2008. június 27., péntek

EMANUELLE FUGA DALL'INFERNO (1983)

Bruno Mattei/Claudio Fragasso, olasz wipdinamó
Mattei jó néhányszor lekéste a partit, de aki ott maradt kapuzárásig, az nem bánta meg. Legyen az zombis (HELL OF THE LIVING DEAD) vagy poszt-apokaliptikus (RATS), Bruno mindig össze tudott tákolni valami szórakoztatót. Ez is jóval az Emanuelle- és Nőibörtön-széria (véletlenül egybeesett) fénykora után készült, de a fáziskésést feledteti az a totál őrület, ami 84 percen át folyik.
Az intro az ártatlanul elítélt Fekete Emanuelle történetét folytatja, ez ugyanis egy '82-es, szintén Mattei által elkövetett wip-mozi második menete akarna lenni. Ám jön egy eszement csavar: négy közveszélyes férfit szállítanak a női börtönbe, hogy ott szállásolják el őket, mielőtt végrehajtják rajtuk a halálos ítéletüket.
Seperc alatt sikerül lefegyverezniük az őröket, s elindul útjára a terrorba bújtatott gyönyör. Claudio Fragasso, Mattei agytrösztje, olyan embertelen szcenáriót hozott össze, amivel legfeljebb a TERROR EXPRESS tudna versenyre kelni. A szoftcore szex gyárilag csomagolt, a hardcore splatter viszont hátba támadja az 'Emanuelle' hívószavára eljött közönséget. Még az idegölő, Goblinra emlékeztető zenéből is arra lehet következtetni, hogy egy gorefeszt volt a megrendelőlapon.
A csupa ismeretlen-ismerős zsánerarcból álló gárda úgy viselkedik, mintha ez lenne az utolsó fellépésük - a grimaszolás mesterkurzusa túllő a célon, mégis passzol ahhoz, amit elkövetnek a vásznon. Az elszabadult vademberek végigkúrják az ellenállás minimális jelét tanúsító női szakaszt, mígnem valaki egy zsilettpengével a vaginájában bosszút áll. Ez a truváj a DEPORTED WOMEN-ből van kikölcsönözve, de George A. Romero halhatatlan HAJNALA is állandó fellépő Mattei vizuális kisszínpadán.
Abszurd, antiszociális és talán még az egészségre is káros = cinema deliria.