"Stefan Oblowsky", olasz
"Biztos vagyok benne, hogy mindenre van logikus magyarázat." - hangzik el a záró mondat, mielőtt az utolsó zombi-apáca is kiugrana a koporsójából. A látszólag nonszensz THE OTHER HELL-re az a logikus magyarázat, hogy az Anna Karenina egyik karakterének (Sztyepan Oblonszkij) nevén közbejegyzett filmet Bruno Mattei buherálta össze tanítványa, Claudio Fragasso segedelmével. Isten irgalmazz!
Mondo, zombis, gladiátoros, női börtönös, poszt-apokaliptikus, kommandós, terminátoros sci-fi; a pokoli páros a nyolcvanas években lényegében végigzongorázta az olasz zsánerpalettát. 1980-ra a nunsploitation már kiment a divatból, Matteiékat azonban ez a tény nem akadályozta meg abban, hogy egy használaton kívüli római kolostorban egyszerre két apáca-showt is színpadra állítsanak. A THE TRUE STORY OF THE NUN OF MONZA a hetvenes évek apácazárdákban játszódó erotikus történelmi drámáit elevenítette fel, a vele egyidejűleg készült, valamivel közismertebb THE OTHER HELL pedig giallo, zombi és ördögűző elemeket vegyítő természetfeletti horrorként adta el magát. Végignézésével hasonló kínszenvedést élhetünk át, mint annak idején az önmagukat véresre ostorozó apácák - fáj, de azért valahol mégiscsak jó...
Fragasso Mattei ötlete alapján megírt forgatókönyvében - mindkettőjüknek ez volt az első horrorfilmje - egy nem is olyan borzasztó sztori veszett el a vallásos fanatizmus és a szexualitás örök ellentétéből kibuggyanó gyilkos megszállottságról. Apácazárda, katakomba, titkos laboratórium: Assunta nővér egy abortuszon átesett apáca hulláját készül bebalzsamozni. "A genitália ajtó a gonoszhoz... a labirintus, mely a pokolba vezet!" magyarázza nagy hévvel asszisztensének, miközben nevezett testrészt késével kiszakítja. Sötétben felvillanó vörös szempár (a Sátán féklámpái!) hatására Assunta először munkatársát, majd saját magát is leszúrja. A színésznőt, Paola Montenerót tíz évvel azelőtt a BAY OF BLOOD híres dárdás jelentében átdöfték. Ilyen az asszonysors az olasz horrorfilmekben.
 |
| Anno Domini Felleghy |
A "balesetet" követően egy ortodox katolikus tiszteletes (az öreg zsánerbajusz, "Andrew Ray") próbálja újra felszentelni a helyet, a bíboros (Fellegi Tamás, már megint nincs kiírva a neve) azonban inkább egy fiatal, racionálisabban gondolkodó papra bízza a különös ügyet. Idősebb kollégájával szemben Valerio atya (Carlo De Mejo) nem hisz az ördögűzésben, meggyőződése szerint a gonoszság pusztán a fejekben létezik, és ezt akkor is be fogja bizonyítani, ha a nyomokat serényen eltüntető Vincenza főnővér (Franka Stoppi a BEYOND THE DARKNESS-ből) és társai az Ördögre esküsznek. Egy gyerekrajzra bukkanva a pap-nyomozó végül rájön a főnővér múltban gyökeredző titkára, de akkor már nagyon úgy néz ki, hogy keresztet vethet a saját életére is.
A dvdén lévő interjúban Alida Valli fia, az elmebeteg tekintetű Carlo De Mejo (vessünk egy pillantást a filmográfiájára, hát lehet egy ilyen karriert ép ésszel megúszni?) az egészre egy hetvenes években készült Ördögűző-folytatásként emlékszik. Ezt ugyan benézte, az igazságtól nem jár túl messze. AZ ÖRDÖGŰZŐ megcsapolása a katolikus olaszok számára teoretikusan nem jelentett volna problémát, a többszöri próbálkozás ellenére valamiért mégsem tudtak sokat kihozni a témából. A szűk mozgásterében sokszor kínosan a semmi ágán ülő THE OTHER HELL legalább az érdekesebb olasz exorcista kópiák közé tartozik. Ezt nagyrészt annak köszönheti, hogy juszt se elégszik meg egyetlen film sorvezetőként való használatával, a CARRIE-től az INFERNO-ig megy a levesbe minden. Minden és semmi, Dario Argento és Bruno Mattei.
A L'ALTRO INFERNO cím (az olasz moziplakáton még a betűtípus is ripoff) ugyanolyan cinikus/ironikus kicsengésű, mint DAWN OF THE DEAD kópiát Vincent Dawn-ként szignózni. Argento INFERNO-jánál pár emelettel lejjebb található Másik Pokolban a fényképezés persze nem olyan tetszetős (16mm), a színészek visszataszítóak, de a hatás majdhogynem ugyanaz: narratív koherencia híján a néző vagy bealszik, vagy csak néz, mint a moziban, és várja, miféle újabb lehetetlenséggel tudja meglepni a film. A titok után kutakodó főhős a padlóburkolat alatt ("A harmadik kulcsot a cipőd talpa alatt keresd...") egy hajfonatot talál. Megfogja, nézegeti, majd hirtelen a szobában tartózkodó apáca ráugrik a férfira és elkezdi fojtogatni. Ez Bruno Mattei infernója.
A gyerekrajzzal, felakasztott játékbabákkal megidézett DEEP RED mellett a SÓHAJOK sem ússza meg szárazon: a zárda kutyabarát kertészének (a HELL OF THE LIVING DEAD-ben is emlékezeteset nyújtó Franco Garofalo) torkát saját német juhásza tépi széjjel. Tekintve, hogy az Italo Gore fénykorában készült, bánhattak volna bőkezűbben is a véres effektekkel, ezeknél az abszurd "csúcspontoknál" a THE OTHER HELL képes felkelteni a lankadó figyelmet, a Goblin korábban megjelent lemezeiről bekevert progrock katolikus közegbe téve is hasít (erről jut eszembe: Goblinéknak egy hegedülő démon volt a logójuk). A finálé Mater Vincenza pokoli konyhájában nem elégszik meg a BEYOND THE DARKNESS zenéjével, elorozza annak utolsó képkockáját is.
"All You can produce are empty screams, but I produced a child!" Hibbant angol dialógusok, dramaturgiai anomáliák és stock shot bagoly - egy Mattei film legfontosabb ismérveit soroltam fel. Amikor Valerio atya szalagos magnója rögzíti az ok-okozatot felfedő flashback képeit, vissza kellett pörgetnem az átkozottat, mert nem akartam hinni a szememnek! A kópia néhányszor átvált 35mm-es szélesvászonra (pl. az említett flashbacknél), mivel a 16mm-es negatívval dolgozó Fragasso a nagyobb költségvetésű apácás történetét a szomszédban 35-ösre forgató Matteitől csente a munkaeszközöket. A forgatás körülményeiről olvasd a Fragassóval készült interjút.
Ahhoz képest, hogy milyen nyomoronc módon jött a világra, a THE OTHER HELL tulajdonképpen nem is olyan rossz, vagyis az, de láthattunk már ennél is alábbvaló okkult horrort az olaszoktól (az istenverte SATAN'S BABY DOLL). Szorult néminemű stílus a filmbe, időről időre atmoszférát teremt, egy eurokultos mazochistának néha ennyi is elég az üdvösséghez. Mindazonáltal a Mattei/Fragasso filmográfiában továbbra is az ambiciózusabb HELL OF THE LIVING DEAD / RATS - NIGHT OF TERROR marad az etalon. Mit szólsz ehhez, Bruno?
