Amando De Ossorio, spanyol
Szándékosan választottam az eredeti spanyol címet, nehogy felesleges illúziókat keltsek a Sam Raimi-rajongók táborában. Szóval a RETURN OF THE EVIL DEAD a második "vakhalottas" film. A világsikert arató TOMBS OF THE BLIND DEAD-ben (csak a hazájában 800 ezer fizető néző) Ossorio bemutatta a templárokat, a RETURN-nel elkészítette a hozzájuk méltó filmet.
A szembeötlően kisebb költségvetésű újrázásban Ossorio ismét feltámasztotta élőhalott huszárjait (a temetői feltámadás-jelenet az előző részből lett bevágva!), de nem folytatásban gondolkodott, hanem kiaknázta az első menetben elszalasztott lehetőségeket. Bouzano kisvárosa a templomos lovagok leigázásának ötszázadik évfordulóját ünnepli. A bevezetőben láthatjuk, milyen is volt ez a leigázás: a falubeliek sarokba szorították a lovagokat és kiégették a szemüket. Bármily szörnyű tetteket hajtottak is végre ezek az istenverte templomosok, a prológus némiképp rájuk tereli a néző szimpátiáját, és ahogy azt hamarosan látni fogjuk, egyáltalán nem véletlenül.
Az aktuális, ötszáz évvel későbbi Bouzano Franco generális Spanyolországának mikrokozmosza: van egy mindenható polgármester-generalissimo a keretlegényeivel, és a manipulálható néptömeg. Ossorio a létező fasizmus elfajzottságát (aktuálpolitika filmje elkészültekor) olyan, a spanyol horrorokban gyakran visszatérő képekkel illusztrálja, mint amikor a gyerekek összerugdossák a falu bolondját, majd az ünnepségen a felnőttek hangos éljenzése közepette felgyújtják a főtérre kiállított, templomos lovagokat mintázó rongybabákat. Ez Franco ideológiájának végső perverziója, az a stádium, amiben az elnyomottak imitálják elnyomóikat, a rendpártiság egyenlővé válik a széleskörű erőszakkal.
Ebbe a másságot meg nem tűrő, szexuális nyomorától is megzakkant Bouzanoba lovagolnak be a Vakhalottak partizánjai, és játszi könnyedséggel - valamint jó sok gore-ral - megdöntik a rezsimet. A hatalom nemtörődömsége a bajban mutatkozik meg csak igazán: a polgármester felhívja a kormányzót, hogy mégis mit tegyenek a közelgő zombiinvázió láttán. A kormányzó elküldi őket a templomba imádkozni, majd leteszi a telefont és tovább alszik. Ossoriotól nem várna az ember politikai állásfoglalást, pláne ilyen szatirikus módon, de egész végig ezt teszi, miközben azért nem felejti el, hogy elsősorban egy horrort készít.
Az egyetlen éjszaka alatt lezajló film nem bővelkedik emlékezetes mozzanatokban, de két suspense jelenet mesteri. A maroknyi túlélő egy templomosokkal körülvett templomban (ez maga egy in-joke) talál menedéket. A polgármester, saját bőrét mentve, kilök egy kislányt a szörnyek közé - a lassan mozgó kamera körül megfagy a levegő.
Ugyanilyen hatásos a MADARAK inspirálta befejezés is, méltó módon küldve a vakhalottakat átmeneti nyugovóra. A két jelenet két falangista tabut is kikezd: az anyaság szentsége, valamint a kétes erkölcsűnek elkönyvelt (értsd: liberális) pár éli túl a zombitámadást. Amando De Transzgresszív!