2013. május 26., vasárnap

NIGHT OF THE CREEPS (1986)

Fred Dekker, USA


Kampusz City, USA. Földre pottyant alien-kapszulából lendkerekes meztelen csigákra emlékeztető paraziták szabadulnak ki, befészkelve magukat egy tinédzser agyába. Hála két túlbuzgó nördnek, az 1959-es incidens egyetemi labor mélyhűtőjében tárolt áldozata - fejében a parazitákkal - 1986-ban életre kel, a fősulis buliszezon kellős közepén ismét terjed az agyzsibbasztó zombikór. Lángszóró & 12-gauge shotgun - Isten áldja Amerikát!


A kétséget kizáróan rajongói szívvel és lélekkel elkészített NIGHT OF THE CREEPS a nyolcvanas évek fiatal-orientált amerikai fantasztikus filmjeinek tömény kivonata, egy olyan horror/vígjáték egyveleg, ami úgy próbálja jóllakatni a kecskét, hogy közben a káposzta is megmaradjon. A mosogatón kívül van itt minden, ami a csövön kifér: régi idők inváziós szörnyfilmjeinek felújítása (KILLER KLOWNS, THE BLOB), modern zombikomédia (RETURN OF THE LIVING DEAD, EVIL DEAD 2), némi slasherizmus (Baltás Gyilkos™), tinédzserlamúr és egy rahedli new wave/szoft rock betétdal.


Mindennek tetejébe vidáman posztmodernkedik, önnön B-kategóriás sajtszagát retro-cool stílussal (a fekete-fehér bevezető) és a műértő nézővel való cinkos összekacsintásokkal ("Mi ez, egy rossz B-film?") legitimálva. A Corman Egyetem környékén futkározó karakterek az akkor legmenőbbnek számító horrorrendezőkről kapták vezetéknevüket: Romero, Raimi, Hooper, Cronenberg, Carpenter. Hogy a Fangoriában ígéretes fiatal filmkészítőként beharangozott, majd a ROBOTZSARU 3-mal magát a mozi-iparból idejekorán kiíró Fred Dekkernek lett volna-e sansza bekerülni ebbe az elit társaságba, azt csúfosan  (és tegyük hozzá: érdemtelenül) megbukott debütjéből elég nehéz kikövetkeztetni.


A TriStar stúdió pénzelte, gördülékeny profizmussal megvalósított film műfaján belül biztonsági játékot űz, nem sért tabukat, mint a perverz RE-ANIMATOR, nem renitenskedik, mint a punk ROTLD, nem viszi túlzásba a splattert, ahogy azt új-zélandi kuzinja, a HULLAJÓ tette pár évvel később. A bevallottan Lucas-Spielberg-John Hughes iskolát követő Dekker fan-fikciója túl kocka, túl jópofi ahhoz, hogy különcségükkel tüntető pályatársaival egy lapon említsük.


Az viszont mindenképpen üdvözítő, és mégiscsak az említett zombiklasszikusok holdudvarába terelgeti vissza,  hogy bár magát a filmet 14 éven felül aligha fogja bárki is félelmetesnek találni, a humor és horror nem válnak egymás ellenségeivé, gyakorta okos és szórakoztató módon egészítve ki egymást (pl. a HULLAJÓba átemelt fűnyírós zombiírtás). A jól megcsinált praktikus effektek (a maszkok megint csak a HULLAJÓra emlékeztetnek) és a fiatal, kivételesen valóban tizennyolcnak kinéző főszereplők mellett ott lopja a műsort Cameron őrmester, a Raymond Chandler regényekből kilépett, öngyilkos hajlamú detektív. A szövegkönyv két legjobb, a DVD borítójára is felkerült egysorosát elsütő figura (A KÖD-ből, ill. a HALLOWEEN 3-ból ismerős Tom Atkins jutalomjátéka) jóvoltából a tudományos-fantasztikus felállásba vegyül egy kis hard-boiled noir, persze az is karikatúraszerűen elrajzolva.


Ha a faltól falig tinédzserekkel benépesített közegben az egyetlen, aki képes valamilyen szinten elnyerni az empátiám az egy középkorú, őszes-bajuszos fazon, nos, akkor nincs mese, be kell látni: ehhez a szarhoz én már túl öreg vagyok. Odakint zombik dörömbölnek az ajtón, nekem meg kapuzárási pánikom van. A Borzalmak Éjszakája.

(A borítóért köszönet Székely Ádámnak.)