"(Lurlei) a Rajna jobbpartján, Hessen-Nassauban meredeken kiemelkedő szikla, amelyen a monda szerint egy vizitündér lakik, ki énekével a hajósokat magához csalja, míg a sziklához nem ütődnek és hajójuk el nem süllyed. A XIII. században azt hitték, hogy mellette van a Nibelungen-kincs a vízbe süllyesztve. Odafenn vendéglőt nyitottak, melynek teraszáról elragadó látvány nyílik a Rajna-völgyre." - Pallas Nagylexikon
De Ossorio adaptációjában nem vendéglő van odafenn, hanem lánynevelde, e körül ólálkodik a Creature From The Felső-Rajna, egy gyönyörű teremtmény, ki holdtöltekor rettenetes gumikosztümbe bújva vadássza a magányos szíveket. A nevelde őrzését egy jóképű ficsúrra bízzák, aki beleszeret a tündérbe és boldogan élnének, ha nem lennének egy spanyol horrorfilmben.
Lorelei, ahogyan Helga Liné interpretálja, elbűvölő szörnyella, egyszerre félelmetes és vonzó, bikinije akarommondani lénye annyira átható, hogy egy euro-horrort is képes félúton átváltoztatni görög sorstragédiává. Az ambíció nagyobbnak bizonyult, mint a rendelkezésre álló kevés pénz; a német folyó stockfelvétel, a monszter nagyon műanyag, a többi effektről nem is beszélve. Csakhogy egy jó ponyva-poéta felülemelkedik a piszkos anyagiakon: néhány lebilincselő képsor, hangulatos zene és egy csipetnyi mágikus realizmus a csehszlovák mesefilmiskola mentén - a NIGHT OF THE SORCERERS szafarija után ismét kapunk egy kishíján hibátlan éjféli matinét a VAKRÉMÜLET euro-kultrendezőjétől.
Senki sem számít a spanyol inkvizícióra!
Erre meg pláne:
