IL GIUSTIZIERE SFIDA LA CITTÁ (1975)

Umberto Lenzi, olasz zsaruvér & csigavér

I don't want to hear that, man.
It's my script and I know all my lines.

Tomas Milian belovagol Kawasakiján a városba, felgöngyölít egy gyerekrablásos ügyet, lapátra tesz két szervezett bűnbandát és közben divatot teremt piros kötöttsapka/piros ing összeállításával. Ezt az egyszemélyes hadsereget úgy hívják Rambo. Rambo két dolgot nem hajlandó: megalkudni és mosakodni. Új euro-hős született.

Az elképesztően brutális MILANO ODIA (ALMOST HUMAN) és a társadalomkritikus L’UOMO DELLA STRADA FA GIUSTIZIA (MANHUNT IN THE CITY) után Lenzi majdhogynem budspenceri irányba céloz ezzel a minden olasz kisgyerek álomapukáját megtestesítő Rambo fazonnal. Ő az a nagybácsi, aki csak egy évben egyszer jön, de olyan a dumája, hogy azt karácsonyig lehet idézgetni, és amikor pár nap múlva továbbáll, odatesz az ablakod alá egy vadiúj motort ajándékba. Vincenzo Mannino funkcionális, tisztességesen megírt sztorija szerencsére tartja a kellő távolságot Steno matinéitől, 18-as karika nélkül csakis hathatós cenzori segítséggel lehetne bemutatni (Femi Benussi exitje különösen durvára sikeredett). A géppisztolylövéseknél csak azok az egysorosak szólnak nagyobbat, amikkel Rambo osztja le a westernekből ismerős rosszarcú karakterszínész-válogatottat.

-The boss must pay you pretty poorly.
-Why do you say that?
-You all look so... disagreeable

Rambo banális "légy önmagad" krédója rendben van (Miliannak elhisszük), de az akkori olasz kritikusok azért nem felejtették el hangoztatni, hogy a magányos, törvényen kívül álló westernhős modernizálása felesleges illúziókat kelthet a nézőkben. Rambo nem zsaru (csak ex-), de megtartotta szolgálati fegyverét, amit minden cécó és felelősségre vonás nélkül használ, totálisan függetlenedve az állami szervezetektől. A helyi Mondialpol gárdájához sem akar csatlakozni - köszöni szépen, de ő kizárólag akkor lő, amikor a kedve tartja.

Kannibál-kalandjai miatt sokat szapult Lenzi a 120km/h tempóban száguldó zsarufilmjeivel jutott hosszú pályafutásának csúcsára. Az IL GIUSTIZIERE (aka. SYNDICATE SADISTS) pár lépcsőfokkal a top alatt helyezkedik el, de sikere garantált lesz azoknál, akik ki tudják mondani, hogy "polizieschi".