Mike, a gyilkosságra hajlamos filmszínész visszatér a szülői házba, ahol még kisgyerekként végzett apjával. Hogy ne maradjon a kesztyűs gyilkos munka nélkül, vele tart egy kisebb baráti társaság is. Mindenki gyanús, de a végén kiderül, hogy a komornyik a tettes...
uccide vagy nem uccide
Az olasz horror ekkor 70 éves nagypapájának hattyúdala egy különös, befejezetlen szimfónia, amelynek néhány taktus erejéig sikerül elszakadnia a zsáneri (slasher/giallo) valóságból egy deliriumhoz közeli állapotba, emlékeztetve arra, ki is volt a lírikus gótika egyik meghatározó (de kevésbé ismert) alakja Mario Bava és Terence Fisher mellett.
Freda két kulcsfilmjében - L'ORRIBILE SEGRETO DEL DR.HICHCOCK (1962); LO SPETTRO (1963) - ódon villa falai között szabadultak el a múlt perverz titkai. A MURDER OBSESSION (Follia Omicida) visszatér a Hichcock-házba, melynek új asszonya, a Barbara Steele arcélével berendezett Anita Strindberg fogadja az elkárhozott látogatókat. Velük együtt jön a nyolcvanas évek trash-kultúrája is (szex & gore & progrock), és ez a régi/új találkozás nem mindig válik a film előnyére.
Strindberg (1980) - Steele (1963)
"Modern" filmnek nem igazán működőképes, a krimiszál gyenge, az effektek szörnyen rosszak. De néhányszor kizökken az időből és akkor atmoszférát teremt. Ilyen az a lenyűgöző tíz perces álomjelenet, melyben életre kel egy fumetti (olasz képregény), aztán jön egy SÓHAJOKnál is hisztérikusabb erdei fogócska, és végül a befejezettlen befejezés őrülete.
"Sometimes I go into a kind of trance.
For a few moments,I don't know what's going on..."
Ha csak ezeket vesszük, a MURDER OBSESSION fél siker, a másik felére pedig úgysem fogunk emlékezni. És amikor már nem marad Bava film, amit a dvdkiadók újracsomagolhatnának, talán remaszterelik Freda klasszikusait is.
