Antonio Margheriti, olasz 'orrore

that person is a Vampire!"
A sztahanovista Margheriti a gótikus horrort a hatvanas évek elejétől kezdte művelni (CASTLE OF BLOOD), miután látta, hogy honfitársai is képesek sikerre vinni a műfajt. Lehet, hogy nem tartották egy maestrónak, de értett a szakmához, és még ízlése is volt, elég csak ránézni a SEVEN DEATHS-re.

A skót MacGrieff família családi vállalkozásban írtja egymást évszázadokon keresztül. Most éppen a látogatóba érkező legfiatalabb rokon a szemtanúja annak, ahogy sorban dőlnek ki a leszármazottak és a velük egy háztartásban élők. Van ugyebár egy vámpír, és a tömlöcben tartott orángutánnak sem áll túl jól a szeme. Ráadásul tart még a giallo-láz, így a borotvával felszerelt fekete kesztyű is része a McGrieff-átoknak.

Margheriti XIX. századi rémregényeket, elsősorban Poe-t turmixolt össze Conan Doyle/Edgar Wallace detektívtörténeteivel, ez azonban csak a felszín, ami mögött ott dolgozik a nagyon is olasz perverzum mobile (mivel a google nem ad ki találatot erre a szóösszetételre, megyek és levédetem). Vérfertőzés, demencia, perverzió - oh la la, mondta Jane Birkin és elvállalta a főszerepet. Híres férje is feltűnik egy aprócska, de fontos detektívszerepben. Serge Gainsbourg súlyos szívrohamot esett át '73 tavaszán, és ez bizony meg is látszik rajta.

A Techniscope-ban forgatott film vagy egy igazi kastélyban készült, vagy valaki pazarul berendezte a DePaolis stúdiót. A dekoratőr mellett Carlo Carlini operatőr ötletes beállításai dobják fel a hangulatot, így elsősorban vizuális élményként tud imponálni. Maga a történet - mely utoljára '63 környékén, a gótikus horrorfilmek fénykorában hathatott az újdonság erejével - egy kissé bealvós. Nekem valami hiányzott az összképből, ami példának okáért Riccardo Fredát annyira érdekessé teszi. Talán ott van a macska elásva, hogy Margheriti - ahogy korábbi giallójában, a NAKED YOU DIE-ban már bebizonyította - túl pragmatikus kézzel nyúlt az anyaghoz, és ez nem feltétlenül jelent előnyt, mikor éppen olasz horrorfilmeket rendezünk orángutánokkal meg vámpírokkal.
