Lon Chaney, a horrorfilm első szupersztárja megmondta: nincsen semmi vicces egy holdfényben álló bohócban. Magyarán, csalogasd ki a nevettetésre alkalmazott bohócot cirkuszi környezetéből, és rögtön az arcokra fogja fagyasztani a mosolyt. A „gonosz bohóc” imidzse – párhuzamosan a hasonló cipőben sántikáló baltás télapóval - a huszadik században vált közhasznúvá, elsősorban a képregények és a horrorfilmek háza táján, de muszáj megemlíteni John Wayne Gacy elévülhetetlen érdemeit is a figura széleskörű népszerűsítésében. A sorozatgyilkos társadalmi munkában bohócként szórakoztatta a mit sem sejtő nagyérdeműt.
1988-tól szinte egymás sarkát taposva négy bohócos tematikájú horror is a videotékák porondjára lépett. A Victor „Jeepers Creepers” Salva rendezte CLOWNHOUSE-ban elmegyógyintézetből kiszökött pszichopaták öltenek magukra bohócjelmezt,
a magyar videoforgalmazásban Tréfás halálra keresztelt OUT OF THE DARK-ban Karen Blacket környékezi meg egy bohócmaszkos sorozatgyilkos,
az IT-ben, Stephen King bibliai hosszúságú regényének televízióra alkalmazott változatában egy bohóc a Gonosz metafórikus megtestesüléseként ijesztget.
az IT-ben, Stephen King bibliai hosszúságú regényének televízióra alkalmazott változatában egy bohóc a Gonosz metafórikus megtestesüléseként ijesztget.
És persze ott vigyorog csodálatunk aktuális tárgya, a néminemű kultikus szeretetet magáénak tudó KILLER KLOWNS FROM OUTER SPACE.
A cím teljes egészében lefedi, miről is van szó, úgyhogy csak röviden: ugyanaznap, amikor a Videoton megnyeri a szuperkupát, cirkuszi sátor száll alá az égből. A különös ufóval érkező alien-bohócok pattogatott kukoricát szóró gépfegyvereikkel vattacukorba csomagolják a kisváros évvesztes egyetemistákból, fafejű reakciós rendőrből és 1, azaz egy darab színesbőrű egyénből (a stáblistán "black biker") álló lakosságát. Őket, mármint az afro-amerikaiakat úgy látszik már egy korábbi harmadik típusú találkozás során kivonták a forgalomból a KKKiller KKKlánszok. A piros orrú ördögfajzatok nem kímélnek se embert, se drugstore-t, a vegyesbolt árukészletének hosszasan ecsetelt leamortizálása még az amúgy végig a bohócoknak drukkoló Deliriát is kihozta a sodrából. A gyerekeket és asszonyokat vigyétek, de a Twixet neeee!!!
A „From Outer Space” családnevet (IT CAME FROM OUTER SPACE / PLAN 9 FROM OUTER SPACE/ I MARRIED A MONSTER FROM OUTER SPACE / TEENAGERS FROM OUTER SPACE) büszkén viselő, szembeötlő ügyefogyottsággal eljátszott film egyike azon nyolcvanas évekbeli retro sci-fi/horroroknak, melyek által a mozi- és képregénygeek rendezőpalánták az ötvenes évek klasszikus, és kevésbé klasszikus inváziós sci-fijeinek fílingjét szerették volna felidézni (DEADLY SPAWN, NIGHT OF THE CREEPS, BAD TASTE stb.). Ez a gesztus, pláne egy B vagy annál is alacsonyabb kategóriájú alkotásnál némi empátiát feltételez a befogadói oldalról is, elvégre a receptúra hiába van splatterrel és humorral fűszerezve, tisztelgésről lévén szó a műfajra egykoron jellemző sablonok nagyjából ugyanazok maradtak. Ergo, a szomszéd Laci bácsinak, aki még életében nem látott ötvenes évekbeli inváziós sci-fit, ez egy nézhetetlen ökörség, míg mások (remélhetőleg a Deliria olvasói) szemét helyett kincsre lelnek majd.
A cselekmény azt a THE BLOB-ot bohóckodja el, amit nem sokkal később - tízszeres költségvetésből - alaposan meg is remakeltek, de menet közben nem rest bekebelezi az INVASION OF THE BODY SNATCHERS-t (a bohócok gubókban {pods} érlelik áldozataikat), az ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJÁt ("Shoot them in the nose!"), és a maga PG-13 módján a slasherek gyilkolás terén mutatott kreativitását is felvillantja. Hogy a film mégis emlékezetes, a többiektől jól megkülönböztethető univerzummal rendelkezik, az elsősorban a fantáziadúsan megvalósított díszleteinek, jelmezeinek és speciális effektusainak köszönhető. Ebben az űrhajóban én is szívesen lennék nyolcadik utas.
A Chiodo testvérek előzőleg az űrinváziós témát hasonló komolytalansággal feldolgozó CRITTERS (RÉMECSKÉK, 1986) szőrmókjainak kivitelezéséért voltak felelősek. Első, és amíg a jövőre beígért 3D folytatás meg nem érkezik, egyetlen saját rendezésű produkciójukban a később Oszkár-díjat is bezsebelő Fantasy II vizuális f/x-műhellyel közösen a régi vágású trükkök egész tárházát vonultatják fel a háttérfestéstől kezdve a Godzilla/King Kong féle belebújós jelmezekig. A tucatnyi különböző fizimiskájú bohóc mindegyike szimpla arcfestés helyett aprólékosan kivitelezett szörnymaszkot visel. Chiodóék Tim Burton korai dolgaiban is munkálkodtak, talán innét ered, hogy ez a gyerekkori emlékekből építkező, harsány színekben pompázó játszótér olyannyira emlékeztet Burton gyengéd paródiát és groteszk fantasztikumot kombináló világára (konkrétan a TÁMAD A MARS!-ra és a BEETLEJUICE-ra gondolok, bár mindkettő a KLOWNS után készült).
Amikor a groteszk és gyermekded egyszerre kerül a képbe, a KLOWN egészen briliáns dolgokra képes használni bohócait: a buszmegállóban várakozóknak előadott árnyjáték vagy a kesztyűsbábbá átalakított seriff egy lapon említhető a DOLLS legszebb pillanataival. Az ambiciózus effektek árnyékában azért megfigyelhető, hogy Chiodo bizony nem mestere a suspense-nek, a színészvezetéshez még annyit sem konyít, a vágás pocsék és a szkeccsekből összetákolt forgatókönyvön is lehetett volna még mit csiszolni. A gügyögéssel kommunikáló űrlények térfelén ugyan sikerült jól eltalálni a horror és humor ideális arányát, ellenben a földlakók be nem álló pofazacskóiból jövő viccek hajlamosak idő előtt megfásulni. Persze lehet, hogy az összes apró-cseprő bénázás is a kilences terv része volt, és a KILLER KLOWNS FROM OUTER SPACE úgy jó, ahogy van, beleértve a The Dickies erre az alkalomra komponált betétdalát: Some make us laugh some make us cry / These klowns honey gonna make you die - Gabba gabba, hey!
-----------------------------------
Egy kis trivialitás: a filmben feltűnik Kovács Dániel, a legendás balmazújvárosi punkzenekar, a Mitugrászok egykori frontembere.
Még mielőtt az Állambiztonsági Hivatal egy lemezszerződéssel kecsegtetve 3/3-as ügynöknek beszervezte volna, Kovács Kaliforniában élő rokonaihoz dobbantott, ahol zenei karrierjét folytatván (először a Whothefucks, majd a country zenét játszó The Smiling Cowboys gitárosa) a színészettel is megpróbálkozott. Epizódistaként a mai napig vállal kisebb filmszerepeket, specialitása az autószerelő (mechanic) és - zűrös múltját tekintve némi öniróniával - a rendőr. A következő mondatot csak félnótások olvassák el: OK, csak bohóckodtam, ennek legfeljebb csak a fele igaz. No de melyik fele?.