Riccardo Freda, olasz
Freda itt, Freda ott, és már megint Freda. A három opus összerakva monumentum a művész emlékére, aki fő műveként megírhatta volna a Deliria celestis-t, dráma három felvonásban a modern Ödipuszról. Ehelyett olyan olcsó kis horrorfilmeket csinált, mint ez:
Tragikus ceremónia az Alexander-villában címen is futott, legtöbben egyszerűen csak "tragikus"-nak fogják titulálni a látottakat.
Tömény Freda-tematika: a fiatal főhős rajtakapja imádott anyját egy férfival, dühében a mamának szánt mágikus erejű gyöngysort lányismerősének ajándékozza. A baráti társaság egy régi villában köt ki, ahol részesei lesznek egy tragikus kimenetelű sátáni ceremóniának. A gyöngysort viselő lány transzcendens állapotba kerül, a villát elhagyva szörnyű víziói realitássá válnak.
Deus (sz)ex machina
Tragic Ceremony ↔ A Doppia Faccia
Van egy hosszú (rém)álomjelenet a MURDER OBSESSION-ben, amikor a horror elindul útjára egészen addig, amíg vissza nem zökkenünk a film giallo-valóságába. A TRAGIC CEREMONY-ban egy ilyen fantazmagória kellős közepén találjuk magunkat, itt azonban realitás híján nincs hová visszazökkenni. Minden metafizikai síkon történik, ezért hagyományos horrorfilmként nehezen értelmezhető, de ha sikerül áthangolódni a nonszenszre, elbűvöl minket az irrealitás teremtette atmoszféra.
És akik kitartanak a ceremónia végéig, szemtanúi lesznek egy hatásos finálénak, amiben értelmet nyer minden, amit addig láttunk. Vagy sem. Sebaj, segít nekünk a professzor, aki az utolsó snittben elmagyarázza a megelőző nyolcvanöt percet. Teszi ezt oly eszelős arckifejezéssel, hogy nem kétséges, ő is részese a sátáni összeesküvésnek.
A rendező szokásához híven letagadta a filmet, terjedtek olyan mendemondák, hogy a Freda-család hölgytagjai álltak a kamera mögött. A lemezen lévő interjúban a női főszereplő (Camille Keaton, az "I" a SPIT ON YOUR GRAVE-ből) diszkréten kerüli a témát, de ami a vásznon van, az épp elég bizonyíték: Dr. Freda személyesen operált.
