Leon Klimovsky, spanyol
Imre, Londonba szakadt hazánkfia hosszú idő után ismét Magyarországra látogat fiatal feleségével. Transzilvánia mit sem változott a háború óta: a leprások még mindig a a temető környékén ólálkodnak, a székely banditák turistákat fosztogatnak és a kocsmában népviseletbe öltözött helybeliek mesélik a rémtörténeteket. Jobboldalra szavazók örömmel fogják konstatálni, hogy Erdélyt mégsem csatolták el Magyarországtól.
Színre lép Waldemar Daninsky (Paul Naschy), kinek tragikus farkasember-sorsa most sem hagy női szemet szárazon. A holdtöltekor kiszőrösödő Waldemar hamarosan Imre időközben megözvegyült feleségével távozik a civilizált London felé, ahol nem más, mint Dr.Jekyll veszi majd kezelésbe.
A dvdborító elején "nevetséges", hátul meg "top grade"-ként van aposztrofálva ez a film, és valóban: mindenkinek magának kell a helyére tennie. Számomra a JEKYLL LOBO szépsége abban rejlik, hogy teljesen tökkelütött volta ellenére halál komolyan van előadva, ellentétben az olyan későbbi werewolf mozikkal, mint AZ ÜVÖLTÉS vagy az AMERIKAI FARKASEMBER LONDONBAN, melyek fárasztóan hip humorral próbáltak többek lenni, mint amik. Naschynál ugyebár megállt az idő 1943 tájékán (FRANKENSTEIN MEETS THE WOLF MAN), de lehet rá haragudni? No, señor.
A kronológia szerint a sikeres LA NOCHE DE WALPURGIS és a kevésbé ismert JACK EL DESTRIPADOR DE LONDRES közé tehető az elkészülte, ezeknek szkriptjei adhatták az inspirációt ehhez a furcsa kombóhoz. A film első fele tipikus kelet-európai farkasember történet, majd egy huszárvágással Hasfelmetsző Jack Londonjában (Soho, anno '71) folytatódik a kaland. Naschy ennek megfelelően vérfarkasból keménykalapos Hyde lesz, majd vissza. Ez az ötlet - valljuk be - elég nagy hülyeség, de pont ettől lesz olyan bájosan bizarr az egész. Shirley Corrigan bájairól pedig nem kell beszélni - ezek a szemek, ez a száj...
