Freda negyedszerre, most egy olyan mesterművel, amely Mario Bava legjobbjaival vetekszik. A LO SPETTRO ("A szellem") sötét, dohos hangulata lassan behálóz, mint egy mérges pók, hogy aztán egy gyors, halálos öleléssel bevégezze dolgát.
Skócia a múlt század elején. A régi villában Dr.Hichcock (sic) betegeskedik, egyetlen kedvtelése a másvilággal való kontaktuskeresés spiritiszta szeánszokon. Fiatal felesége megcsalja háziorvosukkal - ők ketten kitervelték, hogy megölik Hichcockot és megkaparintják vagyonát. A gyilkosság sikerül, de a férj visszatér a másvilágról, hogy bosszút álljon.
Freda filmje fogadásból született: saját tulajdonú istállójából kedvenc versenylovát ajánlotta fel producerének, ha egyetlen hét alatt nem képes megírni és leforgatni egy egész estés mozit. Az akkori viszonyokhoz képest is fillérekből készült, három munkanap (!) alatt véghezvitt mű az első Hichcock-sztori (L'ORRIBLE SEGRETO DEL DR. HICHCOCK, 1962) meséjét szövi tovább: a múlt halhatatlansága személyes tárgyainkon keresztül, a határtalan kapzsiságból és szexuális frusztrációból fakadó demencia, és az az ördögi kör, amit emberi gonoszságnak hívunk - a rendező haláláig nem tudott szabadulni ezektől a toposzoktól. A rendkívülien stilizált képek ugyan szupernaturalitást sugallnak, Hichcock terrorja nagyon is evilági, ezért akár egy koraszülött giallóként is számon tarthatnánk (az áldozat nézőpontjából láttatott borotvás gyilkosság a kamera lencséjére csöpögő vérrel...).
Freda történelmi/mitológiai, illetve irodalmi klasszikusokat feldolgozó alkotásai révén vált a negyvenes és ötvenes évek olasz populáris mozijának egyik meghatározó rendezőjévé. Ezeknek a nagyszabású Cinecittá produkcióknak a stilizáltságát próbálta átmenteni a jóval szolídabb anyagi keretek között készült horrorfilmjeibe is. A DVD fakó, gyenge felbontású képe miatt egyelőre csak elképzelni lehet, milyen gyönyörű lehet valójában, Barbara Steele viszont valójában gyönyörű. Van valami boszorkányos az arcában, ami miatt szépségversenyt ugyan nem nyerne, de ha ránk néz azokkal az óriási szemeivel... nincs menekvés.
A LO SPETTRO-t legfrappánsabban talán úgy lehet leírni, mint egy mesterien megkomponált gyászinduló, amiben Terence Fisher romantikája duettezik Hitchcock trükkös pszichológiai krimijeivel. Tisztában vagyok, hogy a nagyérdemű előbb letölti a LA TERZA MADRE-t, minthogy Fredával foglalkozzon, akit viszont komolyabban érdekel az olasz horror története, az nem kerülheti meg.--------------------
A jelek szerint a forgatókönyv egy akkoriban népszerű horror-ponyva sorozat, az I Racconti di Dracula egyik 1961-ben megjelent novelláját dolgozta fel. Ahogy az összes többi történetet a könyvsorozatban, a La vecchia poltrona-t ("A vén karosszék") is egy angol álnéven publikáló olasz írta.