2008. január 26., szombat

THE WASHING MACHINE (1993)

Ruggero Deodato, olasz-francia-magyar giallo erotico

THREE BEAUTIFUL SISTERS...
ONE OF THEM IS LYING...
ONE OF THEM IS TELLING THE TRUTH...
AND ONE OF THEM IS MAD...
NOW HE IS CAUGHT...
BETWEEN THEM ALL...
IN A SYMPHONY OF SUSPICION...
OBSESSION...
MURDER...
AND MADNESS...
TRUST NOTHING YOU SEE...
TRUST NOTHING YOU FEEL...
TRUST NOTHING YOU TOUCH...
TRUST NOTHING YOU THINK...
(tagline...dvdborító...komolyan)

1993-ban két koprodukciós giallo készült: Dario Argento olasz-amerikai TRAUMÁja, és az olasz-magyar THE WASHING MACHINE Ruggero Deodatotól. Lehet vitatkozni azon, hogy a TRAUMA mennyire el van amerikanizálva, Deodato filmjénél ez nem kérdés: 98% olasz mozarella + egy csipetnyi Hungarian touch!

"YOU CAN'T WASH AWAY THE TERROR"

Az egyszerű, mégis totálisan konfúz módon elmesélt történet egy gyilkossággal kezdődik, ami talán meg sem történt. A mosógépben talált hulla eltűnik, a három nővér egymásra mutogat, mindenkinek megvan a saját verziója, mi lett Jurijjal a nagymosás után (Csehov és Rashomon in one!). "Megette a macska" hangzik az egyik lehetséges megoldás (sicc!), az ügyben nyomozó felügyelő pedig csak néz, mint a moziban. Elemi Ösztön, dear Watson....

"THREE DIABOLICAL SISTERS...A MISSING BODY
IT ALL CAME OUT FROM THE WASH"

Ha belegondolok, magam sem tudom, hogy pontosan mi is volt a mosógéppel meg a Jurijjal, ugyanis bizonyos dolgok elvonták a figyelmemet. Először is, a film Budapesten játszódik, viszont a szkript szerint az ex-Szovjetunióban vagyunk? A geográfiai csúsztatást az égvilágon semmivel sem próbálták leplezni, azt leszámítva, hogy a karaktereknek orosz neveket adtak. Végigvezetnek minket a főváros majd' összes nevezetességén (Parlament, Lánchíd), a felügyelő egy Magyar Köztársaság rendőrigazolványt tol mindenkinek az arcába.


Te is a Skálában vásárolsz?

Na, és a Tomi Szuper mosópor. Vajon mennyit fizettek Tomiék, hogy ők kerüljenek a címszereplő tetejére? Miután elteltünk önnön környezetünk látványával, van azért még mit sasolni.


Cicik. Ennyi szexet giallóban is ritkán látni. Ha megjelenik a színen egy nő, az tuti, hogy pillanatok alatt megszabadul kosztümjétől és tart egy kis alsónemű bemutatót. És ez nem Röltex, hanem olasz dizájner lingerie. Tudták jól, mitől döglik a légy, meg hogy a forgatókönyv egy nagy rakás pasztaszósz - ezt a produkciót a lányok viszik el a hátukon. Őket elnézve még az is eszembe jutott, milyen gyorsan vesztek ködbe azok az idők, a kilencvenes évek eleje. Tupírozott parókák, szintipop, hajmetál... Mai szemmel avíttabbnak tűnik az egész, mint Shaft afrobúrája.

hat to kill

Ez mégiscsak egy Argento-style krimi a CANNIBAL HOLOCAUST rendezőjétől - mi van a pucában? Nos, nem sok, mindössze egy brutálisabb jelenet (csak a vágatlan verzióban), inkább a karnális élvezeteken, és az eszméletlenül banális narratív fordulatokon van a hangsúly. Szépen, elegánsan van fényképezve, a polgári szobabelsők a magyar art direktort dicsérik, bár azt a matyós falvédőt hanyagolhatta volna.

I'm a famous Hungarian actor!

A MOSÓGÉP (vagy "Vortice mortale", ha így jobban hangzik) egy überstílusos, de fafejű thriller, amit a magas sleaze-faktora a nézhető kategóriába emel. '90-es években giallótól ennél többre ne nagyon számítsunk.