2014. május 29., csütörtök

A hét Fulci-bizarrsága (aka. THE SMUGGLER)


Ez egy úgynevezett "lentikuláris" borító. A Nagy-Britanniában forgalmazott DVD-én lesz olasz hangsáv + angol felirat, kilőve a film leggyengébb pontját, a borzasztó angol szinkront.

A hamarosan (?) megjelenő Lucio Fulci könyvben írják egy szem zsarufilmjéről: "A ZOMBItól a CONQUESTig tartó időszakban ez a figyelemreméltó, kegyetlen alkotás volt az egyetlen közvetlen bizonyíték arra, hogy Lucio Fulci mást is rendez horroron kívül." © Orosdy Dániel

A Shameless szégyentelen munkatársai korábban a gyilkoséhoz hasonló sárga esőköpenyt mellékeltek egy giallóhoz :
(A képen nem én vagyok!)

2014. május 25., vasárnap

Bava ;-)


BLOOD AND BLACK LACE vitrinfotó

Mi van a képen? → Cameron Mitchell kinyírja a rendezőt.
Hogy került a maestro az asztalra? → A giallo-forgatás szünetében megörökített ökörködés akár véletlenül is belekeveredhetett a standfotók közé.
Mit súg a kisördög? → Előzőleg egy Hitchcock-parafrázissal (A lány, aki túl sokat tudottjelentkező Mario Bava az angolszász suspense királyának morbid humorú önreklámjain élcelődött.


Ars poetica → Il delitto che diverte / Murder can be fun!

2014. május 18., vasárnap

VHS-archívum: adjátok vissza a Hargitát!

Ó, te szépséges HARGITA
Miért csalogatsz, miért hívsz vissza?
Elűzött a sors engemet, 
haza mennék, de nem lehet
Csak haza vágyni, sírni tudok én...

Nyugatnémet-brazil őserdei kaland a budapesti születésű Catherine Schell-lel. Rendező: Cziffra Géza. 1964.


WILD REBELS (1967-USA)

A borítót nézve/olvasva soha nem találnád ki, hogy mi ez. 
Segítek:
EL CHE GUEVARA (1968)
"The story of Che Guevara's desperate attempt to escape the mountains of Bolivia. Pursued by an elite ranger unit of the army led by a determined CIA agent, Che is eventually trapped and his men are killed." -Imdb
A filmet Che Guevara 1967-es elfogása és kivégzése után pár hónappal hozták össze az olaszok. 

LA BELVA DALLA CALDA PELLE (1982)
aka. EMANUELLE - QUEEN OF THE DESERT

THREE MEN ON FIRE (1986)
"A Cameroonese police officer (Alphonse Beni) and a CIA agent (Richard Harrison) try to prevent the Pope from being assassinated by Italian terrorists during his African tour." -Imdb
Ez is olasz produkció.

"Eredeti cím: A sárga sárkányok csapdája"? 
Inkább:
THE GOLDEN TRIANGLE (1975 - Hong Kong, r: Law Kei)

KAKKIENTRUPPEN (1977 - r: Marino Girolami)

Eme vámpírfilmnek semmi köze Paul Naschy kedvenc rendezőjéhez, és még csak nem is spanyol.
GRAVE OF THE VAMPIRE (1972-USA, r: John Hayes)

MYSTERIOUS PLANET (1982-USA)
A legismeretlenebb, egyben legolcsóbb (ötezer dollár) Verne Gyula adaptáció, evör! 
"A spaceship crash-lands on a planet, and the crew is astonished to find that it holds a beautiful woman who can heal the sick and injured and a race of super-intelligent beings." -Imdb





Achtung! Wendecover!
Íme a másik oldal:

Ha jól tudom, az összes Hargita megjelenés német nyelvű volt, magyar felirattal.


©  Székely Ádám, Süle Zoltán, Kolcsár István (és DEN)

2014. május 16., péntek

Kaiju mánia

Az amerikai Godzilla (fúj) felbukkanásával minden magára valamit is adó filmes blogon szinte kötelező egy-egy kaiju bejegyzést elpottyantani. Én csak annyit tudok ehhez hozzátenni: tessék megnézni a kilencvenes években készült Gamerákat! Arigato.

2014. május 11., vasárnap

THE NIGHT OF THE DEVILS (1972)

Giorgio Ferroni, olasz-spanyol


A MILL OF THE STONE WOMEN-nel a olasz horror első alapvetéseinek egyikét elkészítő Giorgio Ferroni tizenkét évnyi spagettiwesternkedés után kanyarodott vissza a hátborzongatáshoz. Az ördögök éjszakája, avagy Az éjszaka ördögei láttán szomorúan sóhajthatunk fel, hogy ez a nem mindennapi stílusérzékkel megáldott mesterember Egy lyukas dollárért előnyben részesítette a verőfényes vadnyugatot az emberi lélek sötét bugyrainál. Mint tudjuk, a mennyiség nem egyenesen arányos a minőséggel - Ferroni második rémremeke nemcsak híven tükrözi az időközben eltelt évtized műfaji alakváltozásait, de simán felveszi a versenyt a fantasztikum területén rendszeresebben előforduló kollégák szakdolgozataival.


Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj A Vurdalak család című elbeszélését először az orosz irodalomért rajongó Mario Bava adaptálta vászonra az 1963-as BLACK SABBATH antológia egyik epizódjában. A szláv hiedelemvilágban a vurdalak vámpír-kísértete a saját rokonai közül szedi áldozatait. Apáról fiúra, fiúról sógorra, sógorról unokára terjed a fertőzés, mígnem az egész pereputty vérre szomjazó vurdalakként végzi. Igazi tragikus teremtményekről van szó, akik azért pusztítják el szeretteiket, hogy élőholtukban is maguk mellett tudhassák őket. Minden bizonnyal a családon belüli vámpírizmusban rejlő drámai többlet ragadhatta meg az olaszok képzeletét, amikor eme különleges történethez nyúltak.

A modern, egész estés változat elbeszélésmódja nem Tolsztojtól, és nem is Bavától való, ellenben összecseng az úgyszintén kelet-európai kötődésű SHORT NIGHT OF THE GLASS DOLLS giallójával. Mindkét filmben a kórházba zárt (bajuszos) főszereplő poszt-traumás visszaemlékezésein keresztül bontakozik ki a narratíva.


A jugoszláv-olasz határ közelében, egy erdő szélén sokkos állapotban lévő férfit találnak. Az elmegyógyintézetbe szállított beteget szörnyű szex- és halálvíziók kínozzák, retteg a sötéttől, amnéziája miatt még a nevét sem tudja megmondani. Végül egy fiatal lány, Zdenka segíti a hatóságokat az azonosításban, kinek láttán iszonyat frászt kap a páciens és hirtelen visszatér a memóriája. Innét kezdve Nicolas nevű üzletember főhősünk emlékein át követhetjük nyomon, hogyan robbant le Fiat kupéja a káeurópai varázserdő kellős közepén, és töltött el két rémséges nappalt és éjszakát a civilizációtól teljes elszigeteltségben élő jugoszláv parasztcsalád vendégeként.


Az átok sújtotta família feje a bátyja temetését követően úgy határoz, útnak indul leszámolni az őket rettegésben tartó gonosz vurdalak-boszorkánnyal. Mivel se kocsma, se egyéb szórakozási lehetőség nincs a környéken, ha az apa este hat óráig nem tér vissza a családi fészekbe, az csakis egyet jelent: ő is vurdalakká változott. Ebben az esetben minél előbb szíven kell döfni egy kihegyezett karóval, még mielőtt a szörny a sajátjai torkának esne. A nagyvárosból jött Nicolas elkerekedett szemekkel figyeli a felvilágosult ésszel felfoghatatlan eseményeket, miközben belé szeret Zdenka, a család szépleánya.


Leszámítva a kórházban játszódó keretet, az őszi tájba ágyazott film hű marad az irodalmi alapmű elvarázsolt balkáni hangulatához, Mario Bava mesekönyvbe illő, stúdióbelsőkben teremtett világánál realistább, "földszagúbb" kivitelben. Változtak az idők, alacsonyabbak lettek a költségvetések: némi erotikával és a néző arcába tunkolt effektjeivel a THE NIGHT OF THE DEVILS az egyre zsigeribb ingerekkel dolgozó európai és amerikai horrorfilmek hetvenes évek eleji hullámába illeszkedik, különös tekintettel a spanyol vérvonalra (Leon Klimovsky vámpírjai, Vakhalottak széria). A rázoomolásokkal nyomatékosított gore a Fulci féle borzalmak előfutára - a szétrobbanó fej lehetne akár kimaradt jelenet a THE BEYOND-ból.


The Night of the... Felismerve, hogy egy vurdalak legalább annyira hasonlít zombira, mint vámpírra, Ferroni és forgatókönyvírói a mozgalmasabb utolsó szakaszban szemmel láthatóan kiharaptak maguknak egy darabot az akkor még friss húsnak számító AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJÁból. A gépkocsit megtámadó vurdalakok jelenete le sem tagadhatná George A. Romero klasszikusának hatását. Mi több, a film mélyebb, szimbolikus rétegében a hagyományos patriarchális berendezkedés fordul önmaga ellen, s emészti fel saját magát - csakúgy, mint Romerónál -, hogy aztán az elfojtásokkal teli, diszfunkcionális család (az apa egy zsarnok, a fia bácsikájának feleségét vegzálja szexuálisan) egy gyökeresen új létformában álljon ismét össze. Az édesanyját csócsáló kislány tabusértő képsora egy másik romerói mozzanat, még merészebben előadva.  Az anyagyilkosság a fedetlen keblekkel olyannyira megtetszett Andrea Bianchinak, hogy nem volt rest nyolc évvel később újra színpadra állítani hírhedt zombifilmjében, a LE NOTTI DEL TERRORE-ban.


A melankóliára való hajlamossága és azok a hosszú, elegáns kamerafahrtok azért érzékeltetik, hogy a THE NIGHT OF THE DEVILS a veretes gótika felől érkezett. A MILL OF THE STONE WOMEN romantikája a szomorú sorsú női főszereplő alakjában jelenik meg újra (Televízió? Olyat még sose láttam - mondja a szegény pára), a befejezés viszont kizárólag e Romero árnyékában született adaptációnak a sajátja. Mario Bava Wurdalakja volt az egyik első olyan horrorfilm, melyben a Gonosz győzedelmeskedett a Jó felett, Ferroni pedig sikeresen rálicitál, keserűen ironikus kérdőjelet hagyva maga után.


Nicolast a westernhős Gianni Garko, Zdenkát az elbűvölő Agostina Belli játssza, őt a két évvel későbbi A NŐ ILLATA miatt szokás jegyezni kultúrkörökben. Az egyik unokában a THE CAT O' NINE TAILS kislányára, Cinzia De Carolisra ismerhetünk. Felleghy Tamás rendőrfelügyelőként, Bartha János fatelep tulajdonosként mond fel néhány mondatot a forgatókönyvből, majd nyom nélkül (uncredited) tovatűnnek, mint vurdalak a setét éccakában ---
Antikváriumi besztszellerében a jobbára hivatásosokat megformáló Felleghy a következőképp vall hivatásáról: "Drága apám, aki korán meghalt, orvostanár volt és titokban azt remélte, hogy a fia egyszer majd orvos lesz. Én viszont nem bírtam a vért, így csak filmekben voltam orvos." A véres speciális effektusokat nem más, mint Carlo Rambaldi (E.T.) maszkmester fabrikálta, az operatőr a spanyol Manuel Berenguer (LA RESIDENCIA). Gianni Garko egyik interjújában elárulta, hogy a rendező mindkét fülére tök süket volt, így Ferroni aligha hallhatta hi-fi sztereóban, milyen szép zenét komponált filmjéhez Giorgio Gaslini, a DEEP RED gyermekdalocskáját is szerző jazz-zongorista.


Ez az ízig-vérig eurokult sokáig fájóan hiányzó pontja volt a komolyabb gyűjteményeknek, egészen 2012-ig, mikor Amerikában végre valahára megjelent egy szépen felújított, feliratos kópián. Rendhagyó módon nálunk kicsit más volt a helyzet, ugyanis eme ritkaságot annak idején két kiadó is megjelentette videokazettán, két különböző szinkronnal. Egyszer volt, hol nem volt a cenzúrázott, teliképes Hungarovideo ---


és a vágatlan, szélesvásznú Vico, ismeretlen eredetű képpel a borítóján. ---

2014. május 3., szombat

BRIDE OF RE-ANIMATOR {RE-ANIMATOR 2 - AZ ÚJRAÉLESZTŐ MENYASSZONYA} (1989)

Brian Yuzna, USA

És mégis mozog
H.P. Lovecraft, a sírjában

Stuart Gordon Empire Pictures-nél készült mesterhármasa (RE-ANIMATOR, FROM BEYONDDOLLS) felett producerként bábáskodó Brian Yuzna egy fityinget sem kapott a RE-ANIMATOR videoforgalmazásából származó bevételekből. Végül kénytelen volt pert indítani az Empire (akkor már Full Moon) főnök Charles Band és a terjesztő Vestron Video ellen. A Los Angeles-i ügyvédek javában dolgoztak az ügyön, amikor Yuzna nekilátott a folytatásnak egy rövid életű kis japán-amerikai cég, a Wildstreet Pictures megbízásából. Ennyit az 1990-es ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA és még ki tudja hány remake/folytatás keletkezésének okára többé-kevésbé emlékeztető háttérről, most lássuk a következményt, digitálisan felújított extra változatban.


Hála az újraélesztéstől sem visszariadó forgatókönyv-doktoroknak, a Miskatonic Egyetemi Mészárlás során egy öntudatra ébredt vastagbél áldozatául esett Dr. Herbert Westnek kutya baja. A halál utáni élet megrögzött kutatója valahol a polgárháborús Peruban támasztja fel az elesett katonákat, miközben hűséges asszisztense, Dan Cain aggódva figyeli, hogyan válik eleve nem komplett barátja egyre őrültebb tudóssá. A Dél-Amerikában honos zöld leguán méhéből kinyert reagenssel West különböző testrészeket kombinálva immáron új, soha nem látott teremtményeket kíván létrehozni. A Miskatonicra visszatérő páros kibérel egy temető mellett álló házat, West a laboratóriummá alakított pincében a kórház hullaházából kicsempészett testrészekkel folytatja istentelen kísérleteit.


A főcímen rendületlenül H.P. Lovecraftnak tulajdonított történet Herbert West, az újjáélesztő utolsó két fejezetét (Az árnyak borzalma; Síri légió) operálja egybe az 1931-es FRANKENSTEIN zseniális folytatásával, a BRIDE OF FRANKENSTEIN-nel. A kézenfekvő West - Frankenstein párhuzamot szentesítő frigyből megszületik re-animátorunk fő műve, a Menyasszony.

Vajon jogom van-e a magam javára ekkora átkot szabadítani számtalan emberi nemzedékre? 
S nem maradt más utána a szívemben, csak lélegzetelállító undor és iszony. Képtelen voltam elviselni még a látványát is e lénynek, akit teremtettem." - Mary Shelley: Frankenstein 

A prostituált combjaiból, szűzlány méhéből, pincérnő karjaiból összerakott twiszted sziszter szerencsétlen Cainnek készül, akinek az előző rész végén kipurcant a barátnője (ő lesz a szív), gyengéd érzelmeket táplál halálos beteg páciense iránt (ő lesz a fej), és mellékesen egy harmadik, még élő és viruló csajjal is romantikázik szabadidejében (ő lesz a sikoly-felelős).


A hímsovinizmus és a KNB EFX Group csodálatos teremtménye nem sokkal születése után féltékenységi rohamot kap, a szívéhez nyúl, és a Fangoria magazin címlaplányaként végzi.


Az akkortájt krónikus sequel mániában szenvedő amerikai horror történetében bizonyára léteznek haszontalanabb második részek. A szaksajtóban nagy csinnadrattával beharangozott, aztán a széles moziforgalmazást megkerülve a vhs-purgatóriumba száműzött RE-ANIMATOR 2 a FRANKENHOOKER-rel közösen
pimasz kis Frankenstein Direct-to-Video Menyasszonya párost alkotna, retró a retróban jeligével (ma már egy 1990-es keltezésű film is lassan, de biztosan retró kategória). A produkció sikere akkor válik igazán kérdésessé, amikor merészeljük a Stuart Gordon rendezte előzménnyel összevetni, márpedig ez elkerülhetetlen, hiszen egyenes ági folytatásról van szó.


Dennis Paoli kiváló forgatókönyve Lovecraft novellájában található legjobb ötleteket szipolyozta ki, Gordon pedig a tudományos-fantasztikus-zombis alapanyagot fokozatosan az őrület torkába fecskendezte - az eredmény egy szépen ívelt, fejetlenségében is agyas B-film az örökkévalóságnak. Rendezőként a söntöléses testhorror mérföldkövének számító SOCIETY-vel (Félelmetes társaság, 1989) bemutatkozott Brian Yuzna feddhetetlenségéhez nem férhet kétség, a fickó a műfaj elkötelezettje, és most tekintsünk el attól, hogy nem átallott Dennis Paoli eredeti Bride of Re-Animator szkriptjét a kukába dobni. Morbid, sötét, klausztrofób - mondták róla, akik olvasták. A Gordon/Paoli páros részvétele nélkül készült RE-ANIMATOR 2 ismét a groteszk humorral átszőtt gótikus ponyvaregényt tűzte zászlajára, és ha az első rész iszonyatával nem is vetekszik, a vágatlan változat legalább szaftosabb, mint egy korabeli Freddy Krueger epizód. 


Csakhogy Yuznánál nincs ív, se túl sok agy, van viszont ripacskodás fele dőlő aránytévesztés, meg egy rakás leforgatott jelenet, amik a két részt kötötték volna össze (Dr. West cirkuszi karrierje, Meg halála, West megmenekülése), de nem kerültek bele a végső vágásba. Aki nem látta a RE-ANIMATOR 1-et, az véresre vakarhatja a fejét, hogy mi a fészkes fene folyik itten. Az ötletfoszlányokból és egymásra hajigált trükkhalmazból felépült tákolmány kétszer annyi pénzből, négyszer akkora F/X stábbal készült, mégis valahogy olcsóbbnak hat az egész; a Re-Animátor ezennel visszatért az ősforráshoz. H.P. Lovecraft? Mary Shelly (sic)? A fenét: THE BRAIN THAT WOULDN'T DIE! Vérbeli trashmozival van dolgunk, az ilyesmire fogékonyak tán még örömüket is lelhetik benne.


Na meg ott nyüzsög Herbert West, aki egy alapvetően elszabott filmben is figyelemre méltó karakter tud lenni. Jeffrey Combs a hőskor legendás horrorsztárjait idéző manírral alakítja a modern Frankensteint, kinek célra törő pragmatizmusa mellett végképp elsikkad a viktoriánus ősénél még szóba került erkölcs és etika. "Isten? Aki undorodik a saját képére teremtett szánalmas emberiségtől? Engem nem fog korlátozni a ti Istenetek kudarca." Go West!


Ha a két férfi főszereplő közti se veled/se nélküled viszonyt kezdenénk el boncolgatni, könnyen az egy fejjel magasabb, kisportolt testű lakótársára veszettül féltékeny Herbert West coming out partiján találnánk magunkat. A színészvezetésben amúgy sem jeleskedő rendezőt azonban a lélek mélységeinél sokkal jobban izgatja az összetoldozott zombi-testrészekben rejlő poénok kiaknázása. A "seggfej" kifejezést konkretizáló SOCIETY-ből tudhatjuk, Yuzna bármit képes szó szerint venni és megmutatni, amit nem szégyell. Márpedig Yuzna semmit nem szégyell. Ujjakra operált szemgolyó pókként futkos fel-alá, a Westék után kitartóan szimatoló ballonkabátos kopó karja kutyalábként végzi, a lefejezett Hill doktor denevérszárnyakkal a fején groteszk Batmanként tér vissza (ő is címlapra került).


A XIX. századi mutatványos bódékba való látványosságokra Lovecraft síri légiója teszi fel a koronát, vagyis a labor melletti kriptába dobott selejtek bosszúja a rommá effektezett fináléban. Mindeközben önkéntelenül is eszembe jutott, hogy a) a mai fősodorbeli horrorfilmek többségébe ennyi fantázia sem szorult; b) az 1985-ös előzmény humorból és undorból álló vegyületét piszok nehéz lehet újra kikeverni. Az elvárásokat takarékra téve elkezdtem figyelni a csikknyomokat a kópián...
Aki nem tudná, a cigarette burns a celluloid filmszalagok végét jelezték. Amint megjelent a lyuk a vászon felső sarkában, a mozigépésznek el kellett indítania a következő tekercset. A tökélyre digitalizált kiadások korában ritka ilyen jelenséget látni, szerencsére (?) az Ultrafilm lemeze nincs felújítva, a képminőség kifejezetten gyatra, a szinkronja vicós. Hát persze, hogy ez is a ---


A borítószövegben leírtak és a filmben történő események közti esetleges egyezés pusztán a véletlen műve!

(szken: Orbán István; gif: fuckyeahreanimator; Shelley fordítás: Árpi bácsi)