2016. január 24., vasárnap

LA ORGÍA NOCTURNA DE LOS VAMPIROS (1972)

León Klimovsky, spanyol

Közreműködik:
a hispán Bud Spencer
El Golyva
Jack Taylor 
és muchos otres.

"Igaz, hogy Klimovsky, Jess Franco és a többiek sok zsánerfilmet készítettek a hatvanas-hetvenes évek folyamán, de vegyék figyelembe azokat az időket, amikor a szigorú cenzúra korlátozta a témákat. Mi volt a spanyol filmekben? A hadsereg vagy az egyház tetteit dicsőítették, a gyerekek énekeltek, a lányok jótékony célokra gyűjtöttek pénzt, a nélkülöző család imádkozott, abban a reményben, hogy megnyerik a lottófőnyereményt... A zsánerfilm sikerének köze volt a cenzúrához, mert egy kis erotikával fűszerezve olyan dolgokat művelhettek benne, amelyeket komoly filmben nem engedtek meg. Nagyra becsültem Klimovskyt, ahogyan a színészeivel bánt, a leleményességét a forgatások idején, a kulturáltságát." - Jack Taylor


Temet a falu. A sírgödörbe eresztett koporsó véletlenül kinyílik, a feketére szenesedett, még füstölgő tetem láttán a gyászolók futásnak erednek. A romos környezet, a temetői pánik, a férgektől hemzsegő főcím plasztikusan fogalmazza képekbe az eljövendő másfél óra hangulatát.


Átutazóban lévő városiak egy isten háta mögötti faluban kénytelenek eltölteni az éjszakát, miután buszvezetőjük szívroham következtében meghal.  – Furcsa, de Tolnia nincs a térképen… Egy szintén szállást kereső gépjármű tulajdonoson kívül sehol egy élő lélek, a fogadó mégis mintha már várta volna az érkezésüket. Az üres utcákon kóborolva az egyik vendég végre-valahára összetalálkozik a falubeliekkel, vesztére. A sápadt ábrázatú, vérszomjas parasztok nekiesnek a férfi torkának, a kizárólag élőhalott vámpírok lakta Tolnia új lakossal gyarapodott.


A spanyol fantaterror termékenynek bizonyuló 1972-es esztendejében az olasz koprodukciós THE NIGHT OF THE DEVILS sikeresen ötvözte az európai kultúrkörben gyökeredző vámpír tematikát AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA friss zombis irányzatával. A Paul Naschy-rendezéseiről ismert León Klimovsky hasonló dolgozatának hatásosságát nem kis részben az egyszerre földhözragadt és földöntúli atmoszférával körülbástyázott helyszínének köszönheti - a Madrid közelében fekvő község akkoriban számos spanyol fantasztikumnak adott otthont (lásd például a vakhalottas NIGHT OF THE SEAGULLS-t). Mintha Bunuel Föld, kenyér nélkül című dokumentumfilmjében megörökített terméketlen, felföldi vidékre látogatott volna el a stáb, felkérve az ott lakó embereket, hogy statisztáljanak vámpírfilmjükhöz. Az őslakos nyakán éktelenkedő golyva bármelyik speciális effektusnál ijesztőbb látványt nyújt.


Tolnia, Tolna... Megint magyar hangzású helyiségnév Klimovskynál. A rendező felesége a stáblistákon szkriptesként feltüntetett magyar származású Szél Erika volt. "Az egyik filmtervem a feleségem kéziratán alapult. A "Nők a purgatóriumban" egy Magyarországon megtörtént esetet dolgozott fel. Harminc-negyven évvel ezelőtt az éhínséggel küzdő faluban a lakosság elhatározta, hogy egy nő csak egy gyermeket szülhet. A közösség megölte a csecsemőket vagy az anyákat, így minden asszonynak egyetlen leszármazottja maradt életben. A főszereplő egy bába lett volna, de az általam kinézett színésznő nem vállalta el a szerepet. Valószínűleg túl borzalmasnak találta a történetet." (Van Helsing fanzinben megjelent interjú, 1985)


Míg a lófogakkal támadó élőhalott közösség Romero zombicsordáját idézi, a vámpírmítosz arisztokratikus vérvonalát a falu felett uralkodó Grófnő testesíti meg, szemérmetlenebb kópiaváltozatokban meztelenül is. A spanyolok horror-dívája, Helga Liné által alakított karakter az egyetlen tradicionálisan ábrázolt, kriptában alvó, hegyes szemfogú vérszívó a filmben. Drakula gróf női megfelelője vonzó, társaságra vágyó kultúrbestia, aki szépirodalmat szavaltat vendégével, mielőtt az ágyába csábítaná.


Az aktust követően a megcsapolt áldozatot nemes egyszerűséggel ledobja a hálószoba balkonjáról, egyenesen a maradék után ácsingózó pórnép közé. Klimovsky adandó alkalommal groteszkbe forduló látásmódja többé-kevésbé kárpótol azért, hogy a "vámpírok éjjelének orgiája" nem igazán véres, és a címbéli orgia is ígéret marad.


A zombik és a vámpír mellett megjelenik egy harmadik típusú természetfeletti (gótikus) figura: a szellemgyerek. A lidércszerűen fel- és eltűnő kisfiú az egyik átutazó kislánya mellé szegődik titkos játszótársnak, miközben a felnőttek előtt láthatatlan marad (mindez meglehetősen emlékeztet a THE HOUSE BY THE CEMETERY-re). A sírok között közösen elföldelt játékbaba a legsokkolóbb jelenetet készíti elő, valamint egy megrázó képsort, amiben az anya halott gyermekét kivonszolja a temetőből. Ha tabut kellett sérteni, különösen a katolicizmushoz köthetőt, a spanyol exploitation-inkvizítorok nem hátráltak meg. Bezzeg a zeneszerzéshez (megint) nem fűlt a foguk, a lemeztárból összeválogatott rock- és jazztémák egyvelege ugyanúgy elüt a látottaktól, mint a LA REBELION DE LAS MUERTAS-ban.


Talán a VÁMPÍROK BÁLJA láttán, a két forgatókönyvíró, Antonio Fos (CANNIBAL MAN, CANDLE FOR THE DEVIL) és Gabriel M. Burgos (THE PEOPLE WHO OWN THE DARK) meglepően sok szándékos humort csempészett a rémtörténetbe. A férfi főhősből (Jack Taylor) szemen szedett kukkolót csináltak, aki nem rest falba fúrt lyukon keresztül kilesni a szomszéd szobában vetkőző szőkeséget. Húsba vágóbb tréfálkozásba torkollik a fogadó konyhai dolgozójának ténykedése. A nagydarab, szakállas fazon (Fernando Bilbao) kezében baltával járja a falut, hogy végtagokat levágva a szakács friss húst tudjon felszolgálni a szállóvendégeknek (kannibalizmus kipipálva). A köszörűshöz betoppanó óriás megélezteti szekercéjét, majd közli a halálra rémült kisiparossal: – Te egy karral is tudsz dolgozni.


A helybeliek ellentmondást nem tűrő megcsonkítása a Grófnő parancsára történik, illetve egy ízben a nyájas modorú polgármester rendeli el az ujjlevágást, amikor a szerencsétlen szakács elszúrja a főételt. A felskiccelt tekintély elvű feudális társadalom arra emlékeztet, hogy ez a mindenkire kiterjedő rettegést és rothadást érzékeltető kortárs horror mégiscsak a (végnapjait élő) Franco-rezsim alatt sarjadt. Olyasmi zajlik itt, mint a spanyol történelmi egyház elnyomó ténykedését zombi-allegóriába öntő Vakhalottak sorozatban. A jelen a múlt csapdájában esik, az elmaradottság, a kollektív fanatizmus felzabálja a haladást. A végkifejlet a kísért a múlt gondolatát támasztja alá: mire a túlélők a rendőrökkel együtt visszatérnek a helyszínre, Tolniának csak a hűlt helyét találják, a település maga is egy fantom-jelenség volt.


A THE VAMPIRES NIGHT ORGY-ban olyan esetleges módon keverednek a vámpír- és szellemtörténetek motívumai, hogy még a mozielőzetes sem volt képes dűlőre jutni az ügyben:


Érdekes mód, ez a jellegzetes fantaterror képződmény variációnak tűnik Herschell Gordon Lewis TWO THOUSAND MANIACS!-jére, vagy hogy a vámpírtémánál maradjunk, bizonyos elemeiben - például a temetői prológus - felsejlik a THE KISS OF THE VAMPIRE. Az 1962-es brit Hammer-produkciót (a VÁMPÍROK BÁLJA egyik poénforrása) Klimovsky később "átdolgozta" az EL EXTRAÑO AMOR DE LOS VAMPIROS-ban. A tudvalévően gyorsan és olcsó eszközökkel dolgozó León, a vámpírprofi (szül. 1906 - nagyjából egyidős volt Terence Fisherrel) ugyanebben az évben a LA SAGA DE LOS DRACULA-t is leforgatta.