Kuei Chih Hung / Ernst Hofbauer, 香港 - NSZK
Tanár úr kérem, az úgy volt, hogy... 1973 elején a Warner Brothers nemzetközi terjesztés céljából megvásárol egy előző évben készült hongkongi Shaw Brothers kungfut. A 5 FINGERS OF DEATH (eredeti címén KING BOXER) New Yorktól Koppenhágáig tartó diadalmenete elemi erővel üt rést a kelet-nyugat között fennálló filmkulturális Nagy Falon.
A rákövetkezendő hónapokban tucatjával köttettek meg a transzatlantikus kungfu-tranzakciók, olyanok, mint például hazánk jelenlegi film-főmuftijának első saját gyártású hongkongi produkciója, melynek külföldi forgalmazási jogait '73 nyarán a karatebizniszből profitálni kívánó MGM-nek adta el egy szép summáért.
A rákövetkezendő hónapokban tucatjával köttettek meg a transzatlantikus kungfu-tranzakciók, olyanok, mint például hazánk jelenlegi film-főmuftijának első saját gyártású hongkongi produkciója, melynek külföldi forgalmazási jogait '73 nyarán a karatebizniszből profitálni kívánó MGM-nek adta el egy szép summáért.
(Anyósom az tudja: „Ha a szarból te is így tudtál volna aranyat csinálni, most neked is lenne három belvárosi éttermed!” Hogy rúgjon meg téged bruszli a Sárkány közbelépben -----)----> ennek a Warner és Golden Harvest közti kölcsönösen előnyös együttműködésnek a folyományaként az addig csak ázsiai országokkal összefekvő Shaw Brothers-nek sem kellett a szomszédba mennie egy kis koprodukcióért, jöttek az alkalmi partnerek akár a világ másik végéről is. A Hammer Horror és a Shaw harcművészeti drakulafilmje, a 7 ARANY VÁMPÍR volt az első és máig legismertebb nyugati céggel közös vállalkozásuk, ezt még öt-hat, finoman szólva nem túl sikeres próbálkozás követte.
Hong Kongban - még mindig '73-mat írunk - Bruce Lee halálával a kungfu popularitása átmenetileg alábbhagyott, miközben egyre nagyobb kasszasikereket értek el a kezdetben Európából illetve Japánból importált, majd a cenzúra enyhülésével már hazai főzésben feltálalt erotikus filmek. Shawék e téren is úttörőnek számítottak: igényes kiállítású kosztümös erotikák (LEGENDS OF LUST, INTIMATE CONFESSIONS OF A CHINESE COURTESAN), nőibörtönös exploitation (THE BAMBOO HOUSE OF DOLLS), rape n’ revenge (THE KISS OF DEATH), sőt még Dániában forgatott euro-tikát (THE SEXY GIRLS OF DENMARK) is találhatunk az SB széles szexkínálatában.
Ez a kis visszatekintés talán segít megérteni, milyen megfontolások alapján jöhetett létre a harcművészet és az erotikahullám találkozásának metszéspontján az emitt látható nyugatnémet / hongkongi vegyes házasság szörnyszülötte, a - most tessék kapaszkodni - bajor karatés szexkalandvígjáték !
Ez a kis visszatekintés talán segít megérteni, milyen megfontolások alapján jöhetett létre a harcművészet és az erotikahullám találkozásának metszéspontján az emitt látható nyugatnémet / hongkongi vegyes házasság szörnyszülötte, a - most tessék kapaszkodni - bajor karatés szexkalandvígjáték !
Az 1953-ban alapított müncheni Rapid Film specialitása kezdetben az egzotikus, főként ázsiai helyszíneken játszódó pikáns kalandfilmek voltak: INSEL DER AMAZONEN ("Amazonok szigete", 1960), HEISSER HAFEN HONG KONG ("Hong Kong forró kikötője", 1962), DAS TODESAUGE VON CEYLON, DIE DIAMANTEHÖLLE VON MEKONG, DIE JUNGEN TIGER VON HONG KONG (WOMEN FOR SALE, 1969)...
Az isten lábát 1970-ben fogták meg a SCHULMÄDCHEN-REPORT-tal, amit 1976-ig bezárólag 13 hivatalos folytatás követett, összesen több mint 100 millió fizető nézőt szolgálva ki. Az áldokumentarista szexfilmsorozat hallatlan népszerűsége indította be a német szexfilmipart, a Rapid főnöke pedig két "Diáklány Jelentés" között tető alá hozhatta a háború után készült addigi legdrágább német filmet, a VASKERESZT-et (Sam Peckinpah rendezésében).
A VIRGINS minden bizonnyal nem tartozott a legdrágább német filmek közé, már csak azért sem, mert ránézésre inkább a hongkongiak állhatták a cehhet. A színfalakat, a technikát és a főrendezőt a házigazda Shaw Bros. biztosította, a Rapid REPORT-rendezőjét, Ernst Hofbauert és a fehér bőrű Mädcheneket hozta magával. Éppenséggel a hasonló (ámbár illegális) alapokra épülő nemzetközi leánykereskedelem a film történetének kiindulópontja: valamikor a századelőn, a Dél-Kínai tengeren egy csapat Európából Ausztráliába tartó szűz- és nem egészen szűzleányt rabolnak el hongkongi kalózok, hogy aztán megbízójuk, a gonosz emberkereskedő Run Run Shaw Tien Chen szexrabszolgaként forgalmazhassa őket a helyi munkaerőpiacon.
A pórul járt lányokat Ázsia-kompatibilis ágyassá kiképzésük során megállás nélkül vegzálják a nyálukat csorgató kínaiak, egészen addig, míg Ko Mei Mei, az ellenzéki wuxialány titokban meg nem tanítja a tenyerestalpas fehérnépet amazon módjára kungfuzni és karatézni. Az elárverezésük estéjén Dawn, Cecilia, Ann, Karen és Brenda - vagyis a "洋妓" (ez a kínai cím, ha kíváncsi vagy: fordítsd le) készen állnak az ártatlanságukon esett csorba kiköszörülésére...
A megannyi vidám szexuális zaklatást magába foglaló kalandba útközben becsatlakozik Mei Mei bátyja is, akit a disztingvált Shaw színész, Yueh Hua (COME DRINK WITH ME, TWELVE GOLD MEDALLIONS) alakít olyannyira disztingváltan, mintha egy legitim wuxiában lenne. Végül persze ő sem ússza meg a szexjelenetet, és pironkodva letapizza Sonja Jeannine-t. A germán hölgyemény a magyar radikális nyugdíjasoknak is ismerős lehet, ő volt Kabir Bedi egyik partnernője A FEKETE KALÓZ-ban.
Kinek nem inge, se gatyája a Szex és a Zen, annak sem kell mitől tartania, ugyanis szexploitationünk – Gott sei Dank! - sokkal inkább egy bugyira vetkőztetett kalandfilm, mintsem ágyhoz kötött szoftpornó. És ha már kérdezed, az akciókoreográfiát derekasan abszolválják a messziről jött csajok, látszik rajtuk, hogy ők is élvezték a műsor ezen részét.
Megfelelő kor- és helyismerettel rendelkezők bizonyára meg tudnák egész pontosan nevezni azokat az alkotásokat, melyeknek nyomdokait a VIRGINS gőzerővel tapossa - THE BAMBOO HOUSE OF DOLLS, INTIMATE CONFESSIONS OF A CHINESE COURTESAN (van egy leszbikus kerítőnő karakter is), esetleg valamelyik Ernst Hofbauer erotische Abenteuer –, úgy zusammen mégis egy meglehetősen egyedi grindhouse/Bahnhofskino hibridről van szó. Az egész kalózos, interraciális, kungfuzós, emancipuncis alapötlet már eleve megéri a pénzét, csak aztán legyen elég erős gyomrunk a heves erőszakkirohanások és egy bajor sörfesztivál hangulata között ingázó tónusváltások megemésztéséhez. Tipp: a vaskos ízléstelenség második nekifutásra már könnyebben fog lecsúszni.
A német szinkronstúdióban mindenesetre vették a lapot, és külön kis kabaréelőadást szerveztek köréje. Fogalmam sincs milyen nyelvjárásban beszélgethettek a színészek egymás között - a dvdén csak a német hangsáv választható -, de hogy az eredeti forgatókönyv nem ilyen dialógusokkal operált, az sicher:
Bármiféle kritikai támadás gumilabdaként pattanna vissza egy olyan filmről, amiben nők karatéznak meztelenül, de engedtessék meg nekem, hogy azt gondoljam: Kuei Chih Hung ennél azért többre volt hivatott. Félreértés ne essék, Kueit mindig az exploitation zavarosába küldték le halászni, az övön alulra célzó VIRGINS nézése közben azonban még a szokásosnál is jobban át tudtam érezni ennek a kiváló rendezőnek a frusztrációját: a stúdió először bedobta a SUPERMEN AGAINST THE ORIENT olasz-hongkongi kungfuttiba Bitto ’Fekete Emanuelle’ Albertini mellé ---
 |
| Shih Szu, Lo Lieh és az S-Modellek |
--- majd ismét elébe tettek egy nem sok szakmai babérral kecsegtető koprodukciót, ő pedig mérgében... rendezett egy nagyot! A THE KILLER SNAKES direktora rögtön az első képkockákon leteszi névjegyét: premier plánban kígyókat nyúznak. Később előkerül egy szalamandra is, de megússza, miután valaki felemlegeti az állatvédelmi hatóságot (ez egy in-joke? Vagy megint a német szinkrontolmácsok szórakoztak?). A tengerparti faluba érkezvén a kalózok szétcsapnak a lakosság között, miközben a menekülő parasztok egymást portékáit fosztogatják. Kuei cinikus világszemlélete a seggreesős, tortadobálós humorral vastagon megkent VIRGINS-ben is átjön, és még cinkostársra is lelt abban a langaléta eurobabában (Gillian Bray, a híres Bluebell Girls egykori táncosa), kinek keserű élettapasztalatból fakadó pimaszsága felülemeli az egész társaságot a sanyarú helyzeten.
A képkompozíciók és látószögek tárháza (vigyázat, „crash zoom” veszély!), a műterembelsőket természetessé esztétizáló bevilágítás állva hagy jó néhány nagyobb presztízsű Chang Cheh filmet - azt az éjszakai jelenetet a nindzsákkal Chor Yuen sem intézhette volna jobban. Már csak ez alapján is furcsa, hogy Kueire akkoriban nem bíztak egyetlen normális wuxiát sem, egészen 1980-ig kellett várni, hogy belekóstoljon a műfajba (KILLER CONSTABLE).
Teljes joggal felmerülhet a kérdés, hogy vajon Ernst Hofbauer, a saját szakterületén kétségkívül nagy tapasztalattal bíró osztrák származású rendező mi a fenét csinált ezalatt? Használjuk a képzelőerőnket: amíg Kuei és stábja a díszletek között gürizik, Herr Hofbauer a Shaw Brothers kantinjában egy pohár sör mellett üldögélve a következő két filmjének - WENN DIE PRALLEN MÖPSE HÜPFEN („Amikor a kemény cicik ugrándoznak”); GEJODELT WIRD IM UNTERHÖSCHEN („Belejódlizok a bugyidba”) - forgatókönyveit csiszolja tökéletesre. Van valakinek jobb ötlete?
