernek a Big Circle köreibe, melynek egyik frakciója éppen bankrablást tervez elkövetni. Then the mayhem starts - ahogy a DVD borítójának fülszövege zárul.


Az első részt is jegyző ex-főfelügyelő, Philip Chan forgatókönyve ezúttal sem vádolható részrehajlással, a rendőri vezérkart (a brit gyarmati kormányzat képviselői ezekben a filmekben) majdnem olyan rohadéknak állítja be, mint az alvilági főnököket. A két fél közé pozicionált főszereplők szimpatikusabb színben vannak feltüntetve, feláldozható ügynökökként a szabadságukért gyilkolásznak, nem pénzért. A széria lappangó anti-kommunista propagandája ezáltal még inkább ellentmondásossá válik, elvégre "ők is csak emberek", akik szemén keresztül a hongkongiak saját életterüket láthatták viszont egy identitás nélküli (se nem brit, se nem kínai) gazdasági zóna képében. 


A rendezői széket öccsének átadó Johnny Mak producer valószínűleg azt tűzte ki célul, hogy drámaibb, érzelmileg átélhetőbb mozi szülessen, csúnya szóval kommerszebb. A fő karakterek személyes dilemmái, illetve a fordulatok a megírtságuk okán eléggé mesterkéltnek hatnak, de mielőtt melodrámába süppednének a dolgok, egy újabb akciózás vagy erőszakos megmozdulás (köztük egy elképesztően brutál haláleset) előre löki a cselekményt, olyan kutyaszorítóba hajszolva bele, ahonnan... Legyen elég annyi, hogy a végére senki nem marad talpon, akit be lehetne sorozni egy direkt folytatáshoz. Mindkét LONG ARM hasonló érzéseket hagy maga után, mint George Romero zombifilmjei: hiába áll helyre a közrend, a szebb holnap nem ma fog elkezdődni.  


Aki mégis jól jött ki belőle, az a pályakezdő Elvis Tsui, a produkció színész-felfedezettje. Ő és Kirk Wong olyan jó benyomást tettek a nagyérdeműre, hogy mindkettőt leszerződtették a harmadik részhez. Egy másik történet, még több akciójelenettel.

(A képkockák bal oldalán látható kék csík = a hongkongi DVD-maszterelés csodája.)

2018. szeptember 9., vasárnap

SCUM OF THE EARTH (1963)

Herschell Gordon Lewis, USA


"Művészet? Lehet, hogy művészek vagyunk. Ami engem illet, én tökélyre fejlesztettem az átverés művészetét." - David F. Friedman, producer (interjú ITT)

Még mielőtt a BLOOD FEAST-tel belecsaptak volna a lecsóba, az akkoriban nudie cutie csacskaságokkal kereskedő Lewis-Friedman páros ezzel az "átmeneti" munkadarabbal kívánta tesztelni a moziüzemeltetők és a célközönség tűrőképességét. Mint roughie, magyarán a szebbik nemmel csúnyán bánó szexploitation, a SCUM OF THE EARTH nyomorult kis műfajának első fecskéje. Ez egyébként a Deliria harmincadik 'roughie' bejegyzése, és még mindig nem kapcsolt le minket az erkölcsrendészet!


Miami Vice '63: az erotikus fényképeket készítő és forgalmazó floridai vállalkozás a helyi középiskola környékén terjeszti portékáit. A keménypornót is kínáló illegális üzlet menete megakadni látszik, amikor a népszerű modellnek elege lesz a fotóstúdióban dolgozó emberszabásúak - a duguláselhárító Ajax és a kiskorúságával visszaélő Larry ("Nem vagyok büntethető, hapsikám!") - állandó erőszakoskodásából. Az íróasztala mögött trónoló nagyfőnök csak akkor hajlandó útjára engedni a lányt, ha az szerez maga helyett egy friss húsit, akit aztán a férfimodellek egy előbb-utóbb bekövetkező nemi erőszak keretében betörhetnének.


A pornográfusok hálójába került középiskolás (Allison Louise Downe, a BLOOD FEAST forgatókönyvírója!) az egyetemi tanulmányaihoz szükséges ötszáz dollár reményében vonakodva ugyan, de hajlandó megválni ruháitól néhány pinup fotó erejéig, azt viszont már a habonyárpis sérója mellé lelkiismeretet is növesztő fényképész sem képes tétlenül végignézni, amit Ajaxék terveznek művelni az ártatlanságát féltve őrző leányzóval.


Mindegyik Something Weird Video bevezetőjében ott virít annak a jelenetnek a részlete, amiben a főnök egyre szűkebb plánokba foglalt szájából kifröcsög a hősnőt és az összes hozzá hasonló nebáncsvirágot egyszer és mindenkorra helyre tévő 'na jól figyelj' kezdetű mondóka. Down inside, You are dirty. Do You hear me? DIRTY! Az asztalán gyerekjátékokkal szórakozó üzletember azt az amerikai mocsokládát (sleazebag) testesíti meg, akinek jellemét a Trumpok és Weinsteinek csiszolják majd fényesre. A fináléban elsütött vizuális geg akár William Castle (THE TINGLER) agyából is kipattanhatott volna: a rendőrök elől menekülő pornográfus a pisztolyával főbe lövi magát - ekkor a fekete-fehér nyersanyag közé egyetlen képkockányi vérvörös keveredik, a szó szoros értelmében felvillantva Lewis következő nagy húzását.


Ha a BLOOD FEAST ajtóstul rontott be az autósmozikba, a SCUM OF THE EARTH óvatos duhajként méri fel a piaci igényeket. A nyomában sarjadt roughie-khoz képest, mint mondjuk a THE BEATUFUL, THE BLOODY AND THE BARE (a Deliria első 'roughie' bejegyzése), sem a nyílt színi erőszak, sem a meztelenkedés nincs túlzásba víve. Meglehet éppen a visszafogottságából adódik, hogy szennyfilm létére drámaként is el-elműködget a maga primitív szintjén, árnyalatokkal igényesebb képet mutatva a BLOOD FEAST viszonylatában. Pedig nagyjából ugyanaz a gárda szerepel mindkettőben - HGL amatőr színjátszókörében elég volt őszre festetni a hajtincseket, és az itt tinédzsert alakító harmincas fazon korosodó egyiptomi ceremóniamesterré lépett elő.


"Csak egy éber társadalom tudja megvédeni magát azoktól, akik a gyengéken élősködnek." A közszolgálati bejelentéssel véget érő expozéban mégiscsak az a legszebb, hogy annak a szexploitation üzletnek az aljasságáról tudósít, aminek maguk a filmkészítők is vastagon a haszonélvezői voltak. Az én közszolgálati bejelentésem: a gore-opuszain kívül egyetlen H.G. Lewis-t szeretnénk lecsekkolni, akkor ez legyen az.

2018. szeptember 2., vasárnap

VHS-archívum: mesék a kriptából






reklámplakát: 


Corman

Gordon