David Chung, 香港
A világháborút átélt nagypapámnak bezzeg volt miről mesélnie, de én milyen katonatörténetekkel fárasszam majd az unokámat? Hogy láttam óriásrobotokat harcolni a Hungarovideo egyik videokazettáján? Mondjuk nem is rossz, legfeljebb a hungarovideós részt lehagyom, úgysem fogja tudni az a hülye kölyök, mi fán termett a videokazetta.
Egy új évezred hajnalán, valamelyik ázsiai metropoliszban (Hong Kong) :
A Robogang nevű bűnszövetkezet óriásrobotok segítségével tervezi átvenni a hatalmat a város felett. A Pioneer 1, egy jól megtermett, csupa vasizom mecha áttöri a rendőrségi kordont, kirabolja a nemzeti bankot és egy figyelmeztető szöveg lejátszása után továbbáll a helyszínről. Mit továbbáll, tovarepül! A Robogang mérnökei rakétákat is szereltek a bakancsába.
Hangyás, a kormánynak dolgozó fegyvertervező feltalált egy szuperpuskát, amely képes lenne elpusztítani a robotot, ám az állásukat féltő munkatársai félreállítják a flúgos mérnököt. Egyik este munkából hazamenet Hangyás összeismerkedik a Viszkissel, a Robogang renegát tagjával. A két férfi egy kocsmai verekedés után együtt folytatja útját, szorosan a sarkukban Pioneer 2-vel, akit Lucifer, a Robogang gonosz vezére a szeretőjéről, Mariáról (Sally Yeh) mintáztatott meg.
A Viszkis likvidálásával megbízott androidot sikerül ártalmatlanítani, a „holttestet” azonban Hangyás titokban összedrótozza és szófogadó háztartási alkalmazottá programozza át. Jelszó: Szeretlek Hangyás!
Egy kétbalkezes fotóriporterrel (a kisebbik Tony Leung) és a Viszkis szifujával (a nagyszerű Lam Ching Ying) kiegészült társaság végül kénytelen szembeszállni a Roboganggel: vajon sikerül nekik megakadályozni, hogy Lucifer és Maria bevesse a város ellen a Pioneer 3-at, a Pioneer 1 továbbfejlesztett, tízszer akkora változatát? És nem kéne az idén végre leraknom az érettségit?
A Film Workshop, Tsui Hark 1984-ben alapított cégének dinamikus képi világú, látványos akciókkal megspékelt produkciói fontos szerepet játszottak abban, hogy nyugaton is újra felfigyeljenek az addig jobbára csak olcsó kivitelű, „rugdosós” karatékákkal azonosított hongkongi filmiparra. A SZEBB HOLNAP, a SZELLEMHARCOSOK vagy A KARD MESTERE nemcsak közönségsikerek voltak a maguk idejében, de lényegében újrafutózták saját zsánerüket, hatásuk a wuxiától a gengszterfilmekig máig meghatározó jelentőségű. Tsui a Film Workshop és a szintén általa gründolt Cinefex Workshop (Hong Kong első vizuális effekt-műhelye) segítségével házon belül valósíthatta meg ambiciózus elképzeléseit az Új Hongkongi Közönségfilmről.
Az I LOVE MARIA {export cím: ROBOFORCE} az Astro Boy/Gundam/Go Nagai mangák, a ROBOTZSARU és egy METROPOLIS-homázs (Mariának hívták Fritz Lang klasszikusának robotnőjét) összehegesztéséből létrejött robotos sci-fi akcióvígjáték. A Hong Kongban meglehetősen ritkán babrált szüzséből is kikövetkeztethető, hogy Tsui kreatív időszakainak egyik csúcsán járunk, egészen pontosan abban az évben, amikor saját maga ugyan nem rendezett, de egyszerre négy-öt Workshop produkció forgatásán nyolc-tíz szép reményű direktort kergetett az idegösszeomlás szélére. A hongkongi Spielbergként becézett kontrollfreak 36 órás munkanapjai hamar legendássá váltak a szakmában.
A nagyszabású futurisztikus látványvilág megteremtéséhez szükséges költségvetéssel a független Film Workshop nyilvánvalóan nem rendelkezett, így csak néhány fura fegyver, egy felspécizett járgány, és a Robogang főhadiszállása (Hong Kong városának hulladékégető üzeme) érzékelteti, hogy jövő időben vagyunk. A hiányosságokat az alkotók kreativitása, tűzön-vízen át gázoló lelkesedése pótolta. A filmen keresztül tulajdonképpen a két producer, Tsui Hark és John Sham gyerekszobájába nyerhetünk betekintést - ebből egyenesen következik, hogy volt pofájuk saját maguknak kiosztani a főszerepeket!
A képen balra látható Tsui helyett egy profi, A-listás színész is boldogan eljátszotta volna a Viszkist, a komédiázásban jártasabb Shamot meg péklapáttal hajtottam volna el a kamera közeléből, annyira idegesítő jelenség a pali, ketten együtt azonban kiadnak egy egészet, és ma már nehezen képzelhető el furcsa párosuk nélkül ez a tökkelütöttség. Mint ahogy a robotok nélkül sem.
2011 AD-t írunk, de a '88-as robot-effektusok innen, a jövőből nézve is parádésra sikeredtek, különösen a badass Pioneer 1 lett karakteres jószág. A prototípus tervezői mellett az operatőröket és vágókat illeti még dicséret, akik Tsui storyboardjai alapján (ő volt az első, aki használt ilyen képregényekre emlékeztető, rajzolt forgatókönyveket Hong Kongban) képesek voltak a helyszínen úgy rögzíteni, majd összevágni a robotos képsorokat, hogy azok kompúteres utómunka nélkül is életre keljenek a vásznon. Belegondolva, hogy ezek miből főztek - hungarocell, biciklilámpa, kiszuperált karburátor -, az első öt perc a százötven millás TRANSFORMERS-t is leiskolázza.
A hiperaktív kalandnak van egy felnőtt fejjel már inkább fárasztó „elvan a hülyegyerek” zizisége, amit egy-két jól irányzott pofonnal, vagyis 10 percnyi anyag kivágásával meg lehetett volna nevelni (ezt az eredetinél lényegesen rövidebb magyar változat sikeresen megoldotta). Minden más klappol: a Ching Siu Tung koreografálta akciók, az együgyű, de bájos szintizene, a popénekesnő Sally Yeh remek dupla-alakítása, és a forgatókönyv a SZELLEMHARCOSOK írójától, melynek jövőképe – gyilkos robotok meg minden – egyáltalán nem a technika embertelen ördögének a falra festésével van elfoglalva. A figurák, legyenek azok jók vagy gonoszak, emberek vagy gépek, éppen olyan szentimentálisak, mint a Kínai Kísértethistóriák szereplői; az I LOVE MARIA-nak a humanista science-fictionök között van a helye.
Extra: A Mad Movies magazin egyik számának hátoldalán lévő ROBOFORCE hírdetés ITT. Très cool!
A világháborút átélt nagypapámnak bezzeg volt miről mesélnie, de én milyen katonatörténetekkel fárasszam majd az unokámat? Hogy láttam óriásrobotokat harcolni a Hungarovideo egyik videokazettáján? Mondjuk nem is rossz, legfeljebb a hungarovideós részt lehagyom, úgysem fogja tudni az a hülye kölyök, mi fán termett a videokazetta.
Egy új évezred hajnalán, valamelyik ázsiai metropoliszban (Hong Kong) :
A Robogang nevű bűnszövetkezet óriásrobotok segítségével tervezi átvenni a hatalmat a város felett. A Pioneer 1, egy jól megtermett, csupa vasizom mecha áttöri a rendőrségi kordont, kirabolja a nemzeti bankot és egy figyelmeztető szöveg lejátszása után továbbáll a helyszínről. Mit továbbáll, tovarepül! A Robogang mérnökei rakétákat is szereltek a bakancsába.
Hangyás, a kormánynak dolgozó fegyvertervező feltalált egy szuperpuskát, amely képes lenne elpusztítani a robotot, ám az állásukat féltő munkatársai félreállítják a flúgos mérnököt. Egyik este munkából hazamenet Hangyás összeismerkedik a Viszkissel, a Robogang renegát tagjával. A két férfi egy kocsmai verekedés után együtt folytatja útját, szorosan a sarkukban Pioneer 2-vel, akit Lucifer, a Robogang gonosz vezére a szeretőjéről, Mariáról (Sally Yeh) mintáztatott meg.
A Viszkis likvidálásával megbízott androidot sikerül ártalmatlanítani, a „holttestet” azonban Hangyás titokban összedrótozza és szófogadó háztartási alkalmazottá programozza át. Jelszó: Szeretlek Hangyás!
Egy kétbalkezes fotóriporterrel (a kisebbik Tony Leung) és a Viszkis szifujával (a nagyszerű Lam Ching Ying) kiegészült társaság végül kénytelen szembeszállni a Roboganggel: vajon sikerül nekik megakadályozni, hogy Lucifer és Maria bevesse a város ellen a Pioneer 3-at, a Pioneer 1 továbbfejlesztett, tízszer akkora változatát? És nem kéne az idén végre leraknom az érettségit?
A Film Workshop, Tsui Hark 1984-ben alapított cégének dinamikus képi világú, látványos akciókkal megspékelt produkciói fontos szerepet játszottak abban, hogy nyugaton is újra felfigyeljenek az addig jobbára csak olcsó kivitelű, „rugdosós” karatékákkal azonosított hongkongi filmiparra. A SZEBB HOLNAP, a SZELLEMHARCOSOK vagy A KARD MESTERE nemcsak közönségsikerek voltak a maguk idejében, de lényegében újrafutózták saját zsánerüket, hatásuk a wuxiától a gengszterfilmekig máig meghatározó jelentőségű. Tsui a Film Workshop és a szintén általa gründolt Cinefex Workshop (Hong Kong első vizuális effekt-műhelye) segítségével házon belül valósíthatta meg ambiciózus elképzeléseit az Új Hongkongi Közönségfilmről.
Az I LOVE MARIA {export cím: ROBOFORCE} az Astro Boy/Gundam/Go Nagai mangák, a ROBOTZSARU és egy METROPOLIS-homázs (Mariának hívták Fritz Lang klasszikusának robotnőjét) összehegesztéséből létrejött robotos sci-fi akcióvígjáték. A Hong Kongban meglehetősen ritkán babrált szüzséből is kikövetkeztethető, hogy Tsui kreatív időszakainak egyik csúcsán járunk, egészen pontosan abban az évben, amikor saját maga ugyan nem rendezett, de egyszerre négy-öt Workshop produkció forgatásán nyolc-tíz szép reményű direktort kergetett az idegösszeomlás szélére. A hongkongi Spielbergként becézett kontrollfreak 36 órás munkanapjai hamar legendássá váltak a szakmában.
A nagyszabású futurisztikus látványvilág megteremtéséhez szükséges költségvetéssel a független Film Workshop nyilvánvalóan nem rendelkezett, így csak néhány fura fegyver, egy felspécizett járgány, és a Robogang főhadiszállása (Hong Kong városának hulladékégető üzeme) érzékelteti, hogy jövő időben vagyunk. A hiányosságokat az alkotók kreativitása, tűzön-vízen át gázoló lelkesedése pótolta. A filmen keresztül tulajdonképpen a két producer, Tsui Hark és John Sham gyerekszobájába nyerhetünk betekintést - ebből egyenesen következik, hogy volt pofájuk saját maguknak kiosztani a főszerepeket!
A képen balra látható Tsui helyett egy profi, A-listás színész is boldogan eljátszotta volna a Viszkist, a komédiázásban jártasabb Shamot meg péklapáttal hajtottam volna el a kamera közeléből, annyira idegesítő jelenség a pali, ketten együtt azonban kiadnak egy egészet, és ma már nehezen képzelhető el furcsa párosuk nélkül ez a tökkelütöttség. Mint ahogy a robotok nélkül sem.
2011 AD-t írunk, de a '88-as robot-effektusok innen, a jövőből nézve is parádésra sikeredtek, különösen a badass Pioneer 1 lett karakteres jószág. A prototípus tervezői mellett az operatőröket és vágókat illeti még dicséret, akik Tsui storyboardjai alapján (ő volt az első, aki használt ilyen képregényekre emlékeztető, rajzolt forgatókönyveket Hong Kongban) képesek voltak a helyszínen úgy rögzíteni, majd összevágni a robotos képsorokat, hogy azok kompúteres utómunka nélkül is életre keljenek a vásznon. Belegondolva, hogy ezek miből főztek - hungarocell, biciklilámpa, kiszuperált karburátor -, az első öt perc a százötven millás TRANSFORMERS-t is leiskolázza.
A hiperaktív kalandnak van egy felnőtt fejjel már inkább fárasztó „elvan a hülyegyerek” zizisége, amit egy-két jól irányzott pofonnal, vagyis 10 percnyi anyag kivágásával meg lehetett volna nevelni (ezt az eredetinél lényegesen rövidebb magyar változat sikeresen megoldotta). Minden más klappol: a Ching Siu Tung koreografálta akciók, az együgyű, de bájos szintizene, a popénekesnő Sally Yeh remek dupla-alakítása, és a forgatókönyv a SZELLEMHARCOSOK írójától, melynek jövőképe – gyilkos robotok meg minden – egyáltalán nem a technika embertelen ördögének a falra festésével van elfoglalva. A figurák, legyenek azok jók vagy gonoszak, emberek vagy gépek, éppen olyan szentimentálisak, mint a Kínai Kísértethistóriák szereplői; az I LOVE MARIA-nak a humanista science-fictionök között van a helye.
Extra: A Mad Movies magazin egyik számának hátoldalán lévő ROBOFORCE hírdetés ITT. Très cool!
