Chuck Russell, USA
A „Régi Film Régi Remake-je” (NOTLD '90), és a "Régi Film, amit Remakelni Fognak" (FRIGHT NIGHT) után most a "Régi Film Régi Remake-je, amit Remakelni Fognak" menet következik. Hogy egy kicsit feldobjuk a hangulatát ennek a sírva vigadós témának, rögtön ugorjunk a bejegyzés végére, és indítsuk el az egyik ott található zeneszámot.
A THE THING-hez hasonlatosan a THE BLOB is egy ötvenes évekbeli creature feature újrája, avagy A-költségvetéssel megcsinált B-film, főszerepben a speciális effektusokkal. Szerény számításaim szerint minden John Carpenterre jut 45 Chuck Russell. THE THING vs THE BLOB. Frencsájz szagot érzek!
Russell a RÉMÁLOM AZ ELM UTCÁBAN kiugróan sikeres harmadik epizódjával hívta fel magára a figyelmet, és kapta meg a lehetőséget arra, hogy akkoriban masszívnak számító büdzséből (20 milla) elkészítse a THE BLOB remake-jét. A nyolcvanas években alsó-felső szinten reneszánszukat élő, nosztalgikus beütésű inváziós sci-fik (THE DEADLY SPAWN, TERRORVISION, KILLER KLOWNS, STRANGE INVADERS, LIFEFORCE és a többiek) társaságából a THE BLOB '88 nem tud igazán mivel kiemelkedni, de annyi elmondható róla, hogy a maszkmesterek tudásuk legjavát adták bele. Igazi jutalomjáték ez nekik és Masszájuknak, ami gyorsabb, randább és realisztikusabb, mint elődje. Egyébként humanoidnak látszó egyedek is feltűnnek, azt hiszem a földlakók őket nevezik színészeknek - ennek bebizonyítása további kutatásokat igényel. (Az ott balra nem az a faszi a Twin Peaksből?)
Az 1958-as eredetinek amerikai becsben tartottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1.) a Criterion Collection részeként jött ki videón,
2.) a Simpson Család is szentelt neki egy szkeccset valamelyik Halloween-különkiadásban. Ez most éppen kapóra jön, legalább nem kell vesződnöm a történet elmesélésével. Homer, tied a pálya:
Szóval, az unalmas amerikai kisváros unalmas lakóit egy űrből érkezett kisgömböc tartja rettegésben (doh!). A Massza képlékeny állapotából kifolyólag (kifolyólag, érted?) a legváratlanabb helyekről tudja meglepni védtelen áldozatait – ez a suspense-tényező az, ami megkülönböztette a THE BLOB-ot azoktól a szörnyfilmektől, melyeknek címszereplői nem fértek be egy konyhai lefolyóba. A harmincadik évforduló alkalmára készült remake látszólag hűen követi modelljét: szörny támad, felnőttek hülyék, a huszonkét éves tinédzserek megmentik a napot. THE END. A látszat azonban egy kicsit csal.
A red scare sci-fik oszlopos tagjaként az '58-as, vörös színű Massza a komcsi veszedelem metafórájaként pusztította el az amerikai szimbólumokat, úgysmint gyorsétkezde és horror double-billt játszó filmszínház. A hidegháborús évek végén készült újrában viszont már megszólal az ideiglenesen ellenségkép nélkül maradt Egyesült Államok lelkiismerete: az intergalaktikus takony nem más, mint az amerikai űrfegyver-program mellékterméke, vagyis a "mi kutyánk kölyke". A pap, aki a film végén a Massza prédikátorává válik (ez a figura nem szerepelt az eredetiben) a vallási megszállottságtól, még konkrétabban a fundamentalizmustól való félelmet sugározza, mely mára sikeresen leváltotta a vörös veszélyt az USA paranoia-toplistáján. Ki is írta ezt? (Frank THE MIST Darabont üdvözletét küldi.)
A szintén Tri-Star producerálta NIGHT OF THE CREEPS-hez igazodván a THE BLOB az ötvenes évek matinéit ötvözi az aktuális horrortrendekkel. Ebből fakad a forgatókönyv egyetlen szellemesnek nevezhető ötlete: az eredeti változat híres mozis jelenetét úgy varázsolja újjá, hogy egy tipikusan igénytelen slasherfilm vetítése közben csap le a szörny.
A szintén Tri-Star producerálta NIGHT OF THE CREEPS-hez igazodván a THE BLOB az ötvenes évek matinéit ötvözi az aktuális horrortrendekkel. Ebből fakad a forgatókönyv egyetlen szellemesnek nevezhető ötlete: az eredeti változat híres mozis jelenetét úgy varázsolja újjá, hogy egy tipikusan igénytelen slasherfilm vetítése közben csap le a szörny.
A többit a blockbusterekre gyakorlatozó Russell (VÉGKÉPP ELTÖRÖLNI, A MASZK, A SKORPIÓKIRÁLY) slick rendezése elintézi. Mint mondtam, nem egy Carpenter az ürge, de azért tudja, hová kell tenni a kamerát. A hangalámondásos videokazetták korában egy ilyen filmipari tucattermék elég is volt az üdvösséghez, és hát mi tagadás, ma is nézeti magát, majdhogynem meghozva az étvágyat a Rob Zombie ötlete alapján készülő, Kalapács Józsi által rendezett vadiúj változathoz. Amíg a föld kerek, mindig lesznek Blobberek!
Hajmetál + Horror = $$$
„We’re the Dream Warriors, Don’t wanna dream no more” - szólt a Dokken slágere a FREDDY 3-ban,
A THE BLOB is valami hasonlóval próbál kedveskedni hard-rocker közönségének, amikor az Alien együttes „Brave New Love” című számát teszi a vége főcím alá.
A fiatal, kokainfüggő hollywoodi filmproducerek körében anno igen népszerű zenei stílusra Cselőtei László csípőből lőtte a tizeseket, Boz Cordolla meg magára döntötte a mélynyomót. Rég volt, szép volt, talán igaz se volt.