THE SHE-BEAST (1966)

Michael Reeves, olasz - angol

Rendőrakadémia: A kezdetek

Paul Maslansky (a bajuszos fickó az előtérben), a Rendőrakadémia-széria atyja "idióta rendőr" rutint ad elő egy régi olasz horrorfilmben? A Delirián bármi megtörténhet. A THE SHE-BEAST érdekessége a többség számára ezzel nagyjából ki is merült, az euro-horrorban jártasak azonban tudják, hogy a huszonöt éves korában elhunyt Michael Reeves első rendezéséről van szó.

Reeves harmadik, egyben utolsó alkotásával, az 1968-as WITCHFINDER GENERAL-lal vonult be a brit filmgyártás halhatatlanjai közé. Szergej Bondracsuktól Sam Peckinpahig sorolható azon illusztris szakmabeliek neve, akik a kosztümös horror eme pompájától szándékosan megfosztott, morálisan ambivalens mesterműve alapján zseninek tartották a filmkészítést autodidakta módon elsajátító brit fiatalembert.

A filmek megszállottjaként Reeves már tizenévesen ellátogatott Hollywoodba, hogy találkozzon idoljával, Don Siegellel. Néhány évre rá az európai filmgyártás akkori mekkájába, Rómába utazik és kap munkát egy kezdő amerikai producer, Paul Maslansky horrorfilmjében. A CASTLE OF THE LIVING DEAD forgatásán asszisztenskedik, dialógusokat ír és néhány jelenetet maga rendez meg.

A '64-es olasz-francia fekete-fehér gótikában Christopher Lee mellett az első mozifilmjében játszó Donald Shuterland is látható, egyszerre két szerepben. További fun fact: a szövegkönyvnek a hangtekercsekkel együtt közvetlenül a forgatás után nyoma veszett, így Lee kénytelen volt emlékezetből utószinkronizálni szövegét.

Maslansky következő, még alacsonyabb költségvetésű produkcióját már Reeves vezényli, miután a 21 éves fiú felajánlotta családi örökségét büdzsé gyanánt. A THE SHE-BEAST forgatása "Etruszk romok" címen, ismeretterjesztő filmnek álcázva zajlik, kihasználva az Olaszországban dokumentumfilmeknek járó állami támogatást. Potom 35 ezer dollárból még a gótikus horror akkori királynőjére is futja, igaz ehhez is egy piszkos trükköt kellett alkalmazni: Barbara Steele-t fix összegért mindössze egyetlen napra szerződtették, csakhogy a szerződés nem tartalmazta a letöltendő munkaórák számát. Reggeltől másnap hajnalig, 22 órán át dolgoztatták a színésznőt - Steele a rákövetkező tíz évben nem volt hajlandó szóba állni Maslanskyval. ("Egy arrogáns barom voltam. Ööö... Még most is az vagyok" - viccelődik a producer az audiokommentáron.)

És hogy milyen kvalitásokkal bír a THE SHE-BEAST? A WITCHFINDER készültekor Vincent Price a maga veterán fölényességével próbálta lekezelni szemtelenül fiatal rendezőjét: "Én nyolcvanhét filmben szerepeltem. Maga mit csinált? - Rendeztem három jót." Jónak nevezni a SHE BEAST-et azért költői túlzás; ha Reeves történetesen a szóban forgó filmjének bemutatója után gyógyszerezi túl magát, néhány lexikonon kívül ma már a kutya sem tartaná számon a nevét. A szemmel látható pénzhiány, az ócska nyersanyag és az összes többi sutaság felett szemet hunyva egy aránylag szórakoztató, energikus kis horrorkomédiával van dolgunk, mely kurtán/furán (elő)idézi Polanski VÁMPÍROK BÁLJÁt.

A cselekmény BLACK SUNDAY-szerű kiindulópontján a XVIII. századi erdélyi falu feldühödött lakossága a helyi pappal az élen felkerekedik, hogy végleg leszámoljon Vardellával, a környékbelieket terrorizáló gonosz boszorkánnyal. Még mielőtt a tóba fojtanák a rettenetes külsejű nőt (a maszkmester igen tisztességes munkát végzett), Vardella majdani visszatérésével fenyegetőzik. A WITCHFINDER GENERAL-ra emlékeztető képsorokon Reeves tájfestő adottsága tűnik ki: a kopár vidék láttán sokan azt hitték, a filmet Kelet-Európában forgatták, holott a helyszín Róma mellett pár kilométerre található.

Kétszáz esztendővel később, ugyanazon a környéken egy átutazó angol házaspár (Barabara Steele és Reeves összes filmjében főszereplő Ian Ogilvy) az immáron román kommunista rezsim alatt roskadozó faluban köt ki. A keleti vendéglátás okozta kultúrsokkot követően (a perverz fogadóst a legendás Mel Welles játssza túl) másnap reggel útra kelnek, ám valami láthatatlan erő a tóba kormányozza autójukat. A férfi túléli a balesetet, de felesége helyett a bevezetőben látott boszorka testét halásszák ki a vízből. A faluban egyedül a legendás szörnyvadász ükunokája, a deklasszált Von Helsing gróf tudja, hogy Vardella visszatért...

Bár nem paródiáról van szó, a történetben domináns szerepet kap a humor, a nem túl magvas politikai szatírától tudatos camp-en át (Véletlenül nem ismeri Drakulát?) egészen az idétlen burleszkig. Mindez részben az amerikai társírónak köszönhető, annak a Charles B. Griffithnek, aki korábban Roger Corman pár nap leforgása alatt remekbe szabott szatirikus horrorvígjátékainak, A BUCKET OF BLOOD-nak és a LITTLE SHOP OF HORRORS-nak az értelmi szerzője volt. A némafilmbe illő autós üldözést Griffith saját maga filmezte a játékidő nyolcvan percre való feltornázása céljából. A THE SHE-BEAST személyiségzavarát (most horror vagyok vagy vígjáték?) ez a sebtében kitalált megoldásokhoz folyamodó filmkészítés okozza, de egy kis odafigyeléssel még ebből az alapvetően selejtes áruból is kihámozhatjuk a szárnyait próbálgató rendező tehetségét. 

A horrorisztikus részek, különösen azok, melyekben Vardella puszta kézzel vagy sarlóval esik neki áldozatának, a mai néző számára is imponálóak, van bennük valami vadság, kegyetlenség, a WITCHFINDER irányába mutatva. A session-muzsikus és hangszerelő, Ralph Ferraro (ő dobolt Morricone, Nino Rota, Riz Ortolani híres felvételein) zenéje szintén plusz, és az általában kosztümös produkciókban szereplő Barbara Steele-t is érdekes látni napszemüvegben, cigivel a kezében, még ha jelenléte csupán a film elejére és végére korlátozódik.

A mozik sok helyütt egy másik kétes értékű olasz horror-importtal (THE EMBALMER) együtt tűzték műsorra. Magam is inkább egy Michael Reeves tripla-bill keretében ajánlanám be- vagy levezető filmként, az érettebb rendezőt felmutató THE SORCERERS (Boris Karloffal) és a klasszikus THE WITCHFINDER GENERAL társaságában.