2019. szeptember 11., szerda

CRIME STORY {KEMÉNY HALÁL} (1993)

Kirk Wong, 香港


A háromkategóriás true crime thriller közepébe pottyant Jackie Chan története az ISTENEK FEGYVERZETE második részéig nyúlik vissza. Az 1991-ben bemutatott Golden Harvest produkció úgy lett minden idők legdrágább hongkongi filmje, hogy Chan messze túllépte a forgatásra szánt időkeretet és az előirányzott költségvetést. A stúdió ezután eltanácsolta őt attól, hogy saját maga rendezze akciófilmjeit. A CRIME STORY azért is számít különlegesnek a JC-filmográfiában, mert a forgatókönyvet kivételesen nem rá szabták. Az újhullámmal érkezett Kirk Wong egy valósághű, stílusos police proceduralt képzelt el triád-szertartással, szexjelenettel, a nagyvárosi erőszakhullám káoszában idegileg felőrlődő főszereplővel. Ezzel szemben a közmegítélésére az életénél is jobban ügyelő sztár a Jet Li elől elhappolt drámai szerepbe bújva is a tőle elvárt csim bum cirkusszal akarta kiszolgálni népes rajongótáborát. Még ha kissé furcsán veszi ki magát a két eltérő hozzáállás egy fedél alatt (az eldurvult kihallgatás közben bukfencet vető főfelügyelő), az érintett felek tudásuk javát adták bele ebbe a vitán felül átlag feletti dájhárd blockbusterbe.


A stúdió egy SENTENCED TO HANG-re emlékeztető „megtörtént eset” mozielőzetessel harangozta be a filmet. Johnny Mak produkciójához hasonlóan a CRIME STORY is egy nagy közfigyelmet keltett hongkongi emberrablás alapján készült. A dúsgazdag ingatlanfejlesztőt 1990-ben rabolták el, hatalmas összegű váltságdíjat követelve a feleségtől. A rendőrség jól szervezett triádbandát sejtett az ügy mögött hongkongi, tajvani és kínai tagokkal. A teljes képhez hozzátartozik, hogy az üzletember – akit 1983-ban egyszer már elraboltak - közutálatnak örvendett mind a lakosság, mind az alvilág körében, a kifizetetlen alvállalkozókról nem is beszélve. Hírhedt szűkmarkúságát a film is szemlélteti, amikor az építkezésen a feldühödött munkások az elmaradt bérüket követelik. A nyomozók egy tajvani pénzmosási ügy felgöngyölítése során jutottak el a főszervezőhöz, a hongkongi rendőrség nyugdíjba vonult tisztjéhez. A rendőrnek az 1983-mas, felderítetlenül maradt elrablás (aminek nyomozásában maga is részt vett) adta az ötletet, hogy alvilági kapcsolatait segítségül hívva ő is megpróbálkozzon egy hasonló bűnténnyel. Ellentétben a moziban látottakkal, az áldozat nem került elő, pár év elteltével halottá nyilvánították.
A CRIME STORY-n kívül készült még egy feldolgozás, a két hónappal később mozikba került KIDNAP OF WONG CHAK FAI. Mindkettőben ugyanaz a színész (Kent Cheng) alakítja a rossz útra tért rendőrt, de másodjára a milliárdost már olyannyira ellenszenvesnek mutatják be, hogy az elkövető válik a film hősévé!


A CRIME STORY írói rögtön az elején bemutatják nekünk az emberrablás értelmi szerzőjét. A veterán nyomozó (Kent Cheng) egyik kollégáját (Jackie) bízzák meg azzal, hogy védje meg a magát veszélyben érző építési vállalkozót. Lélegzetelállító autósüldözés során a bűnözőknek sikerül kereket oldaniuk, és elkezdődik a váltságdíj komplex, tajvani helyszínekre átnyúló átadása bankszámlákon keresztül. Mivel a főkolompos mindvégig figyelemmel tudja kísérni a rendőrségi műveleteket, sőt a főfelügyelő mellé beosztva akár tettlegesen is be tud avatkozni a dolgok menetébe, a suspense végig golyóállóan be van biztosítva. Az operatőri munka és a feszes vágás közös csúcsteljesítménye az akciójelenetet a bambuszállvánnyal körülvett színházteremben. A cselekmény szempontjából kulcsfontosságú rész úgy van plánozva és snittelve, hogy bármelyik hollywoodi rendező a szívéhez kapna.


Chan tőle telhetően próbálta savanyú képpel előadni szerepét, néha több, sokszor kevesebb is elegendő lett volna. A nagy igyekezetben Kirk Wong rávette sztárját első komolyabb csókjelenetére, méghozzá egy férfival! A vége főcím alatt hiányoznak a szokásos extra felvételek, pedig megnéztük volna, milyen képet vágott a mutatvány után. Az erkölcsileg feddhetetlen Szuperzsarunál valamivel érdekesebb karakter a Rossz Zsaru, aki egyetlen őszinte pillanatában alacsony közszolgálati fizetésével, az elismerés hiányával indokolja a sötét oldalra való átállását. Amikor azt mondja, „mindig azzal riadtam fel álmomból, hogy cserben hagytam önmagam”, az elég true. Kent Cheng puszta megjelenésével árnyékot vet Jackie Chanre, a fizikai összecsapásokhoz azonban hétpróbás kaszkadőröket kellett csatasorba állítani - realizmus ide vagy oda, mégiscsak a jó öreg bunyóban van az igazság. A koreográfia kemény, mint a halál Ringo Lam filmjeiben. A fináléhoz egy egész városrészt repítettek a levegőbe, az apokaliptikus vízió a HARDBOILED-ével vetekedett. „Akkor még nem volt vizuális effektekhez értő szakemberünk” – magyarázza a pirotechnikáért felelős akciókoordinátor a DVD extrái között.


Az irányítás egy ponton kicsúszott a rendező kezéből, Chan újravágatta az anyagot és leforgatott egy új befejezést, a szóbeszéd szerint a özvegynek, akkor Ázsia leggazdagabb asszonyának a kérésére (a filmből nem jön át, de ő is egy tök vállalhatatlan figura). Kirk Wong ahelyett, hogy panasszal élt volna, inkább kihasználta a momentumot, és független producereknek egymás után megrendezett két hasonló, rendőrségi csapatmunkára összpontosító akciófilmet (ORGANIZED CRIME AND TRIAD BUREAU és ROCK N’ ROLL COP). Interjú a rendezővel

2019. szeptember 2., hétfő

YOUR VICE IS A LOCKED ROOM AND ONLY I HAVE THE KEY (1972)

Sergio Martino, olasz


Koromfekete, szőrös és public domain – mi az? Edgar Allan Poe rongyosra adaptált Fekete macskája erotikus giallo köntösbe bújtatva kapott egy új életet. Az irodalmárok sűrű szemforgatás közepette néznék végig a novella második modern feldolgozását (az első a meglepően szöveghű amerikai THE BLACK CAT volt 1965-ből), elvégre a hamiskártyás olaszok csakis annyit vettek át, amennyit ők jónak láttak. De nicsak, itt bizony mégis megidéződik Poe szelleme, az az önemésztő, saját levében fővő lelki nyomor, aminek a többi filmes adaptáció, beleértve Argento húsz évvel későbbi Black Cat-tanulmányát, legfeljebb a küszöbéig jutott el.


A bűnöd egy lezárt szoba és csak nekem van hozzá kulcsom.Sergio Martino programindító giallójában, a THE STRANGE VICE OF MRS. WARDH-ban a szado-romantikus lelkületű gyilkos hagyta hátra ezt az üzenetet imádottjának. Ennél csak a Veri az ördög a feleségét lett volna találóbb cím. A hajdanán sikeres regényíró amióta megházasodott, egyetlen épkézláb sort sem képes papírra vetni. A kreatív válságába belebetegedett burzsuj-értelmiségi (a gyötört arcú Luigi Pistilli) alkoholba fojtja bánatát, ahogy a feleségét is legszívesebben egy tál whiskeybe fojtaná bele. Az asszony (Anita Strindberg) mindennapos gyalázásba besegít Sátán, az anyai ágról megörökölt fekete macska, aki szadista gazdájának mintájára a nő galambjain éli ki vadászösztöneit. Az idegbeteg feleség halálfélelme a férjétől hisztériába csap át, miután valaki végez a férfi szeretőjével. A következő áldozat, a néger cselédlány holtteste közös megegyezéssel már a borospince falába kerül, megelőzvén a rendőrség további okvetetlenkedését. Ebbe a J&B áztatta családi tűzfészekbe, amit csak a felek egymás iránt érzett gyűlölete tart egyben, vonul be Louis Vuitton táskáival a kihívóan biszexi unokahúg (Edwige Fenech). 


A történésekbe az egyik gyilkos erőltetetten lett belerángatva, az ÖRDÖNGÖSÖKön keresztül Poe-hoz visszanyúló forgatókönyv ellenben a Sergio Martino-krimik legütőképesebb bábfiguráival sakkozik, még ha azok visszatetszést vagy egyenesen undort keltenek minden jóérzésű nézőben (mondom ezt úgy, hogy az olasz erotika két szexbombája meztelenkedik). A vörös halál álarca báljelenetét hippikkel felújító nyitány teljes pompájában bontakoztatja ki az Ödipusz-komplexusával birkózó író dekadens világundorát, s vele együtt megjelenik az olasz gótikusok Szent Kurvája, a gonoszság magvát hordozó Anya. "Hiányzik neki az anyja, sok olasz férfi van így vele." Az olajfestményről Stuart Máriaként ránk tekintő madre szelleme árnyékként vetül a ház urának morbid szexuális életére.


A skót whiskeyt és amerikai cigarettát leszámítva ízig-vérig latinos melodráma végül két legyet üt le két csapásra: a lezárás Poe művéhez igazodik, de még előtte Martino ördöngös bűnügyi krimijeinek a küldetése is be lesz teljesítve. A csavar ismeretében még világosabbá válik, hogy a három főszereplő az ÖRDÖNGÖSÖK bántalmazó férj - neurotikus felség - céltudatos szerető triójának a leképezése, persze ez is kellően megcsavarva. Úgy tűnik, Clouzot klasszikusa kikopott a köztudatból, mert mindig a RAGYOGÁSt hozzák fel az írógépes jelenet láttán.


A szűk három esztendő alatt öt giallo-variációt megíró/leforgató Gastaldi/Martino párosra ráfoghatnánk, hogy többször is beleléptek ugyanabba a folyóba, de ez csak a felületes szemlélőnek tűnhet így. Függetlenül attól, hogy mindig ugyanazon a férfitekinteten keresztül látjuk pusztulni a szépségeket, hogy az archetípusok (és az őket játszó színészek) makacsul visszatértek a tetthelyre, Martinóék sosem követték el kétszer ugyanazt a bűntényt. A YOUR VICE stílusváltása egyenesen radikális: a széles Techniscope vászon intimebb 1.85-re cserélődött, Ernesto Gastaldi a szövevényes történetvezetés helyett/mellett a lélektanra helyezte át a hangsúlyt forgatókönyvében, amiből Martino gótikus horrorral flörtölő krimit rendezett. A búskomor fényképezés, Bruno Nicolai pasztorális szépségű kamarazenéje más hangulatot kölcsönöz a Veneto tartományban játszódó filmnek, mint amit a jet-set giallókban megszokhattunk.


"Mi a véleménye az európai integrációról?" - próbálkozik a nyomozó párbeszédet kezdeményezni az apátiába süllyedt íróval. A YOUR VICE társadalmi látleletében a vagyonát felélő arisztokrácia és a közeli kempingből a villába bulizni átjáró hippik közösen lopják a napot, az emancipált nőként bemutatkozó unokahúgról pedig kiderül, hogy párját ritkítóan tudja manipulálni környezetét. A díszes társaságot felvonultató krimiben Sherlock Holmes nagyítójával keresve sem bukkannánk az emberségesség nyomára.


A humánum mellett Sergio Martino szótárából továbbra is hiányzott a szubtilitás szó. Ha a rendező ne adj isten művészkedésre vetemedik - a fiatal pár végzetes találkozása a reklámtáblával -, akkor azt ugyanúgy buldózereli bele az arcunkba, mint amikor macsétás gyilkosát filmezi munka közben. Ez a meglehetősen magának (és a műfaj megszállottjainak!) való film volt Martino legkevésbé jövedelmező giallója. Mit tesz ilyenkor a résen lévő szakiparos? Feltolja a suspense és a brutalitás potméterét: következett a TORSO.

* A frázis átvariált, Poe-nak tulajdonított változatával Lucio Fulciék álltak elő a LIZARD IN A WOMAN'S SKIN olasz főcímén és a plakáton ---   
"A bűn egy belülről záródó ketrec... Mi vagyunk azok, akik bezárva akarunk maradni."
Edgard, a koszorús költő gyönyörűen rámutatott giallo-nézési szertartásaink mazochista jellegére.