2008. október 10., péntek

THE BEAUTIFUL,THE BLOODY AND THE BARE (1964)

Sande N.Johnsen, USA


A nudistatelepeken készült ismeretterjesztő (ha!) filmeket felváltó nudie cutiek olyan legendák karrierjét indították be, mint Russ Meyer, Doris Wishman vagy H.G.Lewis. A banális narratívával hatvan-hetven percesre felduzzasztott szexetűdök hamarosan ki is mentek volna a divatból, ha Lewis nem küldi a cutiekat hentesbárd alá. Az amúgy nudiera hajazó BLOOD FEAST (amatőr színjátszás, statikus fényképezés) hirtelen jött sikere újragondolásra késztette a "zsáner" iparosait, és megszületett a ... nudie roughie!


Ennek egy kezdetleges példánya a THE BEAUTIFUL, ami csak egy kicsit roughie, de az nagyon cutie! (ok, ezt abbahagyom)
A Rómából hazatért művészfotós aktmodelleket fényképezve próbál megélni New Yorkban, csakhogy összeszedett valami mentális betegséget odaát Európában (!?), ami miatt elborul az agya, ha vöröset lát (RED TO KILL?).
A sztori valójában csak kifogás arra, hogy az idők folyamán gyönyörű burgundivörösre berozsdált Eastmancolor nyersanyagra fényképezett lányokat/asszonyokat alaposan szemügyre lehessen venni. Majdnem a hatvanadik percig megy a sztripshow, akkor a fényképezőgép lecserélődik egy konyhakésre, és valami elképesztően röhejes dolog veszi kezdetét.

Bekattant főhősünket előbb megkergetik a lépcsőházban, majd magára zárja az ajtót és jobb híján saját magát késeli meg. Eme teljesen váratlan fordulat, na és a rendkívül ötletes graffiti-főcím miatt volt érdemes az utókornak megmenti ezt az anti-filmet, ami alapjában dönti meg azt a tézist, hogy Ed Wood a világ legrosszabb rendezője.


------------------------
Amerikai roughie-magazinok galériája: