Byron Mabe, USA
Ott hagytuk abba, hogy David F. Friedman és a THE DEFILERS. A hírhedt exploitation-mogul következő roughie-ját a híres Kovács László fényképezte, még mielőtt megkapta volna a hollywoodi stúdiórendszerbe való bejutáshoz szükséges szakszervezeti tagságit. Összehasonlítva Zsigmond Vilmos THE SADIST-ben nyújtott teljesítményével, Kovács szegénysori korszakának egyetlen fekete-fehér nyersanyagra forgatott munkájában talán kevésbé szembeötlőek azok a magyar emigráns operatőrökre jellemző fogások, melyekkel megújították az amerikai cinematográfiát. Mindenesetre a plasztikus érzékkel irányított fények és ötletes beállítások összessége egy szakmáját a mostoha körülmények dacára is elhivatottsággal űző mesterről árulkodik. Csak pillants rá a mellékelt képkockákra.
A SMELL OF HONEY sztárja persze nem a stáblistán "Art Radford" álnéven kiírt Kovács, hanem Stacey Walker. A hajléktalan texasi lányt egy kaliforniai strandon szedte fel Friedman, és ajánlott neki rögvest főszerepet következő nudie-produkciójában. A THE NOTORIOUS DAUGHTER OF FANNY HILL bemutatásakor több rivális producer, köztük Albert Zugsmith is szemet vetett a fiatal szőkére ("That guy was evil." - mondja Friedman Zugsmithről). A mindig résen lévő Friedman, tartva attól, hogy valaki lenyúlja újdonsült sztárocskáját, három nap alatt összehozott egy forgatókönyvet egyszerű, de Walker "white trash" szexepiljét nagyszerűen kihasználó kis sztorival, mely megelőlegezi az olyan A-kategóriás szexploitation erotikus thrillereket, mint a VÉGZETES VONZERŐ vagy az ELEMI ÖSZTÖN.
A titkárnőként dolgozó Sharon (Stone?!) sorban csábítja el munkatársait. Mikor az aktusra kerülne sor, az addig a bájaival gátlástalanul nyomuló lány ledobja magáról aktuális partnerét, bejelenti, hogy ő még szűz, és rendőrért kiált! A nemi erőszakkal megvádolt férfiak életének tönkretételét elégedett mosollyal nyugtázza a bíróságon, és jöhet a soron következő áldozat. Sharon a film hetven perce alatt többször is sikeresen véghez viszi húzd meg/ereszd el játékát, még leszbikus társbérlőjét is lóvá teszi (ekkor hangzik el az örökzöld "I may be a bitch, but I'll never be a butch!"), mígnem ötödszörre egy helyi rockbanda énekesének személyében kifog magának egy nálánál is kattantabb pszichopatát. Azt ugyan nem tudjuk meg, pontosan mi áll Sharon kóros férfigyűlölete mögött (talán megnézte a FASTER, PUSSYCAT! KILLl! KILL!-t?), de azt igen, hogy egy alapos verés után mivé válik az incselkedésből sportot űző némber: drogos prosti az utcasarkon...
Ahogy Friedman, ez a minden hájjal megkent karneváli showman magyarázza: míg a keleti parti kollégák (Radley Metzger és társai) az európai művészfilmeseket utánozták, addig ők Kaliforniában hollywoodi minta alapján, amolyan mini-Álomgyárként terjesztették a fertőt. Friedman a pávatáncot lejtő titkárnő jellemén keresztül tulajdonképpen saját "mindent megígérek nektek, de csak keveset kaptok" filmforgalmazási hitvallását ültette át hevenyészett sztorijába. Ezek a pornó-korszak előtti szennyfilmek hangzatos szlogenekkel teli moziplakátjaikkal, figyelemfelkeltő bemutatóikkal kellették magukat (teaser, avagy a méz illata), kőkemény szexet azonban eszük ágában sem volt prezentálni a nyálukat csorgató nagyérdeműnek.
A vetkőzős jelenetekkel egész estéssé nyújtott, garázs rockkal kísért cselekmény lényegében ötször ismétli meg ugyanazt a dramaturgiát, így aztán a negyedik tekercs környékén meglehetősen egysíkúvá válik a dolog. Szerencsére Friedman a megfelelő pillanatban készen áll, hogy bedobjon valami vadságot, mint amikor az ágyból kiebrudalt férfi a belváros felé veszi az irányt. A felajzott flótás bambán bámulja a fehérnemű boltok kirakatait, képzeletben ellátogat egy sztriptízbárba, szado-mazo szexről fantáziál, megpróbál megerőszakolni egy találomra kiválasztott nőt, végül egy golyóval a fejében végzi. Sorsdráma, tíz percbe belezsúfolva.
A kis Arriflexével bűvészkedő Kovácsot elemében találó képsorokon a BDSM-től a Herschell Gordon Lewis féle gore-ig mindenféle kétes élvezet tiszteletét teszi ("Something for everybody, that was the secret of this racket." - okít minket Mr.F az audiokommentáron), a kellően rossz szájízt maga után hagyó befejezés láttán pedig ismét elgondolkodhatunk az alkotók nőkhöz való hozzáállásáról. Are You listening, Joe Eszterhas?
Ami a szépreményű főszereplőt illeti, a SMELL OF HONEY-t követően a művésznő fogta magát, és visszament Texasba, hogy befejezze középiskolai tanulmányait. Hollywood számára Stacey Walker örök tease maradt.