NIGHT KILLER (1990)

Claudio Fragasso (utómunka: Bruno Mattei), olasz

Italotrasherek, ne menjetek sehova, a parti csak most fog a tetőfokára hágni, DJ Bruno & Claudio MC legújabb mixe „szétbassza az agyatokat”!

Virginia Beach városát sorozatgyilkos tartja rettegésben, a szexmániákus pszichopata telefonon jelentkezik be következő áldozatánál. „I’m gonna fuck your brains out!” 

Tartsa a vonalat, kérem - hogyan lehet az előszobából áttelefonálni a nappaliba? Hát úgy, hogy a házhoz két külön telefonvonal tartozik. Van még kérdés? A gyerekét egyedül nevelő Melanie Beck (Tara Buckman Wikipédia oldaláról: she appeared in a rape/murder scene, in which her top was torn open and her throat was slit by a man dressed as Santa Claus in the 1984 controversial horror film Silent Night, Deadly Night) a szomszédnak hála túléli otthonában a brutális támadást, de a trauma kitörölte emlékezetéből a gumiálarcától megvált elkövető személyleírását – a nő még a saját kislányát sem ismeri fel! A kórházat elhagyva Mrs. Beck (aki ezen a ponton úgy néz ki,  

mint aki túl van két Silent Night, Deadly Night folytatáson) minél hamarább véget akar vetni rémálmoktól gyötört életének. Álljon meg a menet, ilyen súlyos idegállapotban hogyhogy elengedte őt a kezelőorvosa? A végén megtudod, addig pofa be! Szóval, Mrs. Beck éppen befejezné öngyilkossági kísérletét a tengerparton, amikor elrabolja őt egy aberrált férfi (az olasz B-filmekben leszereplő egykori tévésztár, Peter Hooten). Mialatt a motelszobába összezárt páros közelebbről megismeri egymást, a média kereszttüzében álló rendőrség pedig a sötétben tapogatódzik, a nappal gyilkoló Éjszakai Gyilkos tovább szedi áldozatait. Hiszed vagy sem, ez egy karácsonyi történet.

  

A Mattei-Fragasso ripoff kommandó alaposan feladta a leckét ezzel a filmmel, mármint mi a fészkes fenét akartak ezúttal lekoppintani? Támpontnak ott az olasz cím:

NON APRITE QUELLA PORTE 3 – ez szakfordításban annyit tesz: TEXASI LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS 3. A gyártó Flora Filmnél volt bőr a pofán, az biztos, de Bőrpofával való összevetés tévútra visz, a szörnymaszkot és karmokban végződő kesztyűt viselő, fekete esőkabátos sorozatgyilkos inkább hasonlít egy giallóba beszabadult Freddy Krugerre. Innen a végekről nézve van valami vonzó zsiványság abban, ahogy a TERMINATOR 2 (alias SHOCKING DARK) tróger producere középső ujjat mutatott a mindkét horror-ikon jogai felett rendelkező New Line Cinemának. 

Egy kis poszt-produkciós zsiványkodásra a vágóként közreműködő Bruno Mattei mindig kapható volt. A slasher-mumus túlóráit a mester saját kezűleg forgatta le és illesztette be a "Clyde Anderson" rendezte anyagba utólag, miután a horrorisztikus plakátra felesküdött megbízó kevesellte a brummogást Fragasso mackósajtjában. Rögtön az elején, még a főcím előtt kapunk egy nyolc perces Mattei-toldalékot, a zenés-táncos epizódból megtudhatjuk, milyen lett volna a STAGEFRIGHT, ha azt „Vincent Dawn” rendezi. Kész Kabaré. 

 

Az extra jelenetek különböző helyszíneken játszódnak (az egyiket mintha a trükkmester műhelyében forgatták volna), de a modus operandi mindig ugyanaz: a „démon” becserkészi áldozatait, olyan nőket, akiket akkor látunk először és utoljára, kicsit incselkedik velük, végül a film rögvalóságától elrugaszkodva a karmaival megadja a kegyelemdöfést a hasfalon át. Szegény Fragasso, amikor meglátta, mit műveltek pszichológiai krimijével, mérgében megszakította az évtizedes múltra visszatekintő együttműködését Matteijel.

Könnyű kitalálni, mi nem tetszhetett a főnöknek, amikor kiadta az utasítást a slasherizálásra.  A SIKOLY-szerű felütést követően Mrs. Milf és Mr. Aberrált szadomazochista kapcsolatának ecsetelése az erotikus kamaradrámák világát idézi (Lucio Fulci pár évvel korábbi THE DEVILS HONEY-ja ugrott be róla). Fragasso és forgatókönyvíró felesége, Rosella Drudi projektjei közül (MONSTER DOG! ZOMBIE 4! TROLL 2!) a hosszú beállításokkal operáló NIGHT KILLER határozott lépés akart lenni a mélyebb érzelmi húrokat pendítő, lélektanibb filmkészítés irányába. Más kérdés, hogy a visszafogottság szót hírből sem ismerő Fragasso túlfeszítette a húrokat, komolyan vehető női dráma helyett a pszichothrillerek TROLL 2-jét hagyta maga után. De ez legyen az ő baja, mert a tákolmány méltó a Mattei-Fragasso páros híréhez: a főszereplő bemutatkozó monológja alatt kiparancsolt csöcsöktől kezdve a telefon feszültség-gyilkos csengőhangjáig atomjaira lehet szedni, egyszeri megnézéssel képtelenség betelni vele.

Buckman és a szemlátomást komoly függőségi problémákkal küzdő Hooten (akit a szereposztásért felelős meleg eurokult-arc, Werner Pochath hozott magával) ki nem állhatták egymást, kölcsönös ellenszenvük bizonyára hozzájárult közös jeleneteik kínos természetéhez. A tengerentúli forgatás az ottani színészektől olaszos manírt és szó szerinti szövegkönyv-felolvasást követelt meg - amit évtizedeken át jótékonyan eltakart az angol utószinkron, az itt a direkt hangrögzítésnek köszönhetően a maga pőre valójában hallható vissza. "Ez egy szabad ország. Bárki, aki meg akarja ölni magát, megvan hozzá a joga."  Ez Amerika, hollywoodi filmeken kiokosított európai szemén keresztül: Smith & Wesson a retikülben, KFC elvitelre, helyszínekre csapatostul kivonuló média, afroamerikai civilruhás detektív.

A Danny Glover-imitátor vezette nyomozás döbbenetes duplacsavarral zárul, amire a slusszpoén kedvéért rádobtak egy HALLOWEEN 4-ből vett sokk-epilógust. A Dr. Loomis-imitátor pszichiáter (fenti képen a svájcisapkás ürge) tolmácsolásában mindenre szakszerű magyarázatot kapunk, újfent emlékeztetve, hogy az ésszerűség szó sem szerepelt Fragassóék szótárában. Nem tudok szakszerűen ésszerű magyarázatot adni rá, miért „jó” a NIGHT KILLER, a legtöbb ember számára komoly erőpróba lehet a végignézése. Ha megvan hozzá a befogadó környezet, nincs szükség további magyarázatra, egyszerűen látni kell. Legalább kétszer.

Kedvcsináló/elrettentésképpen álljon itt a Mrs. Beckkel szomszédos házaspár nagyjelenetének srt-ből kimásolt szövege. Mondatról mondatra figyeljük, Fragassóék hogyan trollkodták szét a jól szituált, szvetteres kertvárosi Amerikát:

736
01:08:28,240 --> 01:08:31,198
But leave the gun at home, Sherman!

737
01:08:31,480 --> 01:08:34,154
No, someone's got to
stop that crazy bastard.

738
01:08:34,440 --> 01:08:35,879
Annie, take it from me,

739
01:08:35,880 --> 01:08:37,917
the police are groping in the dark!

740
01:08:38,200 --> 01:08:39,679
Now I'm gonna go out there.

741
01:08:39,680 --> 01:08:41,478
I'm gonna find that murdering bastard

742
01:08:41,800 --> 01:08:44,474
and I'm gonna plug him one
right between the eyes!

743
01:08:46,080 --> 01:08:47,479
Annie, I'm going.

744
01:08:47,480 --> 01:08:49,949
I'm not letting you go out this door!

745
01:08:50,240 --> 01:08:51,599
What about me?

746
01:08:51,600 --> 01:08:52,999
What about our daughter?

747
01:08:53,000 --> 01:08:54,434
Our daughter?

748
01:08:54,720 --> 01:08:56,279
She's not our daughter.

749
01:08:56,600 --> 01:08:59,274
She's Melanie Beck's daughter, remember?

750
01:08:59,560 --> 01:09:00,959
You know what I think?

751
01:09:00,960 --> 01:09:02,439
You wanna know what I think?

752
01:09:02,440 --> 01:09:04,351
Oh, don't start this again.

753
01:09:04,640 --> 01:09:06,153
I think the maniac
should slit her throat

754
01:09:06,440 --> 01:09:08,238
from ear to ear.

755
01:09:08,520 --> 01:09:10,750
She's not worthy of our daughter, Clarissa!

756
01:09:11,080 --> 01:09:12,599
She's a tramp!

757
01:09:12,600 --> 01:09:15,353
She's been laid by everything
in a 50 mile radius!

758
01:09:15,640 --> 01:09:17,438
Including you, Sherman.

759
01:09:17,720 --> 01:09:18,599
- Annie!
- Isn't that right?

760
01:09:18,600 --> 01:09:20,432
That's enough, you're out of your mind!

761
01:09:23,480 --> 01:09:25,869
You didn't think that I
didn't used to watch you.

762
01:09:26,160 --> 01:09:27,759
Your eyes bugged out of your head

763
01:09:27,760 --> 01:09:30,400
as she lied there drunk and nude...

764
01:09:30,720 --> 01:09:32,390
and practically nude... semi.

765
01:09:32,800 --> 01:09:33,759
Dream on.

766
01:09:33,760 --> 01:09:35,273
She attracted that man to her house

767
01:09:35,600 --> 01:09:37,955
like a bitch in heat!

768
01:09:38,240 --> 01:09:39,833
I want my mommy!

769
01:09:40,120 --> 01:09:41,554
I want my mommy!

770
01:09:54,600 --> 01:09:56,113
It's all right, honey.

771
01:09:56,400 --> 01:09:59,040
Mommy's here, it's all right.

772
01:10:01,440 --> 01:10:03,511
You're not my mommy!

DOUBLE TARGET (1987)

 

DOUBLE TARGET - a film by Vincent Dawn

 

 

Chuck Norris és stábja 1987 tavaszán kezdte el forgatni a Cannon-produkciót a Fülöp-szigeteken. Az amerikaiak haditervét a kémek lejelentették  a szomszédban állomásozó olasz kommandós egységnek, amelyik éppen befejezte STRIKE COMMANDO - ZOMBI 3 dupla-misszióját. Rövid eligazítás után a Bruno Mattei dandártábornok és Claudio Fragasso ezredes vezette csapat újra akcióba lépett.

Ez a mendemonda, a tény pedig az, hogy az ÜTKÖZETBEN ELTŰNT 3-at még be sem mutatták, a koppintása már kölcsönözhető volt az NSZK videotékákban.

  

A húzónév az ex-Tarzan szépfiú Miles O'Keeffe, Joe D'Amato ATOR-sorozatának sztárja. "Nem volt ő se igazi férfi, se igazi nő - olyan semmilyen ember, akit egyedül a kinézete érdekelte. Füldugót használt, mert zavarta a lövések zaja, helikopter közelében annyira megrémült, hogy le kellett állítani a motort. Minden egyes felvétel kínszenvedés volt vele." (B. Mattei) Az amerikai színészt az akciójelenetekben a bajtársát alakító Ottavio Dell'Acqua kaszkadőr helyettesítette. Mellékszerepben Chuck Norris is feltűnik, Massimo Vanni interpretálásában ---

Ha a STRIKE COMMANDO a Mattei/Fragasso páros dzsungel-periódusának a csúcsa, akkor a DOUBLE TARGET a mélypont, bár akkora minőségi különbség nincs a kettő között. Bo Svenson szovjet főgonosz, Donald Pleasence kínjában az íróasztal mögé próbált elbújni, Ronald Reagan a háttérből kacagott az egészen ---

Bármennyire is kutyaütő O'Keeffe a főszerepben, "Vincent Dawn" közhelyparádés filmjeit nem az alakítások határozzák meg, hanem a momentum. Dörögnek a fegyverek,  csattannak az abszurd dialógusok, támadnak a stock-shot cápák! Néha megszólal a STAGEFRIGHT zenéje. Még ha semmi emlékezetessel nem tud szolgálni a DOUBLE TARGET, matteizmus frontján non-stop kiszolgálja az alacsony igényszintű elvárásainkat. Van, amikor ennyi épp elég.

A narrátoros változat A gigantikus harc címét a német Der Kampfgigant után kapta, hivatalos magyar VHS-megjelenésről nem tudok.

THE OTHER HELL (1980)

"Stefan Oblowsky", olasz

"Biztos vagyok benne, hogy mindenre van logikus magyarázat." - hangzik el a záró mondat, mielőtt az utolsó zombi-apáca is kiugrana a koporsójából. A látszólag nonszensz THE OTHER HELL-re az a logikus magyarázat, hogy az Anna Karenina egyik karakterének (Sztyepan Oblonszkij) nevén közbejegyzett filmet Bruno Mattei buherálta össze tanítványa, Claudio Fragasso segedelmével. Isten irgalmazz!

Mondo, zombis, gladiátoros, női börtönös, poszt-apokaliptikus, kommandós, terminátoros sci-fi; a pokoli páros a nyolcvanas években lényegében végigzongorázta az olasz zsánerpalettát. 1980-ra a nunsploitation már kiment a divatból, Matteiékat azonban ez  a tény nem akadályozta meg abban, hogy egy használaton kívüli római kolostorban egyszerre két apáca-showt is színpadra állítsanak. A THE TRUE STORY OF THE NUN OF MONZA a hetvenes évek apácazárdákban játszódó erotikus történelmi drámáit elevenítette fel, a vele egyidejűleg készült, valamivel közismertebb THE OTHER HELL pedig giallo, zombi és ördögűző elemeket vegyítő természetfeletti horrorként adta el magát. Végignézésével hasonló kínszenvedést élhetünk át, mint annak idején az önmagukat véresre ostorozó apácák - fáj, de azért valahol mégiscsak jó...

Fragasso Mattei ötlete alapján megírt forgatókönyvében - mindkettőjüknek ez volt az első horrorfilmje - egy nem is olyan borzasztó sztori veszett el a vallásos fanatizmus és a szexualitás örök ellentétéből kibuggyanó gyilkos megszállottságról. Apácazárda, katakomba, titkos laboratórium: Assunta nővér egy abortuszon átesett apáca hulláját készül bebalzsamozni. "A genitália ajtó a gonoszhoz... a labirintus, mely a pokolba vezet!" magyarázza nagy hévvel asszisztensének, miközben nevezett testrészt késével kiszakítja. Sötétben felvillanó vörös szempár (a Sátán féklámpái!) hatására Assunta először munkatársát, majd saját magát is leszúrja. A színésznőt, Paola Montenerót tíz évvel azelőtt a BAY OF BLOOD híres dárdás jelentében átdöfték. Ilyen az asszonysors az olasz horrorfilmekben.

  

Anno Domini Felleghy

A "balesetet" követően egy ortodox katolikus tiszteletes (az öreg zsánerbajusz, "Andrew Ray") próbálja újra felszentelni a helyet, a bíboros (Fellegi Tamás, már megint nincs kiírva a neve) azonban inkább egy fiatal, racionálisabban gondolkodó papra bízza a különös ügyet. Idősebb kollégájával szemben Valerio atya (Carlo De Mejo) nem hisz az ördögűzésben, meggyőződése szerint a gonoszság pusztán a fejekben létezik, és ezt akkor is be fogja bizonyítani, ha a nyomokat serényen eltüntető Vincenza főnővér (Franka Stoppi a BEYOND THE DARKNESS-ből) és társai az Ördögre esküsznek. Egy gyerekrajzra bukkanva a pap-nyomozó végül rájön a főnővér múltban gyökeredző titkára, de akkor már nagyon úgy néz ki, hogy keresztet vethet a saját életére is.

A dvdén lévő interjúban Alida Valli fia, az elmebeteg tekintetű Carlo De Mejo (vessünk egy pillantást a filmográfiájára, hát lehet egy ilyen karriert ép ésszel megúszni?) az egészre egy hetvenes években készült Ördögűző-folytatásként emlékszik. Ezt ugyan benézte, az igazságtól nem jár túl messze. AZ ÖRDÖGŰZŐ megcsapolása a katolikus olaszok számára teoretikusan nem jelentett volna problémát, a többszöri próbálkozás ellenére valamiért mégsem tudtak sokat kihozni a témából. A szűk mozgásterében sokszor kínosan a semmi ágán ülő THE OTHER HELL legalább az érdekesebb olasz exorcista kópiák közé tartozik. Ezt nagyrészt annak köszönheti, hogy juszt se elégszik meg egyetlen film sorvezetőként való használatával, a CARRIE-től az INFERNO-ig megy  a levesbe minden. Minden és semmi, Dario Argento és Bruno Mattei.

A L'ALTRO INFERNO cím (az olasz moziplakáton még a betűtípus is ripoff) ugyanolyan cinikus/ironikus kicsengésű, mint DAWN OF THE DEAD kópiát Vincent Dawn-ként szignózni. Argento INFERNO-jánál pár emelettel lejjebb található Másik Pokolban a fényképezés persze nem olyan tetszetős (16mm), a színészek visszataszítóak, de a hatás majdhogynem ugyanaz: narratív koherencia híján a néző vagy bealszik, vagy csak néz, mint a moziban, és várja, miféle újabb lehetetlenséggel tudja meglepni a film. A titok után kutakodó főhős a padlóburkolat alatt ("A harmadik kulcsot a cipőd talpa alatt keresd...") egy hajfonatot talál. Megfogja, nézegeti, majd hirtelen a szobában tartózkodó apáca ráugrik a férfira és elkezdi fojtogatni. Ez Bruno Mattei infernója.

A gyerekrajzzal, felakasztott játékbabákkal megidézett DEEP RED mellett a SÓHAJOK sem ússza meg szárazon: a zárda kutyabarát kertészének (a HELL OF THE LIVING DEAD-ben is emlékezeteset nyújtó Franco Garofalo) torkát saját német juhásza tépi széjjel. Tekintve, hogy az Italo Gore fénykorában készült, bánhattak volna bőkezűbben is a véres effektekkel, ezeknél az abszurd "csúcspontoknál" a THE OTHER HELL képes felkelteni a lankadó figyelmet, a Goblin korábban megjelent lemezeiről bekevert progrock katolikus közegbe téve is hasít (erről jut eszembe: Goblinéknak egy hegedülő démon volt a logójuk). A finálé Mater Vincenza pokoli konyhájában nem elégszik meg a BEYOND THE DARKNESS zenéjével, elorozza annak utolsó képkockáját is.

"All You can produce are empty screams, but I produced a child!" Hibbant angol dialógusok, dramaturgiai anomáliák és stock shot bagoly - egy Mattei film legfontosabb ismérveit soroltam fel. Amikor Valerio atya szalagos magnója rögzíti az ok-okozatot felfedő flashback képeit, vissza kellett pörgetnem az átkozottat, mert nem akartam hinni a szememnek! A kópia néhányszor átvált 35mm-es szélesvászonra (pl. az említett flashbacknél), mivel a 16mm-es negatívval dolgozó Fragasso a nagyobb költségvetésű apácás történetét a szomszédban 35-ösre forgató Matteitől csente a munkaeszközöket. A forgatás körülményeiről olvasd a Fragassóval készült interjút.

Ahhoz képest, hogy milyen nyomoronc módon jött a világra, a THE OTHER HELL tulajdonképpen nem is olyan rossz, vagyis az, de láthattunk már ennél is alábbvaló okkult horrort az olaszoktól (az istenverte SATAN'S BABY DOLL). Szorult néminemű stílus a filmbe, időről időre atmoszférát teremt, egy eurokultos mazochistának néha ennyi is elég az üdvösséghez. Mindazonáltal a Mattei/Fragasso filmográfiában továbbra is az ambiciózusabb HELL OF THE LIVING DEAD / RATS - NIGHT OF TERROR marad az etalon. Mit szólsz ehhez, Bruno?

HELL OF THE LIVING DEAD (1980)

Vincent Dawn, olasz-spanyol

„May God forgive us for what we have produced here.”

Mondják, a szart nem lehet polírozni, de most megpróbálkozunk vele. A HELL ahelyett, hogy szép csendben visszamászna sírjába, a zombifilmek Kincs, ami nincseként még harminc év múltán is itt kísért köztünk. Patetikus fércmunka? Az. Szórakoztató? Pokolian!

Az alapötlet, amit a társrendező/író, mellesleg balos anarchista Claudio Fragasso maga elé vizionált potens, máig aktuális és politikailag abszolút inkorrekt. A gazdaságilag két részre osztott világunk rosszabbik felében a legnagyobb probléma a túlnépesedés és az ezzel járó élelmiszerhiány. Az ENSZ fejlett országainak képviselői titokban egy olyan tervet eszelnek ki, amely helyi kezeléssel oldaná meg a lassan kritikus méreteket öltő helyzetet: egy újfajta pandémia kifejlesztése, mely az éhínséggel leginkább sújtotta területeken ismét divatba hozná a kannibalizmust. Hadd egyék meg egymást! Az Operation Sweet Death azonban egy technikai malőr folytán idő előtt kiszabadul a palackból, miközben öko-terroristák a médiát használva próbálják figyelmeztetni a mit sem sejtő nyugati lakosságot. Aztán megérkezik Bruno Mattei, hóna alatt egy régi japán természetfilm ütött-kopott kópiája.

A mondofilmezésben is jártas celluloidlakatos előre tudta, hogy úgyis a vágószobában lesz egybekalapálva az egész, s a megvalósíthatatlannak nyilvánított forgatókönyvet kukába dobva rögtön munkához látott: Fragassóval leforgatta a horror és akciójeleneteket, melyekben a hadviselés történetének alighanem leginkompetensebb kommandós egysége verekszi át magát a zombiktól hemzsegő afrikai dzsungelen. A négy fős SWAT-team és az útközben hozzájuk csapódó két dokumentumfilmes valójában nem jutott messzebb Barcelonánál; Mattei az említett „found footage”-ből (valamint Barbet Schroeder LA VALLÉE című Új-Guineán forgatott alkotásából) szemezgetve teremtette meg a nagyszabású kalandhoz szükséges afrikai légkört. Mondo Brillante!

A zene- és filmarchívum temetőkből összelopkodott, ügyetlen járású Matteistein-szörny olyan útjába kerülő extrém horrorokat kebelez magába, mint a DAWN OF THE DEAD, a Fulci féle ZOMBI vagy a CANNIBAL HOLOCAUST, felveszi azok jellemzőit, de hátrányos helyzetéből adódóan esélye sincs olyanná válni, mint az „igaziak”. Ehhez a tragikomikus igyekezethez tudatosan becsempészett önirónia társul, elég csak ránézni a rendezői álnévre. A többi már a nézőn múlik, vajon észreveszi-e, hogy a film első fejbe lőtt zombijának agya egy „what a beautiful day” feliratú táblán loccsan...

A mufurc zombigyerkőc és a nagymamából kiugró kismacska az Italo Gore ’80 emlékezetes pillanatai közé tartoznak - nem véletlen, hogy Fragasso a Vincent Dawn filmek véres jeleneteit előszeretettel sajátítja ki magának (olvasd a vele készült interjút). A CANNIBAL FEROX és NIGHTMARE CITY mészárszékeiért is részben felelős Giuseppe Ferranti primitív, ugyanakkor hatásos effektjei sem mentesek a férceléstől. Miután a spanyol producer nem találta elég erősnek a munkakópiát, semleges háttér előtt utólag vettek fel és illesztettek be splatter-jeleneteket. A kelleténél jóval többször bevágott stock-dzsungel ugyan teljesen feleslegesen duzzasztja 100 percesre a játékidőt, Mattei és Fragasso a maguk pofátlan csibészségével mégis valami lenyűgözőt hoztak létre: valahol Európában, nagyrészt improvizálva pár hét alatt vérbe borították Új-Guineát. Csináld utánuk.

In the head!

„Spanyolország azokban az időkben szabadult fel a diktatúra nyomása alól, és mi pont akkor voltunk ott, amikor végleg kiborult a fazék. Az emberek szabadjára engedték az addig elfojtott ösztöneiket, a ’menny és pokol’ hangulata minket is magával ragadott.” - Franco Garofaldo, színész

Rated R (for Rats)

csakazértsemMONDOmmeg (1979) -v-

Claudio Fragasso különös élete

Az alábbi interjú egy francia magazinban jelent meg (Mad Movies #175). Természetesen szóba kerülnek a sokszor Bruno Matteinek tulajdonított gorefesztek; a hírhedt ZOMBI 3, amit a ZOMBI 4 után forgattak le, valamint a TROLL 2, aminek semmi köze a TROLL 1-hez. A Mattei jobbkezeként alig ismert Claudio Fragasso (aka. Clyde Anderson, Drake Floyd stb.) szavain keresztül felidézzük az olasz kommerszfilm tündöklését és bukását. A sok piszkos munkának végül 1995-ben lett meg az eredménye, a PALERMO-MILÁNÓ, EGYSZERI UTAZÁS című akciófilmje előtt már a kritikusok is leborultak.

Vágóasszisztensként kezdte pályáját, majd forgatókönyvíróként folytatta. Hogyan került be a szakmába?

A hetvenes években 400-500 film is készült Olaszországban, így aztán szükség volt forgatókönyvírókra. Még készültek westernek, a horrorfilmek felszálló ágban voltak, Dario Argento megcsinálta a THE BIRD WITH CRYSTAL PLUMAGE-t, ami után sok krimi is született. Én horror- és rendőrfilmekkel debütáltam. Az első, amit írtam az IL MEDIUM (Silvio Amadio,197?) nem igazán horror, de spiritiszta témájánál fogva egy nagyon különös, furcsa film. Aztán megírtam a PRONTO AD UCCIDERE-t (Franco Prosperi,1976 / PRÓBA SZERENCSE Vico kazettán), egy rendkívül erőszakos krimi, ami az ilyen típusú filmek aranykorában született, épp akkor, amikor Umberto Lenzi és Fernando Di Leo készítette mesterműveit. Szerettem vegyíteni a horrort és az akciót, több hasonló filmet is írtam, például a NAPOLI: I 5 DELLA SQUADRA SPECIALE (Mario Bianchi, 1978). Több akkori forgatókönyvírónak voltam a szellemírója, nem mondok neveket, de nagyon híres figurákról van ám szó! Óriási volt akkoriban a lelkesedés a filmiparban, emlékszem, bementem egy bárba és ott írtuk alá a szerződéseket a szalvétákon. Mindenki büszke volt, hogy csinálhatjuk ezeket a zsánerfilmeket.

Bruno Matteijel való találkozása meghatározó volt a karrierje szempontjából. Hogyan kezdtek együtt dolgozni?

Vele még vágóasszisztens koromban találkoztam. Egy rendező addig nem hívhatja magát rendezőnek, amíg nem próbálta ki magát a vágóasztal mellett. Még a képkompozíciót is meg lehet így tanulni. Egyszerűen esszenciális, ezért aztán forgatókönyvírás mellett vágóként is dolgoztam. Brunóval rögtön megértettük egymást, ő is odavan a zsánerfilmekért, épp úgy, mint én. Ő iskolában is tanulta a vágást, én Antonio Margheriti és Mario Bavaval való találkozásomkor tettem szert tapasztalatokra. A közös megállapodásunk szerint ő volt a filmjeink vágója, én pedig, fiatal rendezőként, bevállaltam ezeket az őrül, extrém dolgokat. Legalább 15 évig tartott az együttműködésünk, mindig én vittem a második stábot (2nd unit), ő pedig a vágásnál felügyelt, a rendezésnél pedig legtöbbször egyenrangú partnerek voltunk. Nem nagyon érdekelt, hogy csak az ő neve került ki a főcímre, akkoriban amúgy is inkább "intellektuálisabb" mozikat szerettem volna készíteni. 26 éves szélsőbalosként szerzői irányú elgondolásom volt a mozikészítéssel kapcsolatban, az első szuper8-asra készült filmjeim ilyenek voltak.

A filmográfiájában az első Bruno Matteijel közösen készített film egy mondo, SESSO PERVERSO, MONDO VIOLENTO (1980).

Elég zavaros az egész. Annyiszor cseréltünk szerepeket, hogy már azt is nehéz megmondani, ki csinált mit. Ezt biztos együtt készítettük, de már nem sokra emlékszem... Valószínűleg én írtam és ő vágta. Az is valószínű, hogy én rendeztem azokat a jeleneteket, amiket aztán inzertként használtunk. Ez egy olyan film volt, ami javarészt archív felvételekből állt össze. Egy harminc vagy hatvan perces stock-shotsból kellett kihozni egy 90 perces nagyfilmet, és ez egyáltalán nem volt egyszerű. Úgy kellett hozzáforgatni, hogy az tetszetős legyen és el is lehessen majd adni. Most, hogy belegondolok, ezt a filmet harminc percnyi stock-shots alapján készítettük. Őszintén szólva nagy disznóság volt az egész, talán ezért nem emlékszem rá, inkább próbálom elfelejteni!

Ugyanabban az évben Matteijel két filmet is forgatott egyszerre: THE OTHER HELL és a THE TRUE STORY OF THE NUN OF MONZA.

Egy apácazárdában voltunk, ami egyébként pont a mostani házam mellett van. Ennek a zárdának a pincéjében található a híres Santa Priscilla katakombái. Felette az emeleten van a templom és az apácák szobái. Bruno az emeleten forgatta a MONZA-t, ez volt az "A" film, míg én a föld alatt csináltam a "B"-t, vagyis a THE OTHER HELL-t. Vicces, hogy pont a jelentéktelenebb "B"-nek lett aztán nagy sikere, különösen külföldön. Amelyikről azt gondoltuk, hogy a nagy film, csak szerényen teljesített. Mindkettőben ugyanazok a színészek szerepeltek, föl-alá mentek a lépcsőn aszerint, hogy éppen melyik filmben volt jelenésük. Furcsa tapasztalat volt, de egyben hasznos is, mert megtanultam, hogy egy kis szervezéssel akár két filmet is le lehet forgatni egyszerre, és még a végeredmény is lehet jó.

Hasznos dolog lehet egyszerre két filmet forgatni...

Természetesen! Egy füst alatt csináltuk, mert a költségvetés nagyon alacsony volt. A legtöbb színész mindkettőben szerepelt volna, így egyszerre hat hét alatt meg tudtuk csinálni mind a kettőt. A producerek imádtak minket ezért! Ugyanakkor nekem egy kicsit problémás volt a dolog, főleg amikor nyersanyagra volt szükségem. Brunónak mindene megvolt, nekem meg szinte semmi sem jutott. Néha felosontam az emeletre, ahol éppen forgattak, és loptam tőlük negatívot!

Aztán jött a HELL OF THE LIVING DEAD. Ki találta ki ezt az elég sajátságos filmet?

 

Én írtam Rossella Drudival együtt. Mindig is jól kijöttem vele, ezért vettem el feleségül. (nevet) Eredetileg egy epikus műnek szántuk, mint az APOKALIPSZIS MOST. Akkor már rengeteg zombifilm készült és én valami mást szerettem volna belőle csinálni. Amikor megmutattam a könyvet a producereknek, azt mondták, hihetetlenül jó. A film spanyol koprodukcióban készült és amikor megérkeztünk Barcelonába a forgatásra, rá kellett jönnünk, hogy semmi pénz nem áll a rendelkezésünkre. Rögtön improvizálni kellett. A mi szkriptünk nem alacsony költségvetéshez készült és ez valódi problémát jelentett. Kár, mert meg vagyok győződve, hogy az eredeti történet nagyon jó, és megérdemelné, hogy film készüljön belőle. Talán egyszer saját magam megcsinálom...

Van a filmben pár nagyon furcsa jelenet, például az, amelyikben az egyik katona tüllszoknyában énekli az Ének az esőbent...

Te jó ég! Azért írtam bele,hogy oldjam a feszültséget, előtte ugyanis egy nagyon kemény rész van. Már az eredeti változatban is benne volt és mindenképpen meg akartam tartani. Tudtam, hogy sok minden ki fog kerülni a filmből, de ehhez ragaszkodtam. Mondtam a producernek: "Rendben,változtassuk meg teljesen a forgatókönyvet, de a tüllszoknyás rész marad!" És benne hagyták...

Problémás volt a gyerekkel forgatni, aki megeszi az apját?

Az a jelenet nagyon erős, de a gyereknek óriási karizmája volt, tökéletes volt zombinak! Amikor betettük a beleket a szájába, még mi is besokalltunk. Ha gyerekkel dolgozunk horrorfilmben, akkor az első amit észreveszünk, hogy ők szórakoznak rajta a legjobban. Azt a jelenetet többször is fel kellett venni, mert a gyerek újra és újra meg akarta csinálni. Az egészet gondolhatjuk morbidnak, de a fiú tényleg halálra röhögte magát, nekem pedig dobozban volt a film legjobb képsora, szóval mindenki elégedett volt. Eredetileg csak néhány másodpercig tartott volna, de már a forgatáson láttuk, hogy mekkora potenciál van a jelenetben. A végén a vágószobában kellett lecsippenteni belőle, olyan durvára sikeredett. Féltünk, hogy túl sok lenne a nézőknek, de ma már nem nyúlnék hozzá, meghagynám, ahogy van. Cynisme total. (sic)

Kinek az ötlete volt betenni azokat a dokumentum részleteket Új-Guineáról?

Ne is mondja, abban az időben a forgalmazóknak és producereknek mániájuk volt berakni ilyeneket egy filmbe. Teljesen abszurd ajánlattal álltak elő: "Van egy negyedórás filmem, amit be kéne tenni a tiédbe, megtennéd?" Semmi értelme nem volt, de meg kellett, hogy tegyük. Ez volt a divat és a legidegesítőbb az egészben, hogy ezzel állítólag spórolni akartak, de valójában nem takarítottak meg semmit. A HELL OF THE LD-ben teljesen feleslegesek a stock-shotok.

A befejezés a gyárépületben elüt a film addigi ritmusától. Meg volt előre írva, vagy improvizálni kellett?

Mindkettő. Az eredeti befejezés teljesen más: az afrikaiak fellázadnak az ellen, hogy az éhínséget egy központilag irányított holokauszttal oldják meg. Rossella és én megnéztük a SOYLENT GREENT-t, ami nagy hatással volt ránk. A szkriptünkben egy toxikus felhő a teljes harmadik világbéli populációt zombivá változtatja, egymást zabálják fel, így oldják meg a problémát. A gyár, ahol ezt a felhőt készítették amerikai. A film vége az afrikaiak lázadását mutatta volna be a nyugati, "fejlett" országok ellen, akik ezt a megoldást kitalálták a számukra. Technikailag lehetetlen lett volna kivitelezni a mi költségvetésünkkel, ezért helyette egy gore-finálét kellett megcsinálni, amit az utolsó pillanatban írtunk és egyáltalán nem olyan jó, mint az eredetileg elképzelt befejezés.

A film vágásában is részt vett?

Hogyne, mindig jelen vagyok a filmjeim vágásakor. Ha a HELL-t Bruno Matteinek tulajdonítják, ne feledjük, hogy legalább a felét én forgattam, még akkor is, ha nem vagyok megelégedve vele. Ugyanez vonatkozik Rossellára is, akinek nincs feltüntetve a neve, de dolgozott a forgatókönyvön.

1983-ban két filmet rendezett Matteijel közösen, megint csak egyszerre: VIOLENZA IN UN CARCERE FEMMINILE és EMANUELLE FUGA DALL'INFERNO. Mire emlékszik velük kapcsolatban?

A VIOLENZA-n alig működtem közre, az EMANUELLE FUGA forgatásában viszont nyolcvan-kilencven százalékban részt vettem. Mindkettőt én írtam, de mint rendező, csak az EMANUELLE FUGA-t tartom magaménak.

Kivételes a színészi gárda: Laura Gemser, Lorraine de Selle, Gabrielle Tinti. Hogyan jött ki velük?

Kitűnően, mindegyikük profi, Laurával különösen jó a kapcsolatom, néhány filmemnek ő volt a jelmeztervezője is. Szegény Gabrielle Tintinek volt a felesége, Tinti fiatalon meghalt. Laura sokat dolgozott Aristide Massaccesivel (Joe D'Amato) is.

Őróla mit gondol?

Nagyszerű személyiség volt, ő reprezentálta a B-mozit, a szó nemes értelmében. Én, és sok hozzám hasonló imádjuk a B-szériát, amit mi nagyobbra tartunk, mint az úgynevezett A filmeket. Massaccesi tökéletes producer volt, nyitott személyiség, aki képes volt az anyagi hiányosságokat pótolni a mozihoz fűződő zsigeri szenvedélyével. Képes volt a semmiből, büdzsé és eszközök nélkül olyan filmeket rendezni, amik érdekesek voltak. És azt se felejtsük el, hogy fantasztikus operatőr volt. A LA CASA 5 és a TROLL 2-nek ő volt a producere, és írtam neki néhány erotikus filmet is.

RATS - NIGHT OF TERROR az egyik legismertebb filmje, amit Mattei-jel közösen készített. Hol forgatták?

Majdnem az egészet a De Paolis stúdióban Rómában, és ott, ahol Sergio Leone a VOLT EGYSZER EGY AMERIKÁt készítette. Pietralatának hívják azt a helyet, ott van Fat Moe bárja. Leone mesterművének helyszínén dolgozni óriási megtiszteltetés volt számomra.

Hogyan tudták kordában tartani azt a rengeteg patkányt?

Szerintem a legtöbbjük még mindig ott futkározik a De Paolisban! Azok nem igazi patkányok voltak, hanem fehér egerek, akiket megsemmisítésre küldtek. Betettük őket egy színezékkel teli kannába, amiből feketén jöttek ki és sokkal agresszívebbnek tűntek, mint fehéren!

A befejezés igen meglepő, ki találta ki?

Sajnálom, de nem emlékszem, hogyan fejeződik be?

Elfelejtette a RATS végét?! A megmentők leveszik a gázmaszkot, és kiderül, hogy óriáspatkányok!

Ja igen, most már tökéletesen emlékszem! Hogyan lehet ezt elfelejteni? (nevet) Rosselláé volt az ötlet, valami reménytelen, apokaliptikus befejezést szeretett volna, amiben a patkányok átvették a hatalmat. Ő írta a dialógusokat és a forgatókönyvet is, de név nélkül.

Igaz az, hogy eredetileg sokkal véresebb lett volna a film?

Minden film véresebb lett volna abban az időben, de ott volt az a hülye és álszent cenzúra. Ha olyan filmet csinálok, aminek a címe RATS - NIGHT OF TERROR, magától értetődik, hogy az véres lesz. A közönség, aki beül rá elvárja, hogy az legyen. Legyünk őszinték: az olyan film, mint a RATS színtiszta szórakozás, amiben túlzásba kell vinni mindent. A vért, az effekteket, az abszurditást. A horror egy szertelen műfaj, ahol ha elkezdünk (ön)cenzúrázni, filmünk rossz irányba fordul. Én mindig megpróbálom azt tenni, amit szeretnék, attól függetlenül, hogy a producerek mit mondanak. Nem akarnak erőszakot? Hát akkor még többet fognak kapni! A rebellis énem diktálja ezeket.

A RATS-nél hogyan osztották meg a munkát Matteijel?

Akkoriban Bruno rendezői karrierjét háttérbe szorította, ezért a RATS majdnem teljes egészében az én munkám. Sok energiát fektettem ebbe a filmbe, amit nem kollaborátorként, hanem rendezőként éltem meg. Jó móka volt és szenvedéllyel készült, de rendkívül fárasztó volt a munka vele.

Térjünk rá a MONSTER DOG-ra. Honnan jött az ötlet?

Egy spanyol producer megkeresett, hogy látta a RATS-et és szeretne velem csinálni egy "állatos" filmet. Akkoriban így születtek a filmek. Külföldre eladták őket, ahol amerikai produktumként mutatták be a közönségnek. Ma már ezt nem tudnánk megtenni, mivel az amerikai B-filmes piac óriási fejlődésen ment keresztül és most már mindenek felett áll.

A filmet mintha lemészárolták volna a vágóasztalon.

Igen, "lemészárolták", ez a pontos szó rá. Kivették a kezemből és az egészet újravágták. Amerikai típusú szerződésem volt, vagyis a befejezett film vágási joga a producert illette. Majdnem 20 percet kiollóztak belőle, a legjobb, legvéresebb jeleneteket. Ami aztán VHS-en megjelent, az nem az én filmem. De ettől függetlenül jó tapasztalat volt, sok dolgot tanultam, amik aztán hasznomra váltak a későbbi karrieremnél. És persze megismerhettem a nagyszerű Alice Coopert!

A film félresikerültségében a mechanikus kutya is szerepet játszott, ami rögtön a forgatás elején elromlott.

Ez egy szomorú történet. (nevet) Rengeteget kellett várni, hogy elkészüljenek a kutyával, egy bonyolult szerkezet, aminek mozgatásához még egy teherautó is kellett. Az első jelenetében, amit később kivágtak, a kutya beszakít egy ajtót és ott áll, állkapcsai közt az egyik szereplő fejével. Na, akkor törött ketté az egész, onnantól manuálisan kellett mozgatni.

Most menjünk a Fülöp-szigetekre, a ZOMBIE 4: AFTER DEATH-et az ázsiai dzsungelben forgatta, amíg Bruno Mattei a szomszédban a STRIKE COMMANDO-n dolgozott. Nehéz volt összehangolni a munkát?

Nem volt egyszerű. Reggelenként a STRIKE COMMANDO-n segítettem Brunót, este meg az AFTER DEATH-et csináltam. Abban az időszakban semmit sem aludtam!

Ugyanazokat a kamerákat használták, vagy minden stábnak megvolt a maga felszerelése?

Viccel? Összesen két kameránk volt, én akkor használtam őket, amikor Brunónak nem kellettek, vagyis éjszaka. Rendeltek tőlünk egy háborús filmet és egy horrort, mi meg egyszerre csináltuk meg őket.

Az AFTER DEATH főszereplője Jeff Stryker, a melegpornó sztár...

(nevet) Egyik nap a forgatásra odajött ez a kigyúrt, kicsit együgyű fazon, az egyik filippínó producer ajánlotta be nekünk. Később megtudtam, hogy pornókban dolgozott, de akkor csak azt tudtam róla, hogy nem valami jó színész, de kedves volt és követte az utasításaimat, szóval számomra megfelelt. Ő volt a mi Schwarzeneggerünk, a szerencsétlen...

Ennek a zombifilmnek ugyanaz lett a végzete, mint a MONSTER DOG-nak, vagyis alaposan megvágták, főleg Olaszországban.

Igen, borzasztó dolog. Azokban az időkben a gore-moziknak kezdett befellegzeni, legalábbis a producerek számára. Az AFTER DEATH egy felemás mozi, mert egy nagyon extrém, véres dolognak lett kitalálva, aztán megszabadították az összes erős jelenettől, aminek pedig nem volt híján. Ha egy film ennyire alacsony költségvetésből készül, akkor az egyetlen dolog, amivel szórakoztatóvá tehetjük, az a gore. Minél többet teszünk bele, annál jobbnak fogja találni az a közönség, aki ezt szereti. Vér és effektek nélkül egy ilyen nívójú filmből csak vígjátékot érdemes csinálni.

A ZOMBI 3-ról számos legenda terjed. Hogyan keletkezett ez a film?

Fulcit mindig is respektáltam, legalább olyan nagyra tartottam, mint Bavát, Margheritit vagy Massaccesit. Művész és mesterember, rendező és technikus egyben. Úgy írtuk meg a ZOMBI 3-at, hogy nem tudtuk, később Fulci-film lesz belőle. Mivel a HELL OF THE LD nem úgy sikerült, ahogy azt elgondoltuk, a ZOMBI 3-mal álltunk "bosszút". Nagyon jó lett a könyv és a producereknek is tetszett. Megkértek engem, hogy Brunóval együtt rendezzem meg, de akkoriban más dolgunk volt, ezért visszautasítottuk az ajánlatot. Mindenképp meg akarták csinálni, ezért kerestek egy rendezőt, akinek horrorfilmes múltja volt. A zombifilmjei miatt Fulci volt a legmegfelelőbb a feladatra.

És csak ekkor találkozott Fulcival?

Igen, és ő is remeknek találta a könyvünket, teljesen beleszeretett. Megpróbáltuk elképzelni, hogyan fogja megcsinálni, aztán elment a Fülöp-szigetekre forgatni.

Azt mondják, Fulci otthagyta a forgatást.

Tudom, de ez egyáltalán nem igaz. Fulci végig ott maradt, öt hétig forgatott, aztán leadta az elkészült filmet a producernek. Ekkor kezdődtek a problémák. Azt mondták, hozzá kell forgatni jeleneteket...

Maga szerint a ZOMBI 3 100% Fulci-film?

Abszolút! Úgy csinálta meg, ahogy ő jónak látta. A film csak addig az íróé, amíg az át nem adja a rendezőnek, onnantól már az övé, amíg az vissza nem kerül a producerhez.

Mit mondott a producer, miután megnézte?

Azt, hogy valami még hiányzik belőle. Abban a pillanatban lett a produceré a film. Rossella, én és a vágó elmentünk Fulcihoz, és elmondtuk neki, hogy a producer "befejezetlennek" találta a filmjét. Megegyeztünk, hogy 30 percet hozzáforgatunk, ehhez kikértem az engedélyét. Ennek a félórának a könyvét odaadtam neki, ő pedig áldását adta rá. Aztán elutaztam a Fülöp-szigetekre, ahol Bruno éppen a ROBOWAR-t forgatta. Akkor nem voltunk valami jó viszonyban, ezért megegyeztünk, hogy külön-külön csináljuk meg a ránk eső részt. Bruno és én csak azt tettük, amit kértek tőlünk, ettől még a ZOMBI 3 egy Fulci-film maradt.

A filmben maga és Mattei feltűnik egy rövid szerep erejéig (balra Bruno, jobbra Claudio). Ebből egy kis botrány kerekedett, mivel mindketten katonának vannak öltözve, és egy olyan hullát égetnek el, amiben sokan Fulci hasonmását vélték felfedezni.

Ez egy baromság. Én is hallottam, hogy vannak olyan idióták, akik azt gondolják, hogy az a hulla Fulcit szimbolizálja, de erről szó sincs. Az igazság az, hogy az egész stábot felhasználtuk katonaként. Bruno és én voltunk az egyetlenek, akik még nem tűntek fel a filmben, ezért beöltöztünk mi magunk is katonának - ennyi az egész.

Aztán elment Amerikába, hogy megcsinálja a TROLL 2-t (1990). Hogyan született meg ez a projekt?

Ez egy sajátos időszak volt. A horrorfilm krízisbe került, a gore-nak nem volt többé helye. Egy producer azt mondta nekünk, hogy többet nem lehet vérvöröst mutatni. Rossellával azt találtuk ki, hogy akkor majd mutatunk zöldet! Rossellának az akkori vegetáriánus-mánia adta az inspirációt egy őrült és vicces rémmeséhez, amiben a húst úgy használják, mint a keresztet a vámpír ellen. Történetünkben a trollok emberhúst esznek, de mivel vegetáriánusok, ezért előbb növénnyé kell változtatniuk az áldozataikat. Ebben van az ötlet: csináljunk egy jó véres filmet vér nélkül! Nagyon bizarr lett a film, remek móka volt megrendezni és Massaccesivel, aki a producerem volt, is jó volt együtt dolgozni. Azt hiszem, a TROLL 2-t ideje lenne újraértékelni, mert ez a legszórakoztatóbb filmem és ez az, aminek elkészítéséhez teljesen szabad kezet kaptam.

PALERMO-MILÁNÓ, EGYSZERI UTAZÁS (1995) az egyik legsikeresebb és legismertebb filmje Olaszországban.

Amikor bemutatták a tévében, több mint 10 millióan nézték meg,ez volt az első olasz film, ami elérte ezt a nézőszámot. Ez egy olyan mozi, ami a hetvenes évekhez nyúlt vissza inspirációért, keverve az akciót,drámát és politikai töltete is van. Állami segítséggel tudtuk megcsinálni és nagyon ritka, hogy egy államilag támogatott film pénzt hoz - erre nagyon büszke vagyok. Azt hittem, ezzel megnyitottuk az utat az új olasz zsánerfilmek előtt, de ehelyett a televízió kezdett el érdeklődni az ilyen filmek után. Ez furcsa, mert a PALERMO moziba készült, a tévében túl sok a megkötés, vannak dolgok, amiket ott nem tudunk bemutatni. Hamarosan elkészítem a folytatást.

Fragasso a Delirián:
THE OTHER HELL
HELL OF THE LIVING DEAD

EMANUELLE FUGA DALL'INFERNO