2008. december 5., péntek

VACANZE PER UN MASSACRO (1980)

Fernando Di Leo, olasz

"I said hey Joe, take a walk on the wild side!"

Lorraine De Selle egy karton J&B-vel a hóna alatt érkezik a vidéki házba eltölteni egy kellemes hétvégét nővérével és annak bunkó férjével, akivel (v)iszonya van. A férj elment vadászni, ez meglőtte, az hazavitte, a ház körül ólálkodó szökött fegyenc meg mind megb#szta... Pedig csak azt a pár millió lírát kereste, amit évekkel azelőtt a kandalló alá ásott el. A többiek csak "rossz helyen, rossz időben".


Aki Di Leo munkásságát csak maffiafilmjein keresztül ismeri, meg fog lepődni hová süllyedt az egykori olasz noir királya ezzel a lehetetlenül cheap, négyszereplős, egyhelyszínes "erotikus thrillerrel". Még saját zenére sem tellett a producerektől, helyette az akkor már nyolc éves MILANO CALIBRO 9 progrockja szolgáltatja a talpalávalót, na meg az a táskarádió, amiből folyamatosan recsegnek az italo-slágerek.
A VACANZE témáját tekintve beleillik korának transzgresszív mozitípusai közé, amik hol az alantas ösztönökre hatva (TERROR EXPRESS), hol intelligens módon (L'IMMORALITÁ) kezdték ki az alapvető erkölcsi normákat. Hiper-alacsony költségvetés ide vagy oda, Di Leo filmje az utóbbiak közé tartozik.

A veterán rendező szarból is gyémántot csiszolásán túl a színészek érdeme, hogy a papíron valószínűleg még karikatúraként létező figurákat életre tudták kelteni, méghozzá anélkül, hogy A HÁZ A PARK SZÉLÉN-hez hasonlatos über-sleazebe torkolljon az egész. A kétlábon járó kokainfeldolgozó, Joe Dallesandro olyan intenzíven szedte, szúrta, szívta az anyagot, hogy a mellékhatásokból származó kétes tekintete tökéletessé teszi a zavarodott bűnöző eljátszására, de az oszkár De Sellenek jár (CANNIBAL FEROX). Egészen fantasztikus, ahogyan l'art pour l'art módjára szabadul meg gátlásaitól a csaj. A nővérét alakító Patrizia Bhen duettje Dallesandróval a történet végén egyszerűen torokszorító, de ebben nagy szerepe van az ötödik főszereplőnek, a már említett táskarádiónak, amiből éppen a New Trolls szól.
Annyira kisformátumú ez a film, hogy Di Leo hetvenes évekbeli brillírozásához képest csalódás, de ettől még euro-fanatikusoknak érdemes megnézni.