2013. május 4., szombat

A DAY WITHOUT POLICEMAN (1993)

Johnny Lee, 香港



One Way Ticket to Cat.III Hell
presents:


A hírhedt III kategóriát, vagyis a "csak 18 éven felülieknek" besorolást a hongkongi kormány eredetileg a külföldi és helyi művészfilmek forgalmazását megkönnyítendően hozta létre. Visszaélve a helyzettel, az élelmes producerek néhány éven belül  külön exploitation-iparágat szerveztek köréje, 1992-re a HongKongban forgalmazott filmek közel fele háromkategóriás. A III-as ügyosztály ezen kevésbé ismert esetének felújított, cenzúrázatlan változatára egyelőre még várni kell (a besorolás egyáltalán nem jelentette azt, hogy ezeket a filmeket ne cincálta volna meg a cenzorbizottság), sőt még dvdén sem jelent meg, de aki kitartóan keres, az rá fog találni a lézerdiszk/vcd kópiára. Ma már nem készülnek futószalagon az ilyesmik, úgyhogy becsüljük meg, amink van: egy fin de siécle hangulatban fogant akció-thriller, egyenesen a hongkongi filmgyártás utolsó fénykorának legsötétebb bugyrából.


RUN AND KILL reloaded: a határhoz közel fekvő kis szigeten a tunya rendőrség mellett/helyett önjelölt polgárőrök végzik a rendfenntartást. A polgármester fiából és annak haverjaiból álló banda lényegében szabadon garázdálkodhat, a law és order a településen megszűnt létezni. A társaság járőrözés közben beleköt a kikötőben élő bevándorlóba (a Ringo Lam kiskedvenc Tommy Wong) és annak fiatal feleségébe. Cat. III breaking point: a nővel nemi erőszak közben végeznek, a férjét kis híján agyonverik, majd eltemetik őket egy sekély sírhantba. A magához tért, amúgy jóravaló, becsületes halász egykori vietnami veterán elvtársait hívja segítségül a bosszúhoz. A három kommunisták által kiképzett, emberölésben vérprofi katona hamarosan meg is érkezik csőre töltött AK47-es gépfegyverekkel, és az előirányzott tervet bőven túlteljesítve valóságos etnikai tisztogatásba kezdenek - "Kitapossuk az összes hongkongi belét!"


NAKED KILLER reloaded: Simon Yam valaha szépreményű nagyvárosi nyomozó és boldog házasságban élő férj volt (és egy színész, aki akkoriban előszeretettel mutogatta magát ilyesfajta szemetekben), egészen egy balul elsült rajtaütésig. A hongkongi szuperzsaruk körében népbetegségnek számító poszttraumás stressz egyszerre vágta tönkre az előmenetelét és a nemi életét (az AK47 fóbiás, impotens zsaru variáció Yam NAKED KILLER-ben alakított karakterére). A sziget alkohol és drogmámorban fetrengő rendőrkapitányaként Simon Yam ugyanolyan klinikai eset, mint amikor pszichopatát játszik, csakhogy ezúttal elvileg ő a főhős, neki kellene szembeszállnia a válófélben lévő felesége életét is veszélyeztető betolakodókkal.


Az alaposan megflashbackelt film intimebb szféráját az érzelmileg lerongyolódott rendőr és annak talpraesett felesége közti kapcsolat "háromkategóriásan" perverz ecsetelése adja (a férfi lábfétises, a nő pornófilmeket szinkronizál), de feltűnik egy nagyobb, szocio-apokaliptikus vízió is a láthatáron, hogy aztán a kettő összeolvadjon a zabolátlan erőszak, vad akciójelenetek és szürreálisan rossz angolsággal megírt feliratok („my sexy body is good”) alkotta Made in Hong Kong katyvaszban.
A RUN AND KILL mintájára működő exploitation-gépezet a nézők anyaországiaktól való félelmét zsákmányolja ki, egy olyan autoritás nélkül maradt, szétesett közösséget festve fel a vászonra, amit néhány felfegyverzett komcsi - az akkor éppen gőzerővel folyó boszniai atrocitásokat idézve - képes pár óra leforgása alatt majdnem a nullára amortizálni. Stephen Teo Hong Kong Cinema - The Extra Dimensions című könyvében a kilencvenes évek genszter- és zsaruthrillerei kapcsán írt megállapítása ide is érvényes: "A törvényesség és rend helyzete komoly közvita tárgya, mivel a polgárok elvesztették a bizalmukat abban, hogy a koloniális kormányzat meg tudja védeni Hong Kong érdekeit."


A hongkongiakat szóban és tettekkel egyfolytában gyalázó katonák arcát a fényképezés megpróbálja személyteleníteni, ezzel a vizuális fogással téve szimbolikussá jelenlétüket. ’97 eljövetele iránt érzett tehetetlen frusztráltság visszhangzik, midőn a hongkongi rendőregyenruhába bújt társaság Simon Yam sógornőjét készül kinyírni. Az AK47 látványától bepánikolt Yam (a helyi hatóságok impotenciájának hús-vér megtestesítője) egy bokor mögül figyeli, ahogy a fájdalomtól üvöltő rokonát kínozzák, miközben az elkövetők megjegyzik, csakis a hongkongiak képesek rá, hogy ne siessenek egy bajban lévő honfitársuk segítségére. Aki azt gondolja, hogy ezek után barátunk összeszedi magát és megvédi a haza becsületét, az a jelenet végére a pokolba fogja kívánni a forgatókönyvírókat.


A minden porcikájában túljátszott színészkedéshez korabeli divatnak megfelelő, erősen stilizált rendezés társul. Johnny Lee akkor környékezi meg Billy Tang hasonszőrű munkáinak színvonalát, amikor bedurvulnak a dolgok. Az egyik ilyen húzós szituban egy férfinak felvágják a gyomrát, majd meztelen asszonyát veszik kezelésbe. Egy Rambo-kés, egy vagina és egy gitár riff egymásra találását elvileg nem lehetne fokozni, de basszák meg, csak sikerül - az áldozat felvágott gyomrába véletlenül térdig beletaposnak! A "rendőr nélküli nap" mérlege: három nemi erőszak és legalább két tucat szitává lőtt, kizsigerelt, felkoncolt hulla.


A DAY WITHOUT POLICEMAN távolról sem perfekt film, ám az biztos, hogy a maga (III) kategóriájában nem végzett félmunkát.

Cat.III filmeket vetítő hongkongi mozi a kilencvenes évekből.