2013. április 1., hétfő

THE NEW YORK RIPPER (1982)

Lucio Fulci, olasz

New York, New York 
If I make it there, I’ll make it anywhere


A nyolcvankettes vágánynál kérjük vigyázni, a Terror Expressz megérkezett New Yorkba! Talán éppen a MANIAC sikerétől felbuzdulván Fabrizio De Angelis, az olasz zombifilmek opportunista producere egy modern nagyvárosban játszódó sorozatgyilkos-szüzsével lepi meg Lucio Fulcit. Bekerülési költség: 640 millió líra (500 ezer dollár). Erre mondta Fulci némi keserűséggel, hogy Dario Argento és ő közte csak a költségvetés a különbség. 
Az alapötlet valójában kétszer járta meg az olasz B-ipar útvesztőjét, és mind a kétszer film készült belőle. Míg Fulci és Dardano Sacchetti teljesen átdolgozták Gianfranco Clerici és Vincenzo Mannino sztoriját, egy másik producernek Ruggero Deodato pár évvel később megrendezi Clericiék eredeti változatát PHANTOM OF DEATH címen. 


Fulci a HOLTAK HAJNALA koppintásnak indult ZOMBI-val már egyszer bizonyította, hogy holmi bérmunka kapcsán sem szolgai másolatban gondolkodik. William Friedkin gátlásoktól mentes, realista stílusában megcsinált THE NEW YORK RIPPER formailag csakugyan "amerikai", a metrós jelenet például igencsak MANIAC-gyanús, viszont tartalmában egy vérbeli pszicho-giallo, igazi fulcsis cucc. Az egyre súlyosbodó cukorbetegségével küzdő rendező utolsó figyelemre méltó munkája áleszcuzámen az olasz horror egyik legrosszabb hírű alkotásaként vonult be a krónikákba.


A mérhetetlenül cinikus filmben egy kacsaként hápogó, piszkos munkájára igencsak büszke hasfelmetsző miskárolja a szép, fiatal, többségükben szőke nőket. Az inkább vesszőfutásnak nevezhető rendőrségi nyomozás során fejest ugrunk a dekadenciától rothadó Nagy Almába, találkozunk néhány kétes erkölcsű figurával, leolvashatjuk a Times Square mozik hirdetőtábláiról a filmcímeket (ó, anyám, miért nem oda szültél engemet), és végül, mintegy az est fénypontjaként Lucio Fulci ismét átveheti a  Kreatív Szemcsonkolás oszkárdíját. Daniela Doriával kihányatta a beleit a CITY OF THE LIVING DEAD-ben, keresztül döfte a koponyáját egy konyhakéssel a THE HOUSE BY THE CEMETERY-ben, itt pedig egy zsilettpengével tesz kárt szőke múzsájában. Aki látta, nem feledi.


Fulci hetvenes évekbeli brillírozásaival összevetve a THE NEW YORK RIPPER nem áll a giallo-helyzet magaslatán, slasher vonalon is csak épphogy nem vérzik el. Csupán két-három jelenet próbálkozik a hitchcocki feszültségteremtéssel, a suspense helyébe lépő űrt a nézői azonosulásra teljesen alkalmatlan figurák ellen elkövetett erőszak hivatott betölteni. Az extrém gore és a lapos forgatókönyv látszólagos céltalansága végül oda vezet, hogy sokak számára a Luigi Kuveiller – Ubaldo Terzano páros (DEEP RED) által sleazyre fotografált film nem több, mint a nőgyűlölet primitív himnusza. 


Mi tagadás, a kétes moralizálás része a csomagnak, a felelősséget Fulcira éppen úgy kenhetjük, mint a Clerici/Mannino duóra, ti. a hasonlóan reakciós HÁZ A PARK SZÉLÉN mellett egy korábbi hasfelmetszős giallo, a FIVE WOMEN FOR THE KILLER is az ő sötét lelkükön szárad. Alessandra Delli Colli nyitott házasságban élő, kórosan nimfomán jellemrajza a legproblematikusabb. „She was free to live... and free to die.” – mondja cinikus mosollyal a felügyelő, egyértelműsítve, hogy a női áldozatok erkölcsi szempontból rászolgáltak a halálukra. De legyünk objektívek, és vegyük számba, milyen férfi karakterkészlettel operál Fulci doktor: csonkolt kezű dzsigoló, impotens milliomos, homoszexuális pszichológus, depressziós zsaru... 


Egy város, amely sosem alszik, és ami alighanem a Pokol hetedik kapujára épült (bejárat a 42. utcáról) tele van ösztönök és elvárások között vergődő magányos, szeretetlenségben kóválygó zombi-lélekkel. Egy rendező, akinek magán és professzionális élete kudarcokkal szegélyezett, kirohanást  intéz a tökéletesség kultuszát hirdető, sikerorientált társadalommal szemben. Ettől lesz a NYR kicsit szerzői, kicsit személyes.


Még mielőtt a gyilkos szájába adná az ide vonatkozó monológot, Fulci bénácska kis kameója a tizedik perc környékén is éppen erről a látszatokra épülő,  problémákat, gyengeségeket elfojtó közegről árulkodik. A főkapitány (Fulci), látva, hogy nyomozója nem sok épkézláb eredményt tud felmutatni az ügyben, azt javasolja, legalább tegyenek úgy, mintha tökéletesen mennének a dolgok. A mi hasfelmetszőnk, egy briliáns eszű, nagy jövő előtt álló fiatalember, nem tudott megbirkózni ezzel a kihívással. A THE NEW YORK RIPPER nem szimplán nőgyűlölő, hanem embergyűlölő film. Fulcitól, szeretettel.