2010. június 3., csütörtök

A Gore (másik) keresztapja: David F. Friedman

David F. Friedman a nudie, roughie és gore pionírja. Aki olvasta könyvét, hallotta audiokommentárjait, az azt is tudja, hogy egy két lábon járó exploitation történelemkönyv. Produceri karrierjét akkor kezdte, amikor a hadseregtől leszerelve eladott pár katonai fényszórót Kroger Babb-nak, a hírhedt utazó mozi-ügynöknek Babb roadshowjában dolgozva hamar megtanulta, hogyan lehet óriási pénzeket szakítani még a legócskább filmek forgalmazásával is. Ezt a know-howt örökítette át a hatvanas évek elejére, amikor összeismerkedik Herschell Gordon Lewis-zal. Az interjú egy régi Fangoriából van fordítva, így elsősorban a horrorra koncentrál.

Ki volt a BLOOD FEAST értelmi szerzője, Ön vagy H.G. Lewis?

Mindketten egyformán vétkesek vagyunk. Közösen vázoltuk fel a sztorit, és Allison Louise Downe (nudie-színésznő) írta meg a forgatókönyvet. Connie Mason szerepeltetése az én ötletem volt. Herschell nem volt elájulva tőle, mert borzasztó rossz színésznő volt, de én ragaszkodtam hozzá, hogy benne legyen a BLOOD FEAST és a 2000 MANIACS-ben, mert nemcsak nagyon szép lány volt, de „Az év Playmatejeként” piaci értéke is volt a nevének. A chicagói Playboy-klubban mutatták be nekem, én pedig felajánlottam 175 dollárt a három munkanappal járó szerepért. A 24.000 dollárból készült BLOOD FEAST bármennyire is topis és borzasztó, egy egészen új műfajt teremtett meg.


Akadtak gondok a cenzúrával?

Erre én máshogy emlékszem, mint Herschell, mert mindössze egyetlen ilyen ügy volt, és annak is én álltam a hátterében. Az összes trükköt, ami a nagykönyvben meg van írva bevetettem, hogy hírhedté tegyem a filmünket. Az egyik az volt, hogy sikerült beszereznem egy bírósági végzést, ami kitiltotta Saratosa városából a BLOOD FEAST-et. Ezt a dokumentumot elég volt lepasszolni néhány újságírónak, és hamarosan már az országos hírekben is benne voltunk. Sajnos a végzés valóban érvénybe lépett, ezért bíróságra kellett mennem, hogy feloldják.

Az ilyen publicitás megfizethetetlen…

Így van, még a Newsweek is foglakozott velünk, ami egy exploitation filmmel addig még sosem fordult elő. Rengeteg kritika megjelent a BLOOD FEAST-ről, de a Newsweek cikke volt legmókásabb. A film végén ki van írva, hogy a producerek megköszönik a Közegészségügyi Hivatal közreműködését. A kritikus ezt írta: „Nem értem, miért köszönték meg a Közegészségügyi Hivatalnak. Nem az ő feladatuk lenne eltakarítani ezt a szemetet?”


Milyen más promóciós trükköt alkalmazott?

A filmet először a chicagói irodánkban vetítettük le. Mikor megkérdeztem a feleségemtől, milyennek találta, ő egyetlen szóval válaszolt: „hányadék”. Ez adta az ötletet arra, hogy egy héttel a premier előtt minden autósmoziban hányózacskókat osszunk ki. Végül több mint kétszázezret kellett legyártatnunk.
Chicagótól jó messze mutattuk be a filmet, így senki sem vette volna észre, ha megbukunk. De mint tudja, nem volt bukás. Az a történet, miszerint egy hosszú forgalmi dugóba kerültünk, ami egy BLOOD FEAST-et vetítő autósmoziba vezetett, valóban igaz. A Nemzetőrség be akart minket kasztlizni, amiért az egész kerület közlekedését a feje tetejére állítottuk! A déli államokban lévő forgalmazókkal is szerződést kötöttünk, személyesen mentem le elmagyarázni, hogyan csapjanak hűhót a film körül, hogyan használják a hányózacskókat, a plakátokat, mintha csak egy nagycirkusz érkezne a városba. Tudja, az egész exploitation lényege az, hogy még az előadás előtt megkapják az emberek a show nagy részét.


A BLOOD FEAST annyira sikeres volt, hogy már hat héttel a bemutató után profitot könyveltünk. A moziüzemeltető Stan Kohlbert meg is bízott minket a következővel, és mi megcsináltuk a 2000 MANIACS-t. Herschell írta egyedül, de az alapötlet tőlem származik. A Broadwayen láttam a Brigadoon titka című musicalt (Tommy, az amerikai turista, egy elvarázsolt skót faluba, Brigadoonba téved. 100 évente egyszer Brigadoon lakói felébrednek évszázados szendergésükből, de csak egy napra, hogy aztán ismét álomba merüljenek. - Port), Herschell pedig áthelyezte a történetet Délre. Körülbelül 70.000 dollárból készült és hasonlóan lett forgalmazva, mint a BLOOD FEAST. A COLOR ME BLOOD RED volt az utolsó film, amit Herschellel közösen csináltam.

Miért vált szét ez a nyerő páros?

Az én hibámból, egy hülye nézeteltérés miatt. Herschell sosem gondolt a konkurenciára, míg én állandóan trash-filmeket néztem, hogy tudjam, miben sántikálnak a többiek. Amikor mi a COLOR ME BLOOD RED-et csináltunk, Hollywoodból egyre jobb minőségű filmek jöttek ki, mint például az American International Pictures Poe-filmjei. Én abban hittem, hogy ha fel akarjuk venni velük a versenyt, nekünk is fel kell javítani a színvonalat. Herschell ezt nem így látta. Megkértem, csináljon második felvételt azokról a jelenetekről, amiket én túl csiszolatlannak éreztem, de szerinte azok úgy voltak jók, ahogyan elsőre felvette. Ekkor mondtam neki, hogy ideje külön utakon járnunk, és elmentem Kaliforniába.

A SHE FREAK volt az első horror, amit Lewistól függetlenül készített?

Igen, de előtte csináltam egy fekete-fehér filmet, a THE DEFILERS-t. A Lepkegyűjtő című könyv átdolgozása, két punk szórakozásból elrabol egy lányt. Van egy verekedés a végén, amikor az egyik srác fejét nekivágják a falból kiálló szögbe - az egy nagyon sokkoló jelenet. Én írtam, vettem fel a hangot, és mint saját filmjeimnél általában, a kamerát is néha én kezeltem.

A SHE FREAK a FREAKS (Tod Browning, 1932) szándékos másolata?

Igen. A FREAKS-et még kilenc évesen láttam, és soha az életben nem fogom elfelejteni. A legnagyobb problémám az volt, hogy híján voltunk igazi torzszülötteknek. Mikor Browning az eredetit készítette, az utazó karneválok tele voltak ezekkel az emberi furcsaságokkal, akiket aztán a filmjében szerepeltethetett. De 1966-ra az ilyesfajta exploitationre már rossz szemmel néztek, Kaliforniában még a törvény is tiltotta. Így hát a törpe és még néhány másik kivételével az összes freak hamisítvány.


Még úgy is elég félelmetesnek tűnnek…

Egy Harry Thomas nevű fickó készítette a maszkokat (Thomas az ötvenes évek olcsó szörnyfilmjeinek, köztük Ed Wood klasszikusainak a speciális effektusaiért volt felelős - szerk.). Elég sikeres volt a mozikban és még mindig kapós videón. Bill McKinney, aki később a DELIVERANCE-ben alakította az egyik hegyi parasztot, itt kezdte. Byron Mabe rendezte nekem, ő a THE DEFILERS-ben is benne volt, hasonlóan Herschell-hez, vele is nagyon könnyű volt kijönni.


Miért nincs kiírva a neve az ILSA, SHE-WOLF OF THE SS stáblistáján?

Én kértem, hogy vegyék le. Több ok miatt is nagyot csalódtam azokban az emberekben, akik felkértek a munkára. Ez azon kevés esetek egyike volt, amikor alkalmazottként dolgoztam és nem én voltam a film tulajdonosa. Egy Cinepix nevű kanadai cég keresett meg, hogy legyek a filmjük producere. Elküldtek egy 150 oldalas forgatókönyvet, amit rengeteg pénzből lehetett volna csak leforgatni - a végén egy egész hadseregnyi katona vonul fel, hogy felszabadítsa a koncentrációs tábort! Lefaragtam és beszűkítettem a történet keretét. Az egészet a Hogan Hősei lebontásra váró színfalai között csináltuk meg. A telket már eladták egy építési vállalkozónak, én pedig egy hétre kibéreltem a helyet, ami alatt leforgattuk az ILSA-t. A végén porig égettük a díszletet. Felküldtem Kanadába a musztereket, ott tették össze a filmet. Eredetileg Phyllis Davis (korabeli tévésztár) játszotta volna Ilzát, de amikor elolvasta a forgatókönyvet, visszautasított. Dyanne Thorne-t még burlesque-táncos korából ismertem, ő vállalta, majd később többször is eljátszotta a szerepet. Volt egy Ilza-film, amit beharangoztak, de sosem készült el: „Ilza Találkozik Bruce Lee-vel a Bermuda-háromszögben”. Óriási cím!


Ki csinálta a speciális effektusokat az ILSA-ban? Nagyon hatásosak.

Joe Blasco-t szerződtettem, aki most az ABC csatornánál irányítja a make-up részleget. Levetítettem neki a 2000 MANIACS-t, hogy megmutassam, mit is akarok tőle. Rögtön hangulatba került, és olyan hátborzongató effektekkel állt elő, amit addig még senki sem látott. Például ott van, amikor Ilza és két náci asszisztense levágják a fickó heréit, vagy egy lányt elevenen megnyúznak, illetve forró vízben kifőznek. A leghírhedtebb jelenet az, amikor a banketten az a meztelen lány a nyaka köré tekert zongorahúrral áll egy lassan olvadó jégtömbön. Mire vége a bankettnek, a lány fel van akasztva.

Az Igaz, hogy a rendező Don Edmonds kiütött egy színésznőt?


Az a következő Ilza-film forgatása közben történt, abban, amelyikben az olajsejkek vannak. Ahhoz nem volt személyesen közöm, de pont aznap Radley Metzger-rel közösen kilátogattunk a forgatásra és szemtanúi voltunk az esetnek. Don Edmonds színészként szerepelt Frankie Avalon beach-party filmjeiben, az ILSA előtt legfeljebb csak nudie-kat rendezett. Rendes fickó, csak kissé temperamentumos.

Éppen azt a jelenetet forgatták, amiben az arab rabszolgakereskedők elárverezik a lányokat. Az egyik arabnak sikerült százezer dínárért eladnia az egyik lányt. A jelenet végén Don már szemmel láthatólag nagyon ideges volt, mert kezdtek kifogyni az időből. Gyorsan kameraállást váltottak, és egy másik lány is eladásra került, ezúttal tízezer dínárért. Miután Don elkiáltotta magát, hogy „ennyi!”, ez a kislány odament hozzá, megérintette a vállát és azt mondta: „Don, az hogy van, hogy ő százezret ért, én meg csak tízet?”. Erre Don megfordult és beküldött az állkapcsára egy jó nagy maflást. Radley elkapta a lányt, én meg Dont betuszkoltam a kocsimba, mielőtt még valaki kihívta volna a rendőrséget.

Mi a helyzet a BLOOD FEAST 2-vel?

Herschell és én sokszor beszéltünk arról, hogy ismét összejövünk és csinálunk valamit közösen, talán a BLOOD FEAST 2-őt. De nem hiszem, hogy ez meg fog történni, mert, hogy őszinte legyek, mi már nem volnánk képesek felvenni a versenyt. Még ha ráköltenénk teszem azt negyedmillió dollárt, akkor sem tudnánk olyan effektekkel előrukkolni, amit az emberek elvárnak egy mai filmtől. Az a cucc manapság egy vagyonba kerül. A BLOOD FEAST nagyon nyersen van elkészítve, de mi voltunk az elsők, és ez volt a sikerünk titka. Elindított egy filmes zsánert, ami mára már messzire eljutott. Herschell és én nagyon szerencsések vagyunk, és most egyikünknek sem kellene csak azért filmet csinálnia, hogy meglegyen a betevő. Azt hiszem eljött az idő, hogy eljárjunk ezekre a retrospektív előadásokra, megválaszoljuk a kérdéseket, aztán meghajoljunk, és ha bármilyen elismerést kapunk, azért legyünk hálásak.




Utószó: 2002-ben Lewis elkészíti a BLOOD FEAST folytatását, Friedman „executive producer”.

Friedman a Delirián:
SCUM OF THE EARTH
THE DEFILERS
A SMELL OF HONEY, A SWALLOW OF BRINE

+ „Idesüss mim van” rovat: a BLOOD FEAST első vágatlan amerikai vhs kiadása 1982-ből, a hírhedt rosszránézni borítóval: