A Made in Texas LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS után Tobe Hooper telepakolta bőröndjét naiv reményekkel, és Hollywood felé vette az irányt.
Még mielőtt a Universal Pictures és Steven Spielberg lecsapott volna a messzi dél vadjára, Hoopert egy Mardi Rustam nevezetű grindhouse impresszárió (PETS, PSYCHIC KILLER) pécézte ki magának. A CÁPA koppintásnak induló ("Swamp Beast"), majd Kim Henkel TCM-forgatókönyvíró jóvoltából egyre inkább a texasi horrorszenzációra emlékeztető filmmel első ízben jelent meg a Hooper-paradoxon: a megalkuvások nélküli, független filmkészítés netovábbját felmutató rendező álomgyári tevékenységét kivétel nélkül megbízások alapján végzi. A work-for-hire pályafutás során menetrendszerűen bekövetkező rendező vs. producer összeütközésből ezúttal sem Hooper került ki győztesen.
A film inspirációjául Joe Ball, az Elmendorfi Mészáros true crime története szolgált (Joe Ball, Ed Gein... ilyen nevekkel vagy sorozatgyilkos, vagy heavy metal gitáros lesz az emberből). Az első világháború kitüntetett veteránja a Nagy Gazdasági Válság idején kocsmárosként élte tisztes polgári életét Texas megyében, amíg le nem tartóztatta a rendőrség. Fejbe lőtt nőismerőseit Joe a legenda szerint a Barátságos Fogadó névre keresztelt bárja mögötti kis tavacskában tartott aligátorokkal zabáltatta fel.
Az EATEN ALIVE-ban a tetthely egy Louisiana mocsárvidékén roskadozó motel (magyar változat ITT), amiben a szomszédos kisváros kupleráját maga mögött hagyó prostituált keres éjszakai menedéket. Még mielőtt kimondanád, hogy PSYCHO, a főszereplőként útnak indult fiatal lány a kaszájával hadonászó, szexuálisan frusztrált moteltulajdonos (magyar változat OTT) krokodiljának a bendőjében köt ki. Hooper elmebeteg szörnyetegeiről sok rosszat el lehetne mondani, csak azt nem, hogy náluk kárba veszne a maradék. Hamarosan érkeznek az újabb szállóvendégek - a Láncfűrészes híres reklámszlogenjét aktualizálva: Ki fogja túlélni? És mi marad a szkriptből negyven perc múltán?
A széltében-hosszában egy hollywoodi műterem falai között rögzített színjáték az EC Comics mocsár-sztorijait kelti életre, az élénk színekkel bevilágított díszletet mintha csak egy Vault of Horror borítóról stencilezték volna át. Hooper a DVD rövidke interjújában mégsem ifjúkori képregényeire, hanem a Technicolorban pompázó ÓZ, A CSODÁK CSODÁJÁra hivatkozik. Nyugtázzuk hát széles vigyorral, ahogy a mi elvetemült texasink rögtön az elején cafatokra tépeti Totót ;)
Hooper kétségbeesett igyekezettel próbálja átmenekíteni ebbe a gumikrokodillal (a szegény ember Cápája), vérrel és felesleges meztelenkedéssel megtöltött mű-közegbe azt, ami a TCM motorját hajtotta: zajzenével hiszterizált, brutális terror. A texasi farm mintájára a Csillagfény Hotel döglődő állatsimogatójával egy szeletnyi abból a gazdaságilag, kulturálisan és erkölcsileg meghaladott vidéki Amerikából, ami csak erőszakkal képes lereagálni a nemkívánatos látogatók által behordott külvilágot. Egyfajta őrület az őrületben felállás ez, hiszen a motelbe vetődő városi család is súlyos neurózis melegágya. Az egyetlen éjszaka alatt lezajló film szép lassan bele is süpped önnön nihilizmusának mocsarába.
A viharvert hollywoodi öregfiúk (az akkoriban európai B-filmekben is felbukkanó Mel Ferrer és Stuart Whitman) és feltörekvő ifjak (Robert "Freddy" Englund) alkotta színészválogatottban Neville Brand viszi a prímet háborús veterán, táskarádióján hard workin', god fearin' cowboyokról regélő country slágereket hallgató moteltulajdonosként. A második világháborús hős és egykoron cowboy-filmekben szereplő színész az EATEN ALIVE készültekor már egy kiszámíthatatlan viselkedésű alkoholista volt, motyogása alá bizony elkél az angol felirat. A Fantasztikus Filmek Fesztiválján fődíjat kiérdemlő alakítás a maga method acting módján igencsak szórakoztató - hol találunk a mai horrorfilmekben ilyen karizmájú pszicho-fószereket?
A rendező távollétében összevágott, hol stílusos, hol összecsapott EATEN ALIVE a tíz évvel későbbi TEXAS CHAINSAW 2-vel egyetemben eklatáns példája annak, hogyan vetül vászonra a kaotikus körülmények között lezajlott munkafolyamat. A kulisszafotókon jól látszik, hogy Mardi Rustam, ez az Al Adamson sufnieposzait is pénzelő, bizarr külsejű egyén végig ott lógott a stáb nyakán, megállás nélkül osztogatva az észt a Cannes-ban a Rendezők Kéthete programjába beválogatott TCM rendezőjének.
Hoopernek végül elege lett a produceréből és kereket oldott (a szexjeleneteket, csakúgy, mint a kocsmai közjátékot már nem ő, hanem az operatőr dirigálta), egy olyan déli észjárású humorral súlyosbított southern gothic torzót hagyva maga után, amit leginkább a hetvenes évekbeli suttyó grindhouse/drive-in mozik kedvelői ölelhetnek a keblükre. Az amerikai Cinefantastique magazin kritikusa nyilván nem tartozott közéjük, amikor rövid, de velős írásának végén azt tanácsolta Hoopernek: legjobb, ha szedi a sátorfáját és autóstoppal visszamegy Texasba. See You Later, Alligator ---
