Masters of Horror:THE BLACK CATs

"Nem várom és nem is kívánom, hogy elhiggyék ezt a fölöttébb képtelen, de mégis nagyon egyszerű történetet."

Élt ugyanabban a városban két szerencsétlen flótás. Az egyik a kertvárosban, a másik a régi kereskedő negyedben tengette szürke hétköznapjait. A sors keze mindkettőjüket ugyanazzal verte meg.

Egyiküknek felesége egész álló nap húzta a hegedűt, másiknak neje a zongorát verte napkeltétől napnyugtáig, és még azon is túl.

De ami igazán pokollá tette mindkettőjük életét, azok asszonyaik fekete macskái voltak. Ezek az átkozott kreatúrák mindenhová követték őket a lakásban, le nem véve róluk sátáni tekintetüket.

"Gonosz gondolatok lettek egyedüli meghitt barátaim - a legsötétebb, leggonoszabb gondolatok."

A felettébb kínzó gondolataikat csak az iszákosság ördöge tudta feledtetni velük , egy ideig...

Hirtelen pokolinál is pokolibb gonosz indulat szállta meg őket, amely kimondhatatlan cselekedetekre ösztönöztek : először a macskákkal végeztek...

...majd asszonyaikkal.

E borzalmas gyilkosságok elkövetése után nyomban azon kezdték törni fejüket, miképp rejtsék el a holttesteket. A megoldás hátborzongatóan kézenfekvő: befalazni, de úgy ám, hogy senki a világon gyanús dolgot ne vegyen észre majd.

Így is történt, egészen a negyedik napig, mikoris házkutatásra került sor. Egyikük a gipszkartonból készült falazattal, másikuk az igen szolíd téglafallal hencegett a hatóság előtt. "Ezek a falak... - mennek már, uraim? Ezek a falak ugyancsak tömörek, magam csináltam!" A hatóságnak több se kellett, azon nyomban kérték az építési engedélyt, minek híján nekiláttak a falbontásnak. Ó, kárhozat démonai!

"Pedig nem vagyok őrült - és az is bizonyos, hogy nem is álmodom..."

"...de holnap meghalok, és ma szeretnék könnyíteni lelkemen."