A drive-in klasszikusok közt talán a THE CANDY SNATCHERS körül honolt a legnagyobb csend, még a hasonszőrű dolgokra specializált amerikai fanzinekben is csak nagy ritkán bukkant fel ez a cím (és micsoda cím, nézd meg a szlengszótárban!). Ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy videón szinte lehetetlen volt hozzájutni. Mára ez megváltozott, kijött a dvd gyönyörűen felújított képpel, úgyhogy hallelujah: the Candy Snatchers are back!
A sztorit közreadni kapitális hiba lenne, elég róla annyit, hogy három amatőr lúzer elrabol egy Candy nevű lányt, abból az indíttatásból, hogy annak ékszerész apjától váltságdíjat követeljenek. Ám az események nem pontosan úgy mennek, ahogyan a "tévében látták", ráadásul szemtanú is akad egy hat év körüli kissrác személyében.
A cselekmény három szálon, szorosan együtt fut: a bűnözők - az apa - a kisgyerek közösen kerülnek egyre nagyobb szarba, miközben a motivációk és helyzeti előnyök folyamatosan változnak. A gyerek családi köre - egy igazi David Lynch rémálom - az egyedüli, ami nem kötődik konkrétan a történethez, de nélkülük nem csattanna akkorát az utolsó képsor poénja.
A true crime / THE LAST HOUSE ON THE LEFT inspirálta forgatókönyv az a fajta ironikus és frappáns dialógusokkal megírt (neo)noir, ami éppen mostanában volt divatos (Coen tesók és Tarantino), de ahogy a nemrég letudott Grindhouse-őrület után sem kattant rá egy újabb generáció ezekre a filmekre, a THE CANDY SNATCHERS sem fog feltétlen sikert aratni mindenkinél. Amit poszt-modernként bevesz a gyomor, az nyersen tálalva már nem olyan szalonképes, ezért is szorultak a hetvenes évek transzgresszív mozijai már születésükkor a vidéki autósmozikba. Nem faltól-falig erőszakos, de van egykét olyan jelenet, ami könnyen kiverheti a biztosítékot a mai nézőben is.
Trueblood (kicsoda?) kompromisszummentes tragikomédiája jó humorérzékkel és nem kevés low-budget tudománnyal megfejelve (micsoda fényképezés!) a független amerikai gerilla-mozik díszpéldányaként fog bevonulni az exploitation-történelembe. Csak idő kérdése...
-What are the chances of getting out of this?A sztorit közreadni kapitális hiba lenne, elég róla annyit, hogy három amatőr lúzer elrabol egy Candy nevű lányt, abból az indíttatásból, hogy annak ékszerész apjától váltságdíjat követeljenek. Ám az események nem pontosan úgy mennek, ahogyan a "tévében látták", ráadásul szemtanú is akad egy hat év körüli kissrác személyében.A cselekmény három szálon, szorosan együtt fut: a bűnözők - az apa - a kisgyerek közösen kerülnek egyre nagyobb szarba, miközben a motivációk és helyzeti előnyök folyamatosan változnak. A gyerek családi köre - egy igazi David Lynch rémálom - az egyedüli, ami nem kötődik konkrétan a történethez, de nélkülük nem csattanna akkorát az utolsó képsor poénja.A true crime / THE LAST HOUSE ON THE LEFT inspirálta forgatókönyv az a fajta ironikus és frappáns dialógusokkal megírt (neo)noir, ami éppen mostanában volt divatos (Coen tesók és Tarantino), de ahogy a nemrég letudott Grindhouse-őrület után sem kattant rá egy újabb generáció ezekre a filmekre, a THE CANDY SNATCHERS sem fog feltétlen sikert aratni mindenkinél. Amit poszt-modernként bevesz a gyomor, az nyersen tálalva már nem olyan szalonképes, ezért is szorultak a hetvenes évek transzgresszív mozijai már születésükkor a vidéki autósmozikba. Nem faltól-falig erőszakos, de van egykét olyan jelenet, ami könnyen kiverheti a biztosítékot a mai nézőben is.Trueblood (kicsoda?) kompromisszummentes tragikomédiája jó humorérzékkel és nem kevés low-budget tudománnyal megfejelve (micsoda fényképezés!) a független amerikai gerilla-mozik díszpéldányaként fog bevonulni az exploitation-történelembe. Csak idő kérdése...(-Lie to him!)
-Very good.