Ahogy arról a Deliria és a Story Magazin olvasói bizonyára már értesültek, Jesus Franco Manera április másodikán, 82 éves korában jobblétre szenderült. Amíg a celluloid-perverzió spanyol generálisa jól megérdemelt pihenését tölti a mennyországtól délre, a frankóisták életük végéig elszórakozhatnak a hátrahagyott kétszázvalahány címből álló életműn. Sőt, talán ezres nagyságrendről beszélhetünk, ha a különböző hosszúságúra vágott alternatív verziókat is beleszámítjuk.
Jess Franco méltatlanul keveset szerepelt a Delirián, pedig bírtam ám az öreget. Hiányának legfőbb oka, hogy baromi nehéz írni a filmjeiről, különösen úgy, hogy az érdekesnek hangozzék az avatatlan látogató számára is. Vagy ahogyan egy történész mondta némi költői túlzással: "Addig egyetlen Franco-filmet sem láttál, amíg meg nem nézted az összeset." Legutóbb két hete láttam tőle a hipnotikus mellékhatással járó SINNER-t, és hát az sem az a fajta, amit nyugodt szívvel oda tudnék dobni horrorista barátaim elé. Az amerikai mainstream-hez szokott szemeknek alighanem kínszenvedés lenne végignézni mondjuk a MACUMBA SEXUAL-t. Biztosan jót kacagna Jess a hallatán, számomra ő egy jazz/horror/pinafüggő, progresszív gondolkodású európai művészfilmes volt, aki történetesen az exploitation, a trash, a porno, a B kategória ingoványos területén találta meg az önkifejezés legszabadabb formáját. Ennek bizonyítására persze nem mindegyik munkája alkalmas, de aki kitartóan keres, az előbb-utóbb bele fog botlani egy érdekes Franco-filmbe, majd utána egy másikba, és így tovább. Választékból nincs hiány, a Franco-függőség kialakulásának veszélyeiről kérdezze meg elmeorvosát.
Franco a Delirián: GRETA - HAUS OHNE MANNER