John Gilling, angol
 |
| Only fools and zombies... |
Hammer egyetlen zombifilmje két évvel Romero Éjszakája előtt készült, de valójában három évtized választja el a kettőt. A PLAGUE hagyományos haiti recept alapján re-animált, kézi vezérlésű élő-halottait a FEHÉR ZOMBI (1932) inspirálta. Ezek a zombik még nem osztódással harapódtak, apokalipszist sem nagyon lehet velük kezdeményezni, viszont megfelelő alanyok egy ilyen ántivilági, kicsiben gondolkodó horrorhoz.
Dél-angliai falucskában egy vudut praktizáló földesúr zombifikált helybelieket foglalkoztat feketén működő, veszélyesnek nyilvánított bányájában. Aki politikai áthallást vél felfedezni, az nem téved túl nagyot. A gyarmatosítás, a munkás-paraszt réteg kizsákmányolásának metaforája ez, amire a megoldás tipikusan angol: még ma is ott szomorkodnának a buta parasztok a pubban, ha nem jönne egy disztingvált, szívében munkáspárti lángot lobogtató gentleman felszabadítani a tehetetlen tirpákokat. Milyen kár, hogy Hammerék nem élték meg a Thatcher-érát, a zombigyártás nagypolitikai szintre emelése kitermelt volna még néhány érdekes horrorfilmet.
De nem muszáj átpolitizálni, anélkül is minden itt van, ami egy becsületes Hammer-produkcióhoz kell: míves, atmoszférateremtő rendezés szépen bútorozott viktoriánus színfalak között, egy komolyan vett, fókuszált szkript csipetnyi humorral, és nem utolsó sorban az a bizonyos sokszor felidézett jelenet: a frissen elföldelt lány feltámadása és az azt követő álomszekvencia. Gyanítom, ez utóbbi miatt tartják a stúdió legjobbjai közt számon, de én nem mennék ennyire messzire. Sem ez, sem az egyből utána készült THE REPTILE nem vetekszik Terence Fisher mesterműveivel; egyszerűen csak egy jól sikerült horrorról van szó, melyben azért mégiscsak megtalálhatjuk Romero working class zombijainak szellemét. Ráadásul a bánya is stimmel (DAY OF THE DEAD).